Mit jelent, ha az egyházügyi államtitkárt azért váltották le, mert a katolikus lobbit zavarta, hogy Szászfalvi László szintúgy református lelkész, mint a Réthelyit váltó Balog Zoltán?

Egyrészt jelenti azt, hogy a mi kis privát invesztitúra-harcunk nem állt meg ott, amikor az otromba egyházügyi törvény működő egyházakat visszaminősített egyesületté. Iványi Gábor Magyarországi Evangéliumi Testvérközössége még az előző rendszerben küzdötte ki magának az egyházi státuszt. Le tudta gyűrni Kádár Jánost, de elvérzett Orbán Viktoron. Szászfalvi elmozdítása viszont az index információi szerint már a "belsősök" harca, a kormányzati posztot még papküldéssel nem foglaló katolikus egyház miatt történt.  Egy államtitkár, meg egy új tárcavezető is református lelkész? És a katolikusok? Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni? Én már szart érek?

Másrészt láthatunk egy egészen életidegen, zsákmányelvű szemléletet működés közben. Egy csomó embert, aki nem lát ki a szatyorból. Mert az egy dolog, hogy Matolcsy az új adókat azzal vezeti fel, hogy lám, megszorítás nélkül is lehet kezelni a válságot, már a küszöböt kaparja a vén Európa a receptért. De hogy a keresztény-keresztyén mérkőzés ezredik menetének is nekihuzakodik a két egyház, itt és most, a gazdasági-szociális szar kellős közepén, az egészen megdöbbentő. Hogy még mindig striguláznak, mintha egy adott posztra való alkalmasság a vallási hovatartozás függvénye lenne. Ha pedig a teljes kormányzati struktúrát különböző vallási vezetők bevonásával "arányosítjuk", akkor nyilván rövidesen jön egy zsidó rabbi Hoffmann Rózsa helyére, a Hit Gyülekezetének pedig Szócska egészségügyi államtitkár helyére kell a kispadról beküldenie egy kézrátétellel gyógyító versenyzőt. Mondjuk a jelenlegi egészségügyön más már nem is segíthet.

Harmadrészt pedig össz-egyházi ügyekben nincs túl jó üzenete annak, ha az egyik egyház deklaráltan a saját hívét igyekszik a tisztségbe juttatni. Ez olyan, mintha például egy szolnoki nagyvállalkozó akarná a saját emberét ültetni az egész ország gazdaságát felügyelő minisztérium élére.

Mind összességében pedig ez a balhé leginkább azt jelenti, hogy a magyarországi katolikus egyház továbbra is a személyes kis Monopolyjával van elfoglalva, miközben évezredes feladatai fölött siklik el, például a szegények, az elesettek segítése és képviselete. Jézus viszonylag keveset beszélt bársonyszékekről, annál többet a felebaráti szeretetről, a nagylelkűségről, a megbocsátásról, a rászorulók gyámolításáról. A katolikus egyháznak millió lehetősége lett volna az elmúlt két évben, hogy a hozzá igen közel álló kormányzatnál azért lobbizzon, hogy az ne rántsa ki a szőnyeget a szegények alól. Ne vágja vissza a szociális juttatásokat, ne tolja át az egykulcsos adóval a pénzt a csórótól a tehetősekhez, ne üldözze bűnözőként a hajléktalanokat, ne emelje az adójukat és ne kínozza őket újakkal. Ehhez képest a hírek szerint most először tette oda magát teljes súlyával - hogy sikeresen kirúgasson egy református lelkészt a kormányból.