Február közepén Bokros Lajos egy körlevélben azt üzente külföldről, hogyha az MDF vezetői nem tudnak úrrá lenni a pártban eluralkodott káoszon, nem csinálnak rendet a sok össze-vissza beszédben, akkor visszalép a miniszterelnök-jelöltségtől és az MDF listavezetői posztjáról.

Ultimátumával alaposan ráijesztett a pártvezetésre, mert a hangzavar gyorsan elült. Ám alig telt el egy hét, s máris itt az újabb „ügy”. Előbb a párt megújult honlapjára, majd onnan a közösségi videomegosztókra is felkerült az MDF képviselőjelöltjeinek a bemutatkozása, ami egyesek esetében valóban kacagtatóra, ám összességében botrányosra sikeredett., 

A párt körül megint nagy a zsivaj-lárma. Kérdés, hogy ezek után mit lép Bokros? Üzen-e még egyszer vagy veszi a kalapját? Most még megteheti anélkül, hogy maga is nevetségessé válna.

Stiller Ákos

Az MDF miniszterelnök-jelöltjének ugyan a történtekhez kevés köze van, de a pártban hónapok óta zajló politikai cirkusz azért lassacskán őt is „kicsinálja”! Valószínűleg ezt a folyamatot ő is látta Brüsszelből, hiszen a sikeres európai parlamenti választás óta a párt és ezáltal Bokros is egyre kínosabb helyzetekbe kerül. Hogy mást ne említsünk, az MDF nemcsak messze eltávolodott az „antalli örökségtől”, de közben ideológiai spektruma is igen csak kiszélesedett az utóbbi hónapokban. A pártban, s annak környékén felbukkantak liberálisok, egykori reformkommunisták, kisgazdák, szocdemek, keresztény konzervatívok és fideszesek, köztük volt Gyurcsány-hívő, Kádár-huszár, Antall-rajongó, Torgyán-fegyverhordozó, jobb napokat látott miniszter, államtitkár, pártvezető. Egy részük más pártokból kiábrándult maradékember, mások törtetők és karrieristák, ám az MDF mindenkivel tárgyalt és sokakat befogadott. Aztán a tárgyalásokat torzsalkodások, sértődések követték, majd össze-vissza nyilatkozatok hangzottak el, s ekkor (de csakis ekkor!) Bokrosnál betelt a pohár. Fenyegetése hatására a magát demokratikusnak hirdető pártvezetés statáriumot (értsd szájzár) hirdetett, ám alig telt el néhány nap, máris folytatódott – ezúttal hivatalos formában – a „kibeszélő-show”, s a közröhej tárgyává lett MDF „zuhanása” megállíthatatlannak látszik.

Bokros egyelőre hallgat, pedig ami történt, az logikusan következik az előző hetek eseményeiből, s a magyar politikában is nagy blamázsnak számít. Az MDF-ben persze megpróbálták bagatellizálni az ügyet. A párt egyik prominense azt nyilatkozta a Klubrádióban, hogy mindez „ciki”, a kampányfőnök, Somogyi Zoltán azonban még eddig sem jutott el, hanem meglepően elégedett volt azzal a teljesítménnyel, amit ő és a csapata összehozott, s ennek alátámasztására még külföldi példát is felhozott.

Pedig ami történt, az nem egyszerű blamázs, hanem egyszerre korkép és kórkép a 2010-es választásokra készülő Magyarországról. Politikai elitünk egyik rendszerváltó pártja olyan képviselő-jelöltekkel állt ki a választók elé, akiknek jelentős része elképesztően felkészületlenül, meglepően alacsony szellemi-intellektuális színvonalon indul harcba a választók kegyeiért, s készül a Parlamentbe. Somogyi Zoltán szerint egy-két kivételtől eltekintve nincs miért szégyenkezniük a látottak-hallottak alapján, s ő ezt bizonyára azért gondolja így, mert politológusként jól ismeri a politikai elit színvonalát, a konkurencia káderállományát is.

S ez az, ami az első nevetések után az arcunkra fagyasztja a mosolyt! Az MDF, illetve annak vezetői ugyanis kampányukban arról próbálják meggyőzni a választókat, hogy ez a „minőség”, ez a „megújuló Magyarország”, a konzervatív „demokratikus közép”, ez az a párt, amely „a tartós gazdasági és társadalmi felemelkedés programját” valósítja meg. Egy januári pártközlemény mindezt megtetézte azzal, hogy „a 2009-ben megerősödött MDF minőségi, pozitív kampányt fog folytatni a demokraták megszólítása érdekében.” Ezzel a szellemi potenciállal? Ezzel a felkészültséggel? Ezekkel a jelöltekkel? Akik Parlamentbe kerülésük esetén országos ügyekben dönthetnének, akik négy évig regnálnának, akik ott ülnének a szakbizottságokban, az igazgatótanácsokban, a felügyelő bizottsági helyeken?

Ám nemcsak ez, hanem egy másik kérdéssor is feltolul a videók láttán: hol vannak azok, akik megválasztásuk esetén valóban felkészült honatyaként, s nem valamiféle pártdroidként, érdekvezérelt, hűséges (esetleg zsoldos) pártkatonaként szolgálnák az ország ügyeit? Akiknek elegük van a jobb és baloldal eddigi teljesítményéből, akik nem dadognak-makognak a nyilvánosság előtt, akik nemcsak kvaterkázni és gombot nyomni járnak be a Parlamentbe, hanem van önálló szellemi horizontjuk, saját gondolatuk, annak kifejtéséhez pedig beszélő, netán szónoki képességük?

A pártvezetés egyik megszólalójaként Pusztai Erzsébet azzal próbálta védeni a védhetetlent, hogy ezek a jelöltek „amatőrök”. Nanemán! Ekkora fizetésért, költségtérítésért, ennyi előnyért, kiváltságért, miközben a rájuk testált felelősség is óriási?  A „politikusság” a modern demokráciákban kőkemény, nehezen elsajátítható, profi foglalkozás. Ha egy húsz éves politikai múlttal rendelkező politikusunk sem tudja ezt, akkor nagy baj van. S nemcsak az „amatőr” jelöltekkel, hanem az őket kiválogató szakértőkkel, pártvezérekkel, sőt - uram bocsá! - az egész politikai rendszerünkkel. Vagy éppen az volna a cél, hogy az ország ügyeiben néhány vezető pártpolitikus, s azok holdudvara döntsön, a többiek pedig csupán „vattaként” ücsörögnek a Parlamentben, s a kiváltságaikért cserébe a szavazáskor feltétlen lojalitást kell mutatniuk a főnökeiknek? De akkor miféle demokrácia a miénk? (S maradjon ez most költői kérdés!)

Bokros tavaly bevállalta, hogy egy, a rendszerváltás óta átalakult, s leamortizálódott párt arca, húzóembere legyen. Hitelessége, múltja, korábbi teljesítménye aztán lehetővé tette, hogy az európai parlamenti választásokon az MDF meglepően jól szerepeljen, ő pedig az Európai Parlament tagja legyen. Az MDF most is Bokros Lajos mögé felsorakozva szeretne bekerülni a magyar parlamentbe, ő pedig ezeknek a jelölteknek a képviseletében kellene, hogy vitázzon az ellenfeleivel. Ne csodálkozzon, hogy ha ezek után megkérdezik tőle, hogy kiket és mit is képvisel ő tulajdonképpen, s a felvállalt szerepében ab start párbajképtelennek nyilvánítják.

Stiller Ákos

A Dunán ugyanis sok víz lefolyt a tavalyi siker óta, s momentán az MDF szénája e videóktól függetlenül is elég rosszul áll. Bokros múlt heti ultimátuma jelezte, hogy valószínűleg ő sem számolt azzal, hogy a mögötte felsorakozó pártban ilyen fordulatok zajlanak le. S nyilván az sem fordult meg a fejében, hogy már a kopogtató cédulák összegyűjtése is ilyen nehezen fog menni, amit ezek a botrányok a következő napokban nyilvánvalóan még tovább nehezítenek. Ráadásul a jelek szerint az MDF belső harcainak sincs még vége. A világhálóra kikerült nyekegés után most ismét veszekedés, torzsalkodás zaja hallatszik ki a párt köreiből.

Bokros Lajosnak tehát döntenie kell. Vagy lesz ereje európai formátumú szakemberként és politikusként levonni a konzekvenciákat, vagy szemet huny a történtek felett, s a kommunikációs blamázsokért felelős kampányfőnökhöz hasonlóan ő is megpróbálja elhitetni velünk, hogy ez nem a magyar ugar, hanem már Európa!

Sebők János