Vajon, ha a német vagy a brit parlament képviselője hasonlóképpen fogalmazna, ott miként reagálnának a pártok, a honatyák és a sajtó? Pártja valószínűleg kiközösíti és lemondásra kényszeríti a magáról megfeledkezett fekete bárányt, a parlamenti pártok és a képviselők elhatárolódnak tőle, a média pedig pártállástól függetlenül a szólás és személyi szabadság védelmében egy életre „kikészíti” a delikvenst.

Toroczkai László és Zagyva Gyula a Kossuth téren, anno

MTI

Magyarországon, sajnos, nem így történt. A hír épphogy elérte a mainstream média ingerküszöbét, afféle politikai színes lett belőle, egy-két napig csócsálták a lapok, aztán a témát már csak az érintett hetilappal (Hetek), s annak tudósítóival szimpatizálók próbálták meg életben tartani. Csak korlátozott sikerrel.

A történtekre a pártok többsége sem reagáltak érdemben. A Jobbik első megszólalásában – ahelyett, hogy elhatárolódott volna képviselője viselkedésétől és mondataitól – előbb „kocsmai színvonalúnak” minősítette az ügyet, majd kiállt a képviselő mellett. Sőt, Vona Gábor pártelnök még ott a Magyar Szigeten, tovább ragozta Zagyva mondatát, miszerint "lehúzhatnánk a gatyátokat, és meg...nánk titeket, ha innen kikerülnétek, senki sem hinné el".  Vona, tanújelét adva frenetikus humorérzékének, a Magyar Sziget Nemzeti Kerekasztal elnevezésű fórumának közönsége előtt, Zagyva jelenlétében kijelentette: „egy dolgot nem tudok magamban tartani –  most a hölgyek és a gyengébb idegzetűk ne figyeljenek –  az volt a cím, hogy anális erőszakkal fenyegettél. Lehet, hogy az volt a baj, hogy nem váltottad be az igényt”.

Mindez néhány napja hangzott el. Zagyva közleményt adott ki, nem tagadta a történteket, csupán azt állította, hogy elferdítették a szavait, ezért helyreigazítást kért és rágalmazás címén feljelentéssel fenyegette meg az újságírókat. A magyar média hivatalos képviselői hallgatnak, a pártok közül pedig csak az MSZP adott ki közleményt, amelyben az újságírókat ért fenyegetések és antiszemita kijelentések miatt vizsgálatot kért Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi, illetve Pintér Sándor belügyminisztertől. Ám ilyen vizsgálat egyelőre nem indult.

Ezért csak a kérdések maradnak, a válaszokra még várnunk kell:

- Vajon Kövér házelnök miként reagál Zagyva képviselő megnyilvánulására?

- Vajon Zagyva képviselőt (aki a Jobbik listáján jutott be a magyar parlamentbe (Szegeden egyéniben 11,81 %-ot kapott) a Jobbik-frakció tagjai rábírják-e, hogy mondjon le mandátumáról, s lépjen le a parlamenti politika színpadáról?

- Vajon ha Zagyva mégis a helyén marad, a történtek után hányan fognak tiltakozni, kilépni a Jobbikból? Morvai Krisztina, Dúró Dóra, Pősze Lajos, Balczó Zoltán maradnak?

- Vajon hány képviselő fog interpellálni az őszi ülésszak kezdetén azt kérdezve, hogy mivel Zagyva és Vona urak ezekkel a mondatokkal Zagyva úr külön is, viselkedésével, utcai harcos stílusával szégyent hoztak a képviselői címre, az ország méltóságára, meddig akarnak még ücsörögni a parlamentben?

- Vajon a Tisztelt Ház tagjaiban lesz-e annyi összetartás, hogy kiközösítik a mégis helyükön maradó képviselőtársaikat (például, ha megszólalnak, kivonulnak, vagy felállva hátat fordítanak nekik), vagy zokszó nélkül tudomásul veszik mindazt, ami megtörtént, elhangzott, s akkor arra gondolhat az ember, hogy netán még azonosulnak is a szavak és tettek mögött meghúzódó szándékokkal, gondolatokkal, lelki beállítottsággal, eszmeiséggel?

- Vajon a magyar média hivatalos szervezetei mikor fognak reagálni a történtekre, az elhangzottakra?

Talán nem magánvélemény, hogy a történtek után Zagyvának és Vonának nálunk sincs (nem lehet) helye a parlamentben. A magyar politikai elitnek és a médiának fel kellene végre ébrednie, mert most már egy folyamat kellős közepén vagyunk. Az mégiscsak tarthatatlan, hogy Magyarországon évek óta nagy nyilvánossághoz juthatnak, csaknem zavartalanul masírozhatnak hazai és külföldi (hazájukban régen betiltott) szélsőjobbos szervezetek, pártok, egyesületek és következmények nélkül lehet uszítani nyilvános rendezvényeken, az interneten, a sajtóban. Ez a hangvétel, viselkedés, eszmerendszer egyes képviselők áldatlan tevékenysége révén immár elérte, sőt befészkelte magát a magyar parlamentbe is.

Annak, ami most is történt ugyanis már semmi köze a hatvannégy vármegyéhez, Trianonhoz, a Turulhoz, a határon túli magyarok ügyéhez, a Nagy-Magyarország visszaköveteléséhez stb. Ezt a magatartást, gondolatiságot és beszédet mással lehet és kell összekapcsolni. Irodalmi művekből, filmekből, híradó részletekből nagyon is jól ismerjük azokat a lovaglóostorral pattogtató, csizmaszárat paskoló kezeket, s a hozzájuk tartozó egyenruhás embereket, akiket a vakhit, a szadizmus, a perverz gondolkodás, az agresszió, az elfojtás, a bunkóság, a gyűlölet és a hatalom utáni mérhetetlen vágy külön-külön vagy sokszor egyszerre vezérel.

Idén a tizedik Magyar Szigeten immár nemcsak verbális fenyegetéssel és véres fizikai erőszakkal találkozhattunk, de a nyílt, kisebbségek elleni uszítás is mindennapos volt, ám ezek a hétköznapi esetek már el sem érték a magyar mainstream média ingerküszöbét. Igaz, mindez az elmúlt években szinte megszokottá vált a koncerteken, köztereken, gyűléseken, politikai beszédekben. Csak a külföldiek horkannak fel újra és újra a magyar közállapotokon, cikkeikkel, tudósításaikkal alaposan belerondítva az országimázsba. Florence La Bruyere, a Radio France budapesti munkatársa például idén így láttatott bennünket: „Egyenruhás milíciák menetelnek az utcákon, fasiszta jelszavakkal. A Jobbik által támogatott rendezvényen zsidókról tartott előadásokon olyan kijelentések hangzottak el, amelyek minden európai országban bűncselekménynek számítanak”.

Több hírportál is Terror a magyar szigeten címmel számolt be a Magyar Szigeten történt durva fizikai támadásokról, megemlítve azt is, hogy a rendezvény ideje alatt zavartalanul folyhatott az uszítás, zsidózás. Többen Tompó Lászlót idézték, aki a zsidó médiapolitikáról tartott előadásában igen „színvonalasan” beszélt, mondván „a zsidó a hazugság nagymestere, és (...) a megrontás klasszikus démona.”, illetve "A zsidó médiavilág viszi bele az embereket először a tyúktolvajlásba, majd a magasabb szintű bűnözésbe." Magyarországon mindez nem kelt felháborodást, tiltakozást, mint ahogy Incze Bélának, a Magyar Sziget főszervezőjének, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom budapesti elnökének mondatai – „Én nem antiszemita vagyok, én aszemita vagyok, ami azt jelenti, hogy zsidónélküliség, ez a magyar nemzeti szocializmusnak egyik alapköve…”is válasz nélkül maradtak.

És ha ez nem elég, Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom hírhedt figurája, a Magyar Sziget egyik házigazdája (aki nem mellesleg 2006 szeptemberében az MTV székháza elé vezette a később gyújtogató rendbontókat) vezeti az önkormányzati választáson a Jobbik Csongrád megyei listáját, így szinte biztos, hogy be fog kerülni a megyei közgyűlésbe.

Ezt a folyamatot elég régóta követhetjük, korábban az utcán, s immár a Parlamentben is. Ha a házelnök, a pártok, a képviselők mindezt most is szó nélkül hagyják, akkor ez azt jelenti, hogy ha nem is azonosulnak, de tudomásul veszik, elfogadják ezt a gondolkodást, ezt a magatartást. S akkor senki nem állíthatja a továbbiakban a Tisztelt Ház tagjai közül, hogy nem tűrte a fasizmus bármilyen formáját ebben az országban. Nekünk pedig ismét el kell gondolkodnunk George Santayana mondatán: „Azok, akik nem tanulnak a múltból, arra ítéltetnek, hogy megismételjék azt."

Magyarország, vigyázz! Legyenek őrzők a strázsán!