Nemzeti ünnepeinken - a rendszerváltás óta - a szakmájuk krémjét alkotó, politikafüggetlen művészek, tudósok, civil és jótékonysági egyesületek vezetői tucatjával részesülnek kitüntetésben. Rá is szolgáltak, senki nem is vonja kétségbe pályafutásuk érdemdús jellegét. De sajnos a díj-vagy rendjelátadási ceremónia jórészt nem őróluk szól. A sajtót – teljesen érthető módon – ilyenkor jobban foglalkoztatja az a néhány kitüntetetett, aki nem feltétlenül teljesítményével hanem (részben vagy egészben) politikai hovatartozása, „tűzközeli” pozíciója révén érdemelte ki a legmagasabb formális közmegbecsülést. Márpedig ilyenekből szinte valamennyi történelmi évfordulóra jut pár díszpéldány. Idén augusztus 20-án szintén aratott a medáliahullásból MSZP-s kampányaktivista éppúgy, mint SZDSZ-es politikusfeleség. A balliberális irányba gravitáló Heti Hetes oszlopos tagjairól nem is beszélve. Hogy politikailag elkötelezett közszereplők (és rokonok) állami dekorálgatása gyomorforgató, másrészt bumeránghatáshoz vezethet, jelek szerint nem izgatja az adományozókat.

Amikor az Orbán kabinetben dolgozó Mikola István testvére állami plecsni birtokosa lett, az akkori ellenzék rögvest felhördült. Mondván, elképesztő, hogy ilyen nepotista úrhatnámságra vetemedik a Fidesz-kormány. Az országgyűlési napló szerint Béki Gabriella SZDSZ-honanya felszólalásában úgy érvelt, „a miniszter úr ezzel a gesztusával közfelháborodást váltott ki, és azt gondolom, hogy okkal, hiszen ez példa nélkül álló eset.” De - immár koalíciós partnerként – azt is szóvá tették a liberálisok (Horn Gyula felterjesztésének apropóján), miszerint helytelen dolog aktív kormánypárti politikusokat érdemrenddel jutalmazni.

Ám úgy tűnik, a kisebbik hatalomgyakorló pártunkat a közemberek rokonainak kitüntetése már nem zavarja. Különösen, ha frakciótársuk hozzátartozójáról van szó. Horn Gábor szerint „Kuncze Kati 35 éve meghatározó pedagógiai személyisége az iskolának, a gyerekek és a kollégái is imádják…Nem akarok olyan országban élni, ahol valaki a férje miatt kaphat vagy nem kaphat kitüntetést, mindenkit a saját munkája alapján kell megítélni”. Az SZDSZ-államtitkár nem hajlandó belátni: az, hogy valaki egy hatalmon lévő pártember házastársa, morálisan önmagában kizáró ok bármiféle, adópénzből legyártott kitűző osztogatásánál. Felteendő a kérdés: ami igaz volt a Mikola-klánra, az a Kuncze-famíliánál talán nem áll? Ha viszont ezzel semmi baj, akkor lehetne követendő példa is, államigazgatásilag. Eszerint az önkormányzati jegyző, kórházigazgató, tűzoltóparancsnok is megteheti, hogy rokonainak osztogat állást, jutalmat, sarzsit. Miheztartás okán ki is rakhatná a táblát hivatali ajtajára: „Sógorok, komák előnyben.”

Dévényi Tibi bácsinak is elintézték. Mármint a kormánykitüntetést. A 2002-es országgyűlési kampányban MSZP-vezérszurkolóként nyomuló későkádári tévésztárnak ennyi igazán dukál – gondolhatták a kancellária háza táján. Ha már az ifjúsági kívánságműsorok egykori atyamesterének a sportminisztériumi tanácsadósága – az internetezőket gyalázó kirohanása végett – meghiúsult, legalább egy fityegő erejéig jussoljon utólag a győzelemből. Holott az erkölcsi főszabály itt szintén ugyanaz. Amennyiben bárki részt vállal egy párt kortesharcában, utána aligha cseng hitelesen – legyen bármennyire jó nevű intellektus -, miszerint csak és kizárólag szakmai „domborítása” végett hullott zakójának hajtókájára a fénylő ékesség.

Még döbbenetesebb, a szellemi korrumpálódás minősített esete, amikor a politikai elitnek görbe tükröt mutató humorista fogad el jutalomfalatot a kézből, amelybe csak belemarnia illenék. Lassacskán a Heti Hetes összes alapembere megkapja a hatalom által bőkezűen adott köztársasági ordók valamelyikét.. Hogy miért is tartja ennyire fontosnak az RTL Klub szórakoztatóműsorának tagjairól megemlékezni a kabinet, arra vonatkozóan precíz útbaigazítást nyújtanak Árpa Attila Heti Hetes-producernek a 2002-es választás utáni mondatai: „A kezdetektől fogva hittem abban, hogy az a hét ember (akármilyen személyi összetételben), aki ott ül csütörtökről csütörtökre a műsoromban, alkalomadtán az új kormányt is ugyanúgy fogja piszkálni, mint a korábbit. Hibásan gondolkodtam. Ki kellett derüljön, hogy ez nem így működik Megint naiv voltam. És az is világossá vált, hogy szereplőink nagy részének teljesen más a viszonya az új kormány tagjaival. Soha nem fogják őket úgy emlegetni, mint az elődeikkel tették.” Fenti mondatok jelentése aligha szorul tolmácsolásra.

Tegyük rögtön hozzá: van szívderítő kivétel is. Debreczeni József, Gyurcsány életrajzírója a múlt évben visszautasította az invitálást. Tisztába jőve azzal, hogy egy ilyen gesztus elfogadása biográfusi hitelességét veszélyeztetné. Az viszont lehangoló, hogy a legtöbb hátszéllel felterjesztettnek nincs ilyen gyémántgerince.

Papp László Tamás