Hegedűs Zsuzsa a legutóbbi Népszabadság-interjújában feltette a kérdést, hogy miért nincs az országban még háromszáz olyan ötlet, mint a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány. Nos, itt az első ötlet, kezdésnek én is kérek érte havi egymilliót a miniszterelnöktől, illetve reklámfelületet és SMS-kalapozást az RTL Klub legnézettebb műsorában: megcsinálom a Minden Egyetemista Lakjon Jól Alapítványt.

Nem etetni akarom persze a hallgatókat, hanem arról gondoskodni, hogy legyen hol lakniuk. Oké, ez nem összevethető ez az éhező gyerekek problémájával, és a fenti interjúban Hegedűs Zsuzsa szokásos stílusában rá is ripakodott a fiatalokra, hogy "ne nyavalyogjanak", de egyrészt a milliós tanácsadó asszony se oldotta meg a gyerekéhezést, tehát lehetne kicsit szerényebb is, másrészt meg pont ebben a témában érik egymást a legnagyobb, legszervezettebb hazugságok.

Mert tényleg nincs hol lakni. A legnagyobb internetes ingatlankereső oldalon 5785 találat jön fel a 80.000 forint alatti, fővárosi albérletekre keresve. Ezek azok a javarészt feketén, számla nélkül, bérlői jogok nélkül, perspektíva nélkül bérelhető lakások, amit még úgy-ahogy ki tud fizetni egy-két-három összeálló egyetemista. 5785 olyan lakás, melyet a tulajdonos a jelek szerint azért tart, hogy (tisztelet a kivételnek) adófizetés és különösebb ráfordítás nélkül, szinte kegyből kiadja a fiataloknak.

Nem csak egyetemistákról beszélek persze, mert arra ugyanúgy nincs hivatalos állami válasz, hogy egy fiatal pár hol, hogyan indítja el az életét, hova szülnek gyereket, mi lesz a bázis. Szocpol, hogyne, két gyerekre nyolcszázezer forint, az egy ötvenegy négyzetméteres lakás vécéjére pont elég.

Úgyhogy szerintem minden egyetemista, minden fiatal lakjon jól, vagy legalább lakjon valahogy. Normálisan. Ha nem tud lakást venni, és nem tud a szerencsétlenje, mert miből és minek is venne, akkor bérlakásban. Ahelyett, hogy Hegedűs Zsuzsát újabb rakomány naposcsibe köszöntené: morituri te salutant, illetve valamelyik haveri vállalkozó méregdrágán felhúzná az ócsai Devizafalvát, inkább megvalósítható dolgokra szánjunk pénzt. Rendes bérlakásprogramra, betartható és betartatott törvényekkel körbebástyázott lakásbérlési viszonyok kialakítására, állami szerepvállalásra és a civil viszonyok kifehérítésére.

Ma ugyanis, kedves fiatalok, az állam leszarja, hogy hol és hogyan laktok. Kivágnak az udvarra, mint Hegedűs Zsuzsa a naposcsibét, aztán aki megmarad, az megmarad, aki meg nem, az így járt. Ez az ötletem, jöhet a havi millió.