Látszólag persze minden a javaslatom ellen szól. A köztársaság elnökét momentán rühelli az MSZP – és ez többé-kevésbé kölcsönös. Sólyom nemcsak hogy a másik oldal jelöltje volt 2005-ben, de személye azóta is folyamatosan emlékezteti a szocialistákat regnálásuk legszánalmasabb baklövésére, arra, hogy egyszerű többséggel is képtelenek voltak saját jelöltjüket az elnöki székbe juttatni. Ráadásul az államfő nem tétlenkedett: a kormányzó szocialisták több törvényjavaslatát küldte vissza röpke négy év alatt, mint ahányat elődei az éppen regnáló kormányoknak a megelőző másfél évtizedben összesen.

A kormánypárti véleményformálók sikerrel démonizálták a köztársasági elnököt. Balliberális szalonokban sikk az államfőt csepülni, évek óta többet szidják Sólyom Lászlót, mint Orbán Viktort, Kövér Lászlót, Vona Gábort és Morvai Krisztinát együttvéve. Eleinte főleg azért, mert nem szólalt meg, mostanában meg azért, mert megszólal. Nem egyszerűen bírálják, hanem tudatos lejárató kampányt folytatnak ellene, azt sugallva, hogy a látszólag büszke és szuverén elnök valójában Orbán Viktor bábja.

Sólyom László frakcióvezetők társaságában © Túry Gergely

Innen kellene tehát elindulniuk a szocialistáknak, hogy – ha nem is megszeressék, de – elfogadják Sólyom Lászlót. Hogy érdemes próbálkozniuk, amellett két érvem is van. Az egyik, hogy Sólyomnál jobb elnököt aligha kaphat májusban az ország. Azt láttuk, hogy Orbán Viktor fontos személyzeti döntésekben – legalábbis eddig – saját politikai érdekeit mindennél előbbre valónak tekintette. Elég a korábbi államfőre gondolnunk, ha meg akarjuk tippelni, mi lehet majd az öntörvényűség, a nemzetegyesítő politikai elfogulatlanság felső határa a következő köztársasági elnök kiválasztásánál. A Fidesz lehetséges jelöltjeihez képest Sólyom egyenesen a nyáron hivatalba lépő Orbán-kormány ellenlábasának számítana.

Van egy másik érv is, amiért érdemes Sólyom nevét ízlelgetniük a szocialistáknak: a regnáló államfő ugyanis korántsem volt annyira az ellenségük, mint ahogy bemesélték maguknak. Az államfő például szinte ugyanazzal a levegővel, amivel Gyurcsányt lemondásra szólította föl, a Fideszt a parlamenti demokrácia szabályainak betartására emlékeztette. Ez utóbbit az MSZP elengedte a füle mellett, és csak szeretett vezére megsértése miatt nyafogott. Ahelyett, hogy büszkén lobogtatta volna: az elnök ugyanúgy gondolkodik a parlamenti demokráciáról, mint a szocialisták. Sólyom bűne volt az is, hogy a megszorításokban utazó ballib kormánnyal szemben következetesen kiállt a szociális vívmányok mellett. Ugyanez az elnöki szöveg muzsika lehet majd egy ellenzéki baloldali párt füleinek.

Összességében, ha őszintén próbálják megítélni döntéseit, az MSZP-nek és holdudvarának is be kell látnia, Sólyom nem pártkatona, nem madzagon rángatott marionett. Ellenkezőleg, szinte kamaszosan öntörvényű – ez teszi a mindenkori kormányzó hatalom igencsak kellemetlen partnerévé.

Na de mi van, ha mindezzel sikerült meggyőznöm Lendvai Ildikó mindenre nyitott csapatát? Mesterházy majd bejelenti, hogy Sólyom a mi jelöltünk, ezt kapjátok ki (be) ti ott a Fidesznél. Mire ott mondanak majd valamit, de nem is érdekes, hogy mit, mert Sólyom bejelenti, hogy nem vállal még öt évet.

Ahhoz, hogy esély legyen Sólyom újraválasztására, az MSZP-nek ellen kell állnia a csábításnak, célja ne az legyen, hogy a maga – immár szerény – eszközeivel bemosson egyet a Fidesznek, megpróbálva őket rákényszeríteni saját korábbi jelöltjük nyílt visszautasítására. Több kell: ügyesen, taktikusan politizálva – például civil szervezetek előreengedésével – olyan helyzetet teremteni, hogy a Fidesz ne utasíthassa vissza Sólyom újraválasztását, és nem mellékesen, maga az elnök is vállalja az újabb jelölést.

Mellesleg ez az egyetlen esély arra, hogy a következő öt évben is szuverén elnöke legyen a Magyar Köztársaságnak.

- dózer -