Nyilván egyedül én vagyok képes csak két nap késéssel reagálni és rajtam kívül mindenkinek eszébe jutott, hogy két napja, szombaton volt húsz éves a 30/1992-es Alkotmánybírósági Határozat.

Akinek esetleg mégsem, annak ajánlom figyelmébe. A 30/1992-es ABH – ami valószínűleg Sólyom László szakmai karrierjének (egyik) csúcsa; nem azért, mert ő volt ekkor az AB elnöke, hanem azért, mert ő volt az előadó alkotmánybíró, tehát ez az AB- határozat kifejezetten az ő munkája – az egyik olyan dolog, amiért a rendszerváltást, az alkotmányosságot, az 1990 és 2010 közötti húsz évet – ki hogy fogja föl – szeretni lehet.

Pár mondatot idézek belőle:

„A büntetőjog eszközeivel való visszaélés igen korlátozottan védhető ki a tényállások pontos megfogalmazásával. Az igazi védelmet a demokratikus jogállam intézményeinek működése, a bíróságok valódi függetlensége, a demokratikus értékeknek elkötelezett társadalmi környezet megteremtése biztosítja.”

„Ahol sokféle véleménnyel találkozhatnak az emberek, a közvélemény toleráns lesz; míg zárt társadalmakban sokkal inkább felkavarhatja a köznyugalmat egy-egy szokatlan hang is. Másrészt a véleménynyilvánítás szükségtelen és aránytalanul szigorú korlátozása a társadalom nyitottsága ellen hat.”

„Politikai kultúra és egészségesen reflektáló közvélemény csakis öntisztulással alakulhat ki. Aki tehát gyalázkodik, magát bélyegzi meg, s lesz a közvélemény szemében »gyalázkodó«. A gyalázkodásra bírálat kell, hogy feleljen. E folyamatba tartozik az is, hogy számolni kelljen magas kártérítésekkel. Büntetőjogi büntetésekkel azonban nem a közvéleményt és a politikai stílust kell formálni – ez paternalista hozzáállás –, hanem más jogok védelmében az elkerülhetetlenül szükséges esetekben szankcionálni.”

Fantasztikus.

Az, hogy Sólyom László víziója csak igen korlátosan jött be, alapvetően nem a volt AB-, majd köztársasági elnök hibája – bár 2007 augusztusában az ablaka alatt grasszáló gárdistákat elküldhette volna melegebb égtájra – és a 30/1992-es ABH-hoz képest szinte napra pontosan kétszer annyi idős közíró rendületlenül bízik benne: egyszer, még az ő életében helytállóak lesznek az 1992-es sólyomi látomások.