Mahmúd Abbász minapi kairói beszédében, amelyet a Hamasszal történt kibékülés ceremóniáján mondott a terhesség kilenc hónapjáról beszélt, vagyis hogy az idén, a kilencedik hónapban, vagyis szeptemberben megszületik a szabad és független Palesztina.

Mahmúd Abbász

AP

Abbasz nyíltan arra játszik, hogy szeptemberben az ENSZ megszavazza Palesztina egyoldalú kikiáltását, s ezzel Izraelt kész helyzet elé állítják. Abbász Fatah pártjának váratlan kibékülése a Hamasszal első látásra akadályozza a nemzetközi elfogadtatást, hiszen a Hamasz Amerikában a terrorista szervezetek listáján szerepel. Ugyanakkor a nyugatnak elege van az évtizedek óta folytatott meddő békefolyamat-tárgyalásokból, még ha a Hamasz nem is hajlandó eleget tenni a közel-keleti rendezést szolgáló kvartett (az ENSZ, az EU, Oroszország és az USA) feltételeinek, nem ismeri el Izrael létét, nem mond le a terrorról, és nem fogadja el az eddig aláírt egyezményeket. Hajlanak beérni látszatmegoldással is: arról tárgyalnak, hogy a választásokig technokrata egységkormány irányítsa a palesztin területeket, amely tiszteletben tartja a kvartett követeléseit. Hogy azután a választások nyomán megalakuló kormány milyen álláspontot foglal el, az már nem a kvartett dolga lesz elbírálni.  

A palesztin politika célja egyértelmű: az Izraellel kötendő béke különválasztása Palesztina megteremtéséről. Ezen koncepció szerint először egyoldalúan ki kell kiáltani és a nemzetközösség egyenrangú tagjává kell tenni az 1967es vonalak mentén az új államot, majd megkezdődhetnek, illetve folytatódhatnak az egyezkedések a zsidó állammal. 

Hamász fegyveresek tüntetése Gázában

AP

Kétségtelen, beláthatatlan következményei lennének, ha egyoldalúan, Izrael megkérdezése nélkül kikiáltják a palesztin államot. Kiderülhet, hogy az egyoldalú kikiáltás nem oldott meg semmit a jelenlegi gondokból, sőt még súlyosbította azokat. Hiába mondják ki az 1967es határok érvényességét, ha azok Izrael számára elfogadhatatlanok és védhetetlenek. Ráadásul egyik napról a másikra félmillió izraeli találná magát egy idegen országban. A Ciszjordániában működő izraeli közigazgatás, amely jelenleg egy függőben lévő, döntésre váró terület adminisztratív irányítását végzi, jogilag egy másik állam, azaz Izrael megszálló hatóságának minősülne. Ugyanakkor, ha Palesztina az ENSZ tagja lesz, akkor minden egyes Gázából Izraelre kilőtt kaszam rakéta háborús bűnnek számít majd.

Palesztina egyoldalú kikiáltásával sem változnak meg a Hamász törekvései: a Földközi tenger és a Jordán folyó közti területen kívánják Palesztina határait megszabni, vagyis céljuk Izrael megsemmisítése. A szervezet, legengedékenyebb pillanataiban is csak az Izraellel kötendő Hudna, vagyis a tízéves fegyverszünet elfogadásáig jutott el. Khaled Mashal, Hamász vezető, amikor Izrael elismeréséről faggatták, viszontkérdezett: miként várható el az áldozattól, hogy elismerje gyilkosát? Változatlanul vallja, hogy az ellenállást tovább kell folytatni minden formájában, a diplomácia eszközeivel éppúgy, mint fegyveresen.

Mashal a Reutersnek adott interjújában azzal igyekezett megnyugtatni a nyugati közvéleményt, hogy kifejtette, Izrael elismeréséről majd akkor tárgyalnak, ha meglesz a független Palesztina. Na de miről akar tárgyalni? Hogy Izraelt létező államnak tekintik-e? Vagy az 1948-as százezres palesztin menekültáradat többmilliósra duzzadt leszármazott tömegeinek visszatéréséről? Izrael számára elfogadhatatlan mindezen menekültek befogadása, ami a zsidó állam megszűnését jelentené.

Benjamin Netanjahu

AP

Benjamin Netanjahu egyelőre tanácstalan, nem tudja, hogyan lehetne megakadályozni azt, hogy Izraelt egyszerűen kihagyják a palesztin állam megteremtéséből. Tárgyal ennek veszélyeiről Párizsban és Londonban, hamarosan Washingtonba utazik, ahol az amerikai vezetést igyekszik majd lebeszélni, hogy támogassák a palesztin tervet, amely szerinte homlokegyenest szembe megy a terrorizmus elleni harc céljaival.

Izraelben az ellenzék keményen bírálja a miniszterelnököt. Netanjahu elvesztegette az elmúlt két évet, intenzív tárgyalások, aktív diplomácia helyett igyekezett a status quo-t fenntartani. Rugalmatlansága, döntésképtelensége miatt Izrael nemzetközi presztízse megrendült, így kerülhetett szóba -- a tárgyalásos megoldástól teljesen elszakadva – Palesztina kikiáltása. Izraelt most kész helyzet elé állították, ahelyett hogy érdekeinek megfelelően maga alakítaná azt – állítják a kormánypolitika bírálói. Ám abban egységes az izraeli közvélemény, hogy a palesztin állam egyoldalú kikiáltása nem fogja előmozdítani a közel-keleti békét, inkább újabb, ma még beláthatatlan veszedelmeket rejt magában.    

,