Zentai Péter: Összeesküvés Svédország ellen? Egymást követik a vészjósló hírek az ön hazája kapcsán: már-már azt gondolnám, hogy a legutóbbi terrorakció összefügghet azzal, hogy Svédországban akarnak eljárást indítani a Wikileaks alapítója ellen.

Lars Nicander: A rendőrségi nyomozás minden kétséget eloszlatott afelől, hogy a szombat esti terrorakció összefüggött volna a Wikileaks üggyel. 

Z.P.: Ugye nem „magányos farkasként” cselekedett az az öngyilkos terrorista?  

L.N.: A jelek arra utalnak, hogy az Al-Kaida valamely kisebb sejtje áll az akció mögött. 

Lars Nicander

Rendőreink friss közlése valószínűsíti, hogy az öngyilkos arab a múlt hét közepén e-mail üzenetben értesítette a hatóságokat, készül valamire, és követelte a svéd katonák kivonását Afganisztánból. E-mail-je  valamilyen iszlám állam megalapítására is utalt, bár lehet hogy valamilyen spirituális államra gondolt. Ez a titokzatos iszlám állam dzsihádot hirdet a skandináv országok ellen, mert azokban kifigurázták Mohammed prófétát. 

Z.P.: Mintha nem lett volna teljesen normális ez az ember.  Nem gondolhatja senki, hogy Svédország vissza fogja hozni katonáit.  

L.N.:Ez nem ennyire egyszerű. Tény, hogy a nyugati országok – például Olaszország – lassan, de biztosan kivonják csapataikat Afganisztánból. Figyelemreméltó, hogy Itáliát nem is fenyegetik egyetlen üzenetükben sem a különböző terrorsejtek. 

Z.P.: Ha tehát Magyarország továbbra is Afganisztánban marad, akkor előbb-utóbb a terroristák céltáblája leszünk? 

L.N.: Feltétlenül. Németország – amely az Egyesült Államok és Nagy Britannia mellett a legnagyobb csapattesttel van jelen Afganisztánban – volt is és nagyon nagy valószínűséggel lesz is terrorakciók célpontja. A terrorizmus nemcsak büntet, de „jutalmaz” is. Az afganisztáni vagy a szomáliai intervencióktól tartózkodó nyugati országok „jutalma”, hogy rövidtávon nem terveznek ellenük terrorcselekményt.   

Z.P.: Egyébként annak mekkora jelentősége van, hogy a terrorista Angliában nevelkedett? Tudjuk,  hogy a stockholmi merénylő a  Luton-i egyetemen tanult. Sőt, hallom, a brit rendőrség is nyomoz –Stockholm miatt.  

L.N.:  A Lutoni egyetemen a diákok többsége a muszlim országokból származik. Évek óta mondom, hogy ez az egyetem ugyanolyan fontos az európai terrorista sejtek terjeszkedésében, mint a hamburgi mecsetiskolák. Feltételezhető immár, hogy az öngyilkos akciót éppenséggel Angliában tervelték ki.  

Z.P.: Ha Ön az angol kapcsolatokra korábban is felhívta a figyelmet,  akkor gondolom, a svéd hatóságok számon is tartják a Lutonból áttelepülteket vagy az ide-oda ingázókat. 

L.N.: Ebben nem vagyok olyan biztos. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, azt kell mondanom, nem tartják számon az ingázó fiatalokat. A probléma az a nyugat-európai államok terrorizmus elleni harcával, hogy csak reagálnak, de nem proaktívak.  Ez a fickó – mint most a nyomozás kiderítette – valóban ingázott Luton és Stockholm illetőleg egy svéd kisváros között. A terrorizmus erőssége a mi nyitottságunk. A határok nélküli Európa könnyű terepnek látszik azoknak a radikálisoknak a szemében, akik már állampolgárságot, legalábbis lakhatási lehetőséget szereztek az Európai Unió valamely tagállamában. 

Z.P.: Ha jól értem, egy társadalom demokratikussága, nyitottsága az ő szemükben a gyengeség jele. Márpedig ha így van ez, akkor az ilyen akciók azokat az európai pártokat erősítik, amelyek bevándorló-ellenesek, illetve  erőteljes intézkedéseket  követelnek a muszlim bevándorlás megfékezésére. 

L.N.: Valóban, Dániában a radikális jobboldal  - amely mellesleg inkább Izrael-párti és arabellenes, meg is köti a koppenhágai kormány kezét.   Svédországban egyelőre csak érlelődik az ilyesfajta helyzet. Az viszont kétségtelen, hogy minden téren radikalizálódik az európai közgondolkodás a bevándorlók ügyében. 

Z.P.: A végén az következik be, amit a terroristák akarnak, a nyugati társadalmak zártabbá válnak. 

L.N.: Az valóban a liberális államfelfogás végét jelentené, ha a terrorveszélyre hivatkozva csorbítanák a szabadságjogokat. A terrorizmus olyan kihívás, amit a gyakorlatban nem tud megfelelően kezelni az uniós közösség, a gazdasági-pénzügyi válság pedig eltereli a figyelmet erről a nagyon komoly fenyegetésről..