Gyurcsány, a tegnapi nélkülözhetetlen és félelmetes politikai személyiség nem hiányzik. Volt, nincs. Nem hagyott betölthetetlen űrt maga után. Lehet, hogy az ifjú titokminiszter éjszaka párnájába suttogja a nevét, talán a kancellária minisztere is ábrándozik még visszatértéről, de az álomalak normális embernek nem jut az eszébe. Egy ember, aki állandóan beszélt, látszott éveken át, és nem hagyott hátra semmit, amire súllyal emlékeznénk.

Azt gondolom, hogy Orbán Viktor se hagyna több nyomot maga után. Ugyan ki emlékszik egy jelentős mondatára, egy fontos tettére is 2002 és 2009 között? Valaki után annyi maradjon: "Követeljük az előrehozott választásokat!" Mély igazság. – Apa, mit mondott? – Nem tudom, de hangosan mondta. Micsoda súlytalan, üres egyéniségek szavaltak itt az elmúlt évtizedben! Mekkora hősiesség kell ahhoz, hogy megtámadjon egy olyan kormányfőt, aki már nem lesz itt egy év múlva? Milyen rendkívüli politikai intelligencia szükséges a „le Bajnaival”, „börtönbe velük” programjához?

Dollárbálák jegybanki trezorban. "Sorsunk a nemzetközi piacon dől el"

A gyönyörű májusi napokban, az egyre romló gazdasági helyzetben nem sok politikai mozgástér maradt. A kérdések leegyszerűsödtek. Akarsz együttműködni a nemzetközi pénzügyi és politikai szereplőkkel (IMF, Világbank, Európai Unió, ECB, EBRD, EIB, illetve Merkel Németországával, Sarkozy Franciaországával, Obama Amerikájával, Putyin-Medvegyev Oroszországával, a visegrádiakkal) vagy sem? Ez kötelező megszorítási csomagot és reformokat jelent, teljesíted vagy sem? A kormány, az MSZP, az SZDSZ, az MDF azt mondják: igen. A Jobbik: nem. A Fidesz: nem, de, igen, de – nem mondok semmit. Akarod-e az IMF-Világbank-EU hitelszerződést fenntartani 2010 márciusáig a forint biztosítékául? A kormány, az MSZP, az SZDSZ, az MDF: igen; a Jobbik: nem; a Fidesz: nem, de, igen, de. Meg akarod hosszabbítani, hogy ne omoljunk össze gazdaságilag a választások előtt?

A kormány, az MSZP, az SZDSZ és az MDF többé-kevésbé belenyugodtak, hogy sorsunk a nemzetközi piacon dől el, a nemzetközi intézményekkel kell megfelelő tárgyalásokat lefolytatnunk, feltételeket kialkudnunk, hogy túléljük a válságot. Erre a következtetésre jutott Bethlen István miniszterelnök a húszas évek közepén, amikor kialkudta a népszövetségi kölcsönt a magyar konszolidációhoz, s cserébe elismerte a trianoni határokat és lemondott a zsidók üldözéséről. Ide jutott Kádár János pártelnök 1982 tavaszán, amikor az IMF-be való belépés és hitel mellett határozott. A Jobbik a magyar ember, magyar gyárban, magyar árut, magyar pénzért, magyar akarattal kiutasítaná az országból és a világból a minket meghatározó nemzetközi intézményeket. Magyar megoldás nincs, de lehet benne hinni. A népesség 10-15 százaléka nagyon hihet, 40-50 százaléka kicsit reménykedhet, de titkon mindenki tudja, hogy semmire se megy turulos, etelközi, árpádsávos álmaival a világban, a Lehel téri piacon.

A Fidesz a vezérlő fejedelem varázspálcájában hisz, amely egyszerre szelídíti meg a nemzetközi és a hazai vadakat, hoz ingyen pénzeket Napnyugatról és magyari erőt, bátorságot Napkeletről. Hiszen spiritualizálódott Orbán Viktorban a keresztény országalapító István és a pogány lázadó Koppány! Mindent meg fog oldani. Nem tudjuk, hogyan, nem tudjuk, milyen áron, de az egyszerre lesz világméretű és magyar. Lefejezteti a fő bűnösöket a vár piacterén, börtönbe záratja a kisebb gonoszokat, és mi visszakapjuk munkahelyeinket a tisztaszívű magyar vállalkozónál, aki emeli béreinket, öregeink megkapják tizenharmadik és tizennegyedik havi nyugdíjaikat a becsületes magyar államtól, vállalkozóinknak radikálisan csökken adója, s így mindenkit legyőznek a nemzetközi versenyben.

Nyomtalanul tűnt el minden valamirevaló gondolat – sok jóra nem számíthatunk.

Lengyel László