Tarlós indoklásában azt is elmondta, hogy kizárólag politikai okok vezérelték a döntésében, Elvis Presley díszpolgárrá avatását a "magyarországi forradalom eszméivel való együttérzésért és azok népszerűsítéséért" fogják javasolni.

Elvis Presley

Ez szép gesztus, de messze nem áll arányban mindazzal, amit Elvis tett a magyar forradalomért.

Azért ugyanis nem tett semmit, hanem adakozásra, segélycsomagok küldésére szólította fel a nézőket, hogy ily módon segítsenek a nélkülöző magyar családokon.

A nevezetes műsort, az Ed Sullivan show-t 1957. január 6-án sugározták a televízióban. Ez volt Elvis harmadik, s egyben utolsó szereplése a legendás műsorban, s miután elénekelte néhány nagy slágerét, Sullivan – úgymond az énekes kérésére – felszólította a nézőket (ez akkor kb. 30-35 milliós nézettséget jelentett), hogy adakozzanak a nehéz helyzetbe került magyarok javára, s küldjenek minél több csomagot a rászorultaknak. "Elvis egy nagy, magyar segélykampányt tervez. Fontos neki a magyarok megsegítése. És arra hívja fel a figyelmet, hogy azonnali segítségre van szükség. Arra kéri önöket, hogy minél előbb adják fel az adományokat az egyházaknak és a Vöröskeresztnek. Elvis pedig elénekel egy dalt, amivel a segélyezésre akarja buzdítani önöket. Címe: Béke a völgyben."

A műsorban elhangzott felhívásnak volt foganatja, mert az adást követően nagyon sok – főleg élelmiszer- – csomag érkezett Magyarországra az akkoriban nálunk különlegességnek számító finomságokkal (csokoládé, tejpor, kakaó stb.) Hogy ezeket a csomagokat kint élő magyarok vagy egyházi és segélyszervezetek, esetleg amerikaiak küldték, nem tudható. Mindenesetre a felhívás kedves és értékelendő gesztus volt a rock and roll sztár részéről, de ennél nem több, hiszen az énekes a továbbiakban nem foglalkozott a magyarokkal, pláne nem a forradalom emlékével vagy az elnyomó új politikai rendszerrel.

A gesztus tehát korántsem mérhető brit és amerikai popsztárok későbbi – éhezőket, politikai elnyomottakat – segítő akcióinak nagyságrendjével, szervezettségével, világvisszhangjával. Ezt az is mutatja, hogy ez a felvétel (és magától értetődően a felhívás is) elsikkadt a show több mint ezer felvétele között. A páratlan leletre a magyar származású Andrew Solt producer bukkant rá (This Is Elvis címmel filmet forgatott Elvis életéről), aki megvásárolta az Ed Sullivan-show összes felvételét, s ezek átnézése közben, 2004-ben talált rá a magyar szempontból érdekes kultúr- és zenetörténeti epizódra, amelynek jelentősége azonban korántsem akkora, hogy Elvis Presleyből 1956-tal összekapcsolva csináljunk kultikus figurát Magyarországon.

Jules Bihari (középen)

De ha már neve felmerült a magyar múlttal kapcsolatban, érdemes megemlékezni még egy magyar kultúrtörténeti apróságról, ami a rock and roll királyával kapcsolatos.  Arról a nem elhanyagolható tényről van szó, hogy némi szerencsével „amerikás magyarok” – a Bihari testvérek – fedezhették volna föl a rock and roll királyát.

Bihari Ede a múlt század elején vándorolt ki Amerikába. Ott született fiai (Lester, Julius, Saul, Joe) a negyvenes évek elején költöztek Tulsából Los Angelesbe, s közülük ketten – Julius (Jules) és Lester – 1942-től kapcsolatba kerültek a showbiznisszel. Lester javította, Julius pedig árulta a divatba jövő zenegépeket, s munkájuk közben felfigyeltek arra, hogy a fehérek irányította nagy lemeztársaságok nem elégítik ki a feketék igényeit, s a piacon komoly piaci rés mutatkozik, miután nemcsak a feketék, de a fiatalok is szívesen eljárnak szórakozni.

Jules Bihari 1945-ben Los Angelesben alapította meg testvéreivel az új igényekre specializálódó, független hanglemezkiadóját, a Modern Recordsot. Jó érzékkel számos olyan fekete előadót – B. B. King, Etta James, Junior Parker, Ike Turner, Jimmy Witherspoon – szerződtettek, akik később világhírűvé váltak. Bihariék tudatosan csak kisebbségi zenéket – bluest, rhyhtm and bluest, dzsesszt, gospelt – adtak ki, ám eközben fokozatosan sikerült bekapcsolódniuk a zenegépüzletbe is, aminek következtében jelentős új „sikercsináló” piac került az ellenőrzésük alá. Az anyagilag megerősödő családi vállalkozás az ötvenes évektől már tíz leányvállalatot (RPM, Crown, Meteor, Riviera, Kent stb.) igazgatott, amelyek egy hálózati rendszerben a helyi kis lemeztársaságoktól, stúdióktól is átvették a fekete előadók felvételeit. Így fedezték fel Houstonban Lightning Hopkinst, Detroitban John Lee Hookert, Dallasban Smokey Hoggot.

Egy üzleti utazás alkalmával 1950-ben Jules és Saul Bihari a nyugati partvidékről átjött Tennessee-be, ahol a memphisi lehetőségekben is nagy fantáziát láttak. Eleinte még nem telepedtek le a városban, hanem az egyik helyi, független kiadótól – Sam Phillipstől – vásárolták meg a színesbőrű előadók mesterszalagjait. Phillips 1950-ben alapította meg Sun Records elnevezésű vállalatát, és első felfedezettje Howlin’ Wolf volt, majd B.B. King, Joe Hill Louis, Big Walter Horton, Rosco Gordon következett, de dolgozott fiatal fehér country és rockabilly előadókkal is. A Bihari testvérek – a rhyhtm and blues felfedezése után – gyorsan felismerték az első rock and roll felvételek jelentőségét is. A zenegépek játszási statisztikái ismeretében tudták, hogy a háború után felnövekvő új generáció körében egyre inkább ezek az új ritmusú felvételek hódítanak. Bihariék azonban úgy gondolták, hogy ez az újabb zenei forradalom is a fekete előadók révén terjed majd elsősorban. Ezért vesztek össze Sam Phillips-szel is, aki viszont a fehér előadókban látott fantáziát.

S miután az együttműködésük megszakadt, a Bihari testvérek Memphisben is alapítottak egy lemezkiadót, amelyet Lester Bihari irányított. A Meteor Records stúdiója 1952 decemberében nyílt meg a színesek lakta negyed közepén, a Chelsea Avenue 1794-ben. Jules Bihari így emlékezett erre a hőskorszakra: „A testvéremnek, Lesternek volt egy lemezstúdiója Memphisben, ahová gyakran betértek a fehér srácok is, hogy felvételeket készítsenek. Lester azonban azt mondta nekik: Azt hiszem, hogy Sam Phillips jobban meg tudná csinálni, mint én. Menjetek át, s beszéljetek vele! Később derült ki, hogy az egyik ilyen elküldött srác Elvis Presley volt.”

Elvis meg is jelent a Sun Records Memphis belvárosának közelében, a Union Avenue 706-ban kialakított stúdiójában, s elkészítette első „saját hangja, vigye haza” kétszámos nylonlemezét, amivel elindította a rock and roll forradalmát. Az Egyesült Államokban ezért okkal emlékeznek rá forradalmárként, s neveznek el utcákat, tereket, sugárutakat róla. Budapesten Komár László, a „magyar Elvis” is régóta ápolja bálványa emlékét, s kezdeményezésére a kilencvenes években, a Kamara-erdő közelében felépített házához vezető földes mellékutcát – némi nagyzolással – Elvis Presley Boulevardnak keresztelték el. Poénnak akkor és ott ez megtette. 1956 forradalma kapcsán azonban nem kellene Elvis Presley-t felértékelni annyira, hogy közteret nevezzünk el róla. Ez kissé populista gesztus volna.