"Nincs gondolat/Előtte, utána/Szemben és mögött/Csak a szabadság a középpontban" – gondolhatta magában a mostani miniszterelnök legfontosabb tanácsadója, háromszoros magyar kendóbajnok a Lexus volánja mögött, amikor a Rózsadombról lefelé jövet felbukkant előtte a zebrán egy középkorú házaspár.

A zen lényegi alapja, a mushin ("üres elme") már ugye eleve adott, a kérdés csak az, melyik elv szerint járjak el, töprengett el: a jin ("egyetemes szeretet, az emberiség iránti jóakarat, együttérzés") vagy esetleg a yu ("hősiességel ötvözött bátorság") munkáljon bennem inkább? A végeredményt látva úgy tűnik, leginkább a gi győzhetett ("nyugalomban hozott helyes döntés, helyes magatartás, igazság. Amikor meg kell halnunk, akkor meg kell halnunk"), miután ugyanis a legfontosabb tanácsadó mindezt végiggondolta, előbb rádudált és ráüvöltött a házaspárra, majd kipattant a kocsiból, és a nyugalomban hozott helyes döntés tudatában előbb a kurva irritáló bevásárlókocsiba rúgott egy nagyot (hiszen az az emelkedett lélekkel ellentétben a kiüresedett fogyasztói társadalom, a talmi csillogás jelképe), majd leütötte a férfit és hasba rúgta a nőt. Amikor meg kell halnunk, meg kell halnunk, nincs gondolat előtte, utána.

Lássuk be, véletlenül sem egyedi esetről van szó: aki már kelt át budapesti zebrán, tudja, mit jelent földi létünk esetlegessége, a hősiességel ötvözött bátorság, és különösen az üres elme. Ami azonban ezt az ügyet megkülönbözteti a többitől, az egyrészt a bűncselekmény elkövetőjének, Habony Árpádnak a politikai funkciója, másrészt – és itt bizony szoros ok-okozati viszonyt kell feltételeznünk – az a tény, hogy a házaspár megverése még 2006-ban történt, a bíróság 2011-ben bocsátotta próbára az elkövetőt, mégis csak most szerezhettünk róla tudomást, a Magyar Narancsnak hála. Leginkább azonban az, hogy ez az egész lényegében hiába derült ki, senkit sem érdekel, leszámítva Karácsony Gergelyt és Vadai Ágnest, már ha ez számít valamennyit is.

Mint az a Hír24 videójából kiderül, Kövér László sietősen, de udvariasan rohan el a riporternő elől: "nem nyilatkozom, ne haragudjon", közli, és mi, a nyilvánosság dehogy haragszunk, a sok bokros házelnöki teendő miatt kifejezetten udvariatlanság a nő részéről csak úgy megállítani őt a parlamentben, különben is, az elmúlt idők tapasztalatai alapján sejthetjük, hogy ha viszont Kövér doktornak lenne ideje nyilatkozatot tenni Habony-ügyben, akkor annak tartalma nem ütne el alapvetően a Bayer Zsolt születésnapján mondottaktól: "Egyetlen esetben sem tagadtuk meg egymást, és nem is fogjuk."

Az új gazdasági miniszter, Varga Mihály már érdekesebb eset: ő azzal hárította el a kérdés őszinte megválaszolását, hogy "nem vagyok bírósági, ügyészségi vagy rendőrségi ember", mintha legalábbis az új alaptörvénybe azt is belevették volna, hogy politikusok, spin doctorok utcai brutalitásáról csak a fenti munkakörben lévő polgárok alkothatnak véleményt. Ezt támasztja alá Havasi Bertalan sajtófőnök nyilatkozata is, aki szerint nem neki kell megítélnie ezt az ügyet, "ha van egyáltalán ilyen ügy". Na, erre viszont nem gondoltunk, mint eshetőség, hogy nincs is ügy. Ez sok mindent megmagyaráz.

A táskába rúgást, az ütést és a hasba rúgást Habony ügyvédje folytatta, más eszközökkel. Dr. Busch Béla ("A klasszikus jogászi szemlélet továbbadására törekszem" – Gentleman magazin) igen sajátos kommunikációs fogásként előbb pontosítani kezdte a Narancs sztoriját, ("a bíróság testi sértést nem állapított meg, csupán garázdaság vétségét, és nem alkalmazott büntetést, csupán intézkedést"), mintha legalábbis a "kihívóan közösségellenes, erőszakos" garázdaság a Btk.-ban a "mókás gyerekcsíny" kategóriába tartozna. Majd elkezdett fenyegetni (a "valótlanságot állítónak számolnia kell a személyiségi jog megsértésének következményeivel"), sztorizni (a házaspár nem sokkal később, ugyanott maga is megvert egy fiatal nőt), végül előállt a farbával: feljelentést tett a Narancs ellen, mivel az – ezt úgysem hiszik el – "különleges személyes adatot tett közzé az érintett hozzájárulása nélkül." Így persze "mindenki személyes adattal visszaélést és rágalmazást követ el, aki a büntetőügyet ismerteti." Csak a szabadság a középpontban.

A magyar sajtó jó része tehát ügyvédi nyomásra lassan elhallgat, hagyja, hogy egy újabb ügy taknyolódjon el, nyilvánvalóan se kedve, se tulajdonosa, se pénze nincsen arra, hogy egy nyilvánvalóan közszereplő miniszterelnök nyilvánvalóan közszereplő (törvényi definíció: "...aki a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja vagy alakította") tanácsadójának brutalitását, hazudozását (a házaspár állítólag le akarta nyúlni a Lexusát), elkövetett bűncselekményét, ügyvédjének jogértelmezését különösebben taglalja. Pláne, hogy a jelek szerint ez az ügy sem lépte át nagyon a társadalom ingerküszöbét, annyi más ügy van. Naponta sorjáznak az államilag generált botrányok, Zsiga háza, Papcsák autója, megint egy Orbán-közeli család nyert Felcsúton földet, Matolcsy jegybankelnök lehet, a felsőoktatást elkúrják, és ez a bekezdés még oldalakon keresztül folytatódhatna.

Jó dolog Habony Árpádnak lenni ebben az országban: az ügy üzenete az, hogy ha az ember a megfelelő magas szintű, rokon moralitású politikus haverja, akkor üres elmével, kellő brutalitással és sunyi hallgatással minden megúszható, akár bocsánatkérés nélkül is. Igaz, minek is az. Amikor meg kell halnunk, akkor meg kell halnunk.