Bártfa, egykori szabad város

 1998 óta frontvonal húzódik a központosító állampolitika és a nagyvárosi autonómiák között. Először Orbán Viktor rohamozta meg 1998-as önkormányzati választási veresége után a nagyvárosokat, mindenekelőtt a liberális-szocialista Budapestet, majd Pécset, Nyíregyházát és a többieket. Részben ennek, részben a természetes urbanizációs és modernizációs folyamatoknak köszönhetően a politikai erőtérben megjelentek az önálló, saját polgárosodási stratégiával, erőforrásokkal, helyi elitekkel és politikusokkal rendelkező liberális-szocialista nagyvárosok.

Az MSZP Kovács-féle vezetésében a nők és a fiatalok mellett polgármesterek ültek. Nagy szerepük volt az MSZP 2002-es parlamenti választási győzelmében és a szocialisták önkormányzati sikerében. A központosító, Horn-vezette szocialisták pártja decentralizált, nagyvárosok koordinálta párttá kezdett válni. A főváros, a megyei jogú városok, illetve a folyamatot felismerő baloldal immár maguk szervezték agglomerációikat, kistérségeiket, sőt, régióikat is, nem törődve a megyék álláspontjával.

2004 őszén a nagyvárosi polgármesterek, Toller László vezetésével, kormányfővé emelték Gyurcsány Ferencet a központi pártelittel szemben. Királycsinálók voltak, akik hittek abban, hogy Gyurcsány nemcsak legyőzi a központosító Orbánt, hanem kedvező fejlesztési és működtetési feltételeket is teremt a nagyvárosok számára, Miskolctól Pécsig, Szegedtől Egerig. És Gyurcsány az autópálya-építési programmal, az európai fejlesztési pénzek ígéretével, a maga világos és követhető pólus-városi koncepciójával tökéletesen meg is felelt a célnak. A 2006-os választások előtt Gyurcsány és az MSZP vezetői kértek és könyörögtek a népszerű polgármestereknek, hogy induljanak el a képviselőségért, akik ezután egyéniben többnyire nyertek is már az első körben.

Az első csapást a polgármesterekre a jozefinista, titkolódzó és központosító kiigazítás és reform mérte. A polgármesterek váratlanul szembe találták magukat a mindenhatóságra számot tartó kormányfővel és kormányával, akik se véleményükre, se együttműködésükre nem tartottak igényt. Olyan megszorításokat és intézményi változásokat kellett lenyelniük, amelyek alapjában érintették nemcsak működő intézményeiket, hanem fejlesztési stratégiáikat is.

Együttérzés és együttgondolkodás helyett parancsok érkeztek. Majd a berobbanó őszödi beszéd megrendítette a Gyurcsánnyal együtt szereplő erős polgármesterek hitelét – kevesen tudták túlélni. A szocialisták korábbi városainak többségében jobboldaliak kormányoznak, és kiegyenlítetté váltak az erőviszonyok még a baloldalnak megmaradt nagyvárosokban is.

Az ellenőrizetlen és felelőtlen jobboldali nemzeti populizmus és a baloldali reformpopulizmus szembe megy a naponta ellenőrzött és együttműködésre kényszerített nagyvárosi politikával. A nagyvárosok együtt nőnek polgáraikkal – polgármestereik velük együtt nőnek. Budapest már régen kinőtte Demszky Gábort – ahogy az ország Orbán Viktort és Gyurcsány Ferencet -, Miskolc és Nyíregyháza, Fehérvár és Debrecen megérlelte, Szeged fölnevelte vezetőit.

A polgármesterek kénytelenek pragmatikusan, saját urbanizációs elitjük érdekeinek megfelelően viselkedni. Blair és Brown azért győztek, mert hozták a Munkáspártnak a skót és a walesi autonómiát, és a nagyvárosi önálló fejlődést kedvelő szavazókat. Zapatero azért kormányoz biztosan, mert elnyerte a katalán, baszk, andalúziai kisvárosok és a nagyvárosok bizalmát. Ha Tusk azért nyert, mert elmentek rá szavazni Varsó, Gdańsk, Poznań, Wrocław stb. fiatal szavazói, akik előnyben részesítették a gazdaságot a politikával, a szabadságot az erkölcsi prédikációval szemben, akkor Gyurcsány most nagyot tévedett. Legbiztosabb, legmodernebb, legeurópaibb szavazóival ment szembe.

Tanulság. Ne improvizálj napi népszerűségért! A modernizációs és versenyképes jövő Budapesté, a nagyvárosoké, amelyek húzzák magukkal vidékeiket – ne bántsd őket! A polgármesterek súlyosabbak és hitelesebbek, mint az országos politikusok – gondold meg, megéri-e velük háborúzni? Központi átalakítás és a vidék lerohanása? Semmiképpen. De ugyanilyen nonszensz a vidékkel körülvett és megostromolt nagyvárosokról, Budapestről fantáziálni. Gyakorlatias, intézményes és stratégiai együttműködés központi kormány, szakágak, nagyvárosok között – ez lehet Magyarország reménye. Ha meghiúsul,  az lehet bukása.