Ki gondolta volna, hogy a tehetségkutató showműsorok révén ismerkedünk meg ezekkel a régi-új fogalmakkal, hogy ezek a vetélkedők szolgáltatnak majd ürügyet ahhoz, hogy megint a nacionalizmus, a mélymagyarkodás mocsarában kezdjünk el dagonyázni, s hogy leendő popsztárokról alkotott vélemények formájában tör föl ismét a mélyből a mostanában elhalkult kirekesztő- és gyűlöletbeszéd.

Vastag Csaba

rtlklub.hu

Pedig a jelekre oda lehetett volna figyelni. A Megasztár döntője után két politikában és társadalomlélektanban is jártas ismerősöm figyelmeztetett, ők akár fogadást is kötnének, hogy az X-faktor győztese Vastag Csaba lesz. Ennek érdekében – mondták – majd a legkülönbözőbb eszközökkel próbálják befolyásolni a közönséget (ez bejött: anyuka születésnapja, öcskös felléptetése, érzelmes, szívhez szóló szavak stb.), merthogy Tolvai Renáta után nem nyerhet még egy határon túli magyar. A társadalom mélyrétegeiben továbbra is olyan indulatok fortyognak, hogy a szlovákiai magyar srác győzelme esetén akár politikai színezetű botrány is lehet, megint előjön a szellem a palackból, s ez most csak azoknak a szélsőségeseknek az érdeke, akik lázasan keresik az alkalmakat, hogy a címlapokra kerülhessenek.

Elméletüket arra alapozták, hogy az előző hétvégeken a nagy közönségkedvencek, Szíj Melinda, illetve Janicsák Veca, majd Király L. Norbi kiesése (kiejtése) után meglepően durva indulatok szabadultak el a világhálón.  Csalást, bundát, hazugságot, manipulációt, átverést emlegettek a megszólaló kommentelők, de a szélsőséges kifejezések sem hiányoztak. (Zárójelben: utoljára az 1968-as Táncdalfesztiválon Kovács Józsi kiesése rázta meg így a nemzetet, amikor népmozgalom indult  a zsüri által kiejtett csepeli proligyerek tovább juttatása érdekében.)

A kihirdetett eredményen azonban nem lehetett változtatni (hiába van a Facebookon Norbinak százötvenezres rajongótábora), ezért a Megasztár döntőjébe egy nagyváradi lány, s egy cigány származású zenész-énekes jutott, míg az X-faktorban a döntőt egy szlovákiai magyar és egy veszprémi sztárjelölt vívta. S ez a tény alig egy hét alatt döntően megváltoztatta az indulatok irányát. A zsűri előző döntései, a közönségszavazás megkérdőjelezett eredményei háttérbe szorultak, s a fináléhoz közeledve előtérbe került a versenyzők származása, hovatartozása. Megindult a szokásos anonim mocskolódás, gyalázkodás, ami a döntőt követően nyílt gyűlöletbeszédbe csapott át. Százával lehetne idézni a különböző színvonalú, de azonos gyökerű megnyilvánulásokat a legkülönbözőbb internetes oldalakról, hírportálokról (Heti Válasz, Index. Stop, hvg.hu, Blikk, Bors stb.) Itt csak egy kis ízelítő az olvasható „véleményekből”:

Takács Nicolas

musorcentrum.hu

„Takács Nikolas valóban tehetséges fiatalember, de akkor is Vastag Csaba győzelmének örülök jobban, mert nagyon jó és végre itthon élő magyarra szavaztak az emberek. Mert ugye Nikolas szlovákiai magyar, amivel tényleg semmi bajom nincsen, de egyszer nyerhet már nem csak határon túli magyar is!!! Induljanak otthon!” „Mennyen (innentől fogva sic!) is haza! nem tom hogy miért jönnek ide hozzánk parádézni a románok, és a szlovákok!!! vagy magyar ország számukra amarika??”

„Én örülök, hogy nem az a cigány nyerte meg.” „Még az a szerencse, hogy nem egy román nő szlovák mentoráltja nyert!” ”Elég egy román megasztár.” „Nincs bajom a határon túliakkal és a cigányokkal, de kicsit furcsa volt, hogy az utóbbi időben minden ilyesmit ők nyertek.”Nem vitatom, hogy tehetséges emberek, de gusztustalan volt a Fidesz Ildikó viselkedése. (Ő is kívülről jött!) és képviselte az elvárást a szavazóktól. Hál Istennek nem jött be.”

Tolvai Renata

doily.hu

Egyes kommentelők új fogalmakkal érveltek. A döntősök közül sokaknak csak Vastag Csaba volt „a mi kutyánk kölyke”, és felbukkantak a „külmagyar” és belmagyar” kifejezések is, amelyeket aztán sikerült acsarkodó indulatokkal, hagymázas elméletekkel tovább „ragozni”. A hozzászólásokban előkerült Trianon, Nagy-Magyarország, az évszázados sérelmek, beindult a cigányozás, a kirekesztés, a magyarkodás… Egy tehetségkutató döntője ürügyén sikerült ismét a „magyar beteg” összes tüneteit produkálnunk.

Mindez jelzi, hogy a mostanában kissé visszavett, ám a társadalom mélyrétegeiben tovább pusztító zsigeri gyűlöletbeszédnek megvan a táptalaja, annak ellenére, hogy a politikai és média nyilvánosságban visszaszorult ez a hang, s mi mostanában deklaráltan „szeretjük” a határon túl élő magyarokat. A valóság és annak a médiamása között azonban elég nagy a szakadék, s lám még a tehetségkutató showműsorok eredménye nyomán is aggasztó „üzenetek” érkeznek a felszínre a társadalom mélyrétegeiből. Kegyes hazugság volt, amit Geszti Péter mondott a versenyt összegző értékelésében:  az előző hónapok során nemcsak a zsűri, de mindenki más is egymásra talált az X-faktorban. Iyen egymásra találásról, sajnos, egyelőre szó sincs.

Ha egy szórakoztatónak szánt tévéprodukció ilyen indulatokat képes felkorbácsolni, akkor mire lehet képes az, aki ezekből az indulatokból tudatosan és manipulatív módszerekkel politikai tőkét akar kovácsolni magának?