A Fidesz eddigi stratégiája az volt, hogy azonnal megszabadult azon párttagoktól vagy jelöltektől, akire a gyanú árnyéka vetült, netán kifejezetten gusztustalan kijelentéseket tettek, vagy egyszerűen odáig merészkedtek, hogy állítottak valamit a Fidesz jövőbeni terveiről.

A kis halakat azonban könnyű visszadobni a vízbe. Pintér Sándor (vagy más nagyágyuk, akik megnevezésétől az esetleges rágalmazási pert elkerülendő tartózkodnék, mondjunk csak annyit, hogy Centrum Kft.) egészen más kategória. A rendőri pálya, amelyben a korai nyugdíjazás lehetősége még egy főkapitány előtt is nyitva áll, gyakran vezet új és pénzügyileg gyümölcsözőbb élethez egy őrző-védőcég alapításával. Akár azt is az őrzés-védés kiváló minőségének és Pintér szakmai tapasztalatának tudhatjuk be, hogy a cégalapítás után alig néhány évvel az OTP biztonsági tanácsadója és igazgatósági tagja lett. Azt is könnyű megmagyarázni, miért emeli a Fidesz a szakmai kiválóságot többszörösen is bizonyító életút után belügyminiszterré.

Legalábbis a Fidesz szóvivő, ha egyáltalán engedi, hogy ilyesféle kérdést tegyenek fel neki, minden bizonnyal ezt válaszolná.

A szóbeszéd persze másként írja le Pintért: rutinos „üzletemberként”, aki a virágzó őrző-védő üzletágban szerzett ismeretségek és a rendőrsé- gi kapcsolatok virtuóz összefonásával afféle klasszikus fővédnökké nőtte ki magát. „A Sanyi elintézi” – ilyesféle mondatokra gondol a szóbeszéd. De ki hallgat a szóbeszédre? Magát komolyan vevő, kormányzásra készülő párt semmi esetre sem.

És itt jön az Eclipse eset. Akár ügyesen időzített bomba, akár a rendőrség és az ügyészség általam már elemzett és dicsőített megtáltosodása okozta, az Eclipse két botrányos ügyével kapcsolatban a VPOP és a rendőrség is nyomoz, előzetes letartóztatásban van egy kupac ember, és olyan autókat koboztak el, amelyek árát nagyjából úgy tudom csak fogadni, mint Wagner úr, aki szerint ennyi nulla nem lehet egy számjegy után.

Persze mindenki olyan autót tart, amilyet megengedhet magának, és olyan közbeszerzést szerez, amelyről meg tudja győzni az érintetteket – a meggyőzés módszerét nem ismerjük – egy 2007-es szoftver dokumentációjával. Pláne, ha csak őt hívják meg ajánlattételre. Minden nagyon legális, még ha – mint Orbán Viktor mondaná – morálisan nem is egészen elfogadható.

Az érdekes kérdés pedig éppen ez. Vajon ki vagy mi az erősebb – Orbán vagy Pintér. Képes-e Orbán Viktor megszabadulni saját klientúrájának fajsúlyosabb elemeitől, olyan elemektől, akik mindenféle ügyről tudhatnak mindenféle dolgot?

Két próbája lesz ennek a harcnak. Az első viszonylag egyszerű: lehet-e ezek után Pintér még belügyminiszter?  Sejtésem szerint aligha, de ha mégis az lesz, biztosak lehetünk abban, hogy a Fideszben legalább annyi disznóság bújik meg, mint ahány csontváz kipotyoghat a szocialisták szekrényeiből.

A második próba már kétségesebb. Mire a Pintér-féle ügyek eljutnak a vádemelésig (ha eljutnak odáig), Orbán a ciklusa legkedvezőbb pillanatait élvezi: az ország szanálásán, amelynek Bajnak Gordon megágyazott, már túlesett (reménykedjünk), és eljöhet a nagy és örömteli békesség, netán még némi fellendülés is.

Vajon lesz-e vád, és ha lesz, mi áll majd benne? Vajon, ha netán bizonyos tényállások bizonyítást nyernek, netán olyan tényállások, amelyek a Btk. szabályai szerint szigorú elbánás követelnek – nem a Btk. szigorítását ígéri Orbán? –, nos, akkor mi lesz a per kimenetele? A független ügyészség és a független bíróság Princz-jellegű megoldást talál? Vagy elindul a korrupt szocialistákra és szabaddemokratákra váró szigorú, méltó büntetéshez vezető úton, amelyet a Fidesz ígér nekünk? (Ennek megfogalmazása kisebb pártrendezvényeken a közönség soraiból úgy tör fel spontán haraggal, hogy „börtönben fogtok megrohadni”).

Ha – csupa feltételes mód.  Egy dolog biztos viszont, feltételes mód nélkül. Az Eclipse-botrány következményei rávilágítanak Orbán erejére. Ha nem dobja Pintért – már csak a gyanú árnyéka miatt is –, akkor Orbán, minden látszat ellenére, foglya a saját kilentúrájának.