Elek István: Kapkodás, igénytelenség, rögtönzés – a kormány a helyén van

Elek István: Kapkodás, igénytelenség, rögtönzés – a kormány a helyén van

Utolsó frissítés:

Elek István Szerző:

Elek István
Elek István

A Fidesz legújabb alkotmánymódosítási kísérlete ismét modellszerűen bemutatja azt az elképesztő kormányzati politikai kultúrát, amelyet a múlt év tavaszi hatalomváltás óta élvezhetünk. Kapkodás, rögtönzés, az együttműködésre való képtelenség kívül is, belül is, a szövetségesekkel és az ellenzékkel is. Igénytelenség a módszerekben is, a stílusban is. Szóval hatalmi rövidlátás diktálta meztelen erőpolitika, akarnokság.

Még egy olyan aránylag könnyen körülhatárolható és a külső körülmények változásától függetleníthető területen is ez jellemzi a párt cselekvését, mint az alkotmányos rendszer átalakítása. A múlt pénteken beterjesztett Lázár-Balsai jegyezte alkotmánymódosítás ismét nem csak a nagyközönséget lepte meg, hanem a jelek szerint a Fidesz képviselőinek jó részét is. A szövetséges KDNP-t persze szintén elfelejtették róla időben tájékoztatni, nem beszélve arról, hogy bevonták volna őket a tervről szóló egyeztetésbe.

A törvényjavaslat hétfői alkotmányügyi bizottságban zajló tárgyalását pedig oly katonás célszerűséggel irányította a Fidesz, hogy tiltakozásképpen mind az MSZP, mind a KDNP képviselői távoztak az ülésről. Az ugyanis már a szövetséges párt képviselőinek is sok volt, hogy a fideszes többség fél óra után le akarta zárni a vitát, vagyis még a véleményük alapos kifejtésére sem nyílott lehetőségük. Ez persze nem akadályozta meg a bizottságnak a vártán kitartó többségét abban, hogy szavazzanak és általános vitára alkalmasnak minősítsék a javaslatot. Vagyis az akaratérvényesítés gépezete egyelőre olajozottan működik.

Pedig, hogy meglesz ennek az önkényeskedésnek a böjtje, annak a felismeréséhez elég lenne ma már a közvélemény-kutatási adatokra pillantaniuk.

©

Miért kell most sokadszorra ismét hozzányúlni az alkotmányhoz, amelynek, szegénynek, már amúgy is csak hónapjai lennének hátra a nemrég elfogadott alaptörvény 2012. január 1-i hatályba lépéséig?

Nyilvánvalóan azért, mert Alkotmánybíróság felvizezése még mindig nem hozta meg a kívánatos eredményeket. Úgy látszik, hiába alakították át tavaly az alkotmánybírák jelölésének szabályait. Hogy érdemben már ne szólhasson bele a kiválasztásukba az ellenzék. Hiába választottak be már az új szabály szerint két tagot a testületbe, Stumpf Istvánt és Bihari Mihályt.  És hiába korlátozták az Alkotmánybíróság hatáskörét is a költségvetést és adókat érintő törvények felülvizsgálatában. A jelek szerint ez még mindig nem volt elég. A testület, lám, másodszor is alkotmányellenesnek minősítette a végkielégítések visszamenőleges, 98%-os megadóztatásáról elfogadott törvényt.

A nemrég elfogadott alaptörvényben ugyan még tovább mentek a kormánypártok, e szerint a jövőben az eddigi tizenegyről tizenötre nőhet az Alkotmánybíróság létszáma, és az új rend szerint immár nem a testület tagjai választhatják meg az elnöküket, hanem az Országgyűlés kétharmados többsége. Mivel azonban az alaptörvény csak a jövő év elején lép hatályba, e rendelkezéseit is csak onnantól lehetne alkalmazni. Ez néhány héttel az alaptörvény elfogadása után már komoly gondnak látszik.

De sebaj. Elvégre mire való a kétharmados többség? Benyújtunk egy újabb alkotmánymódosítást, és előrébb hozzuk néhány hónappal az alaptörvénybe már beépített rendelkezések hatálybalépését.

Csak nem az a magyarázata a hirtelen támadt ötletnek, hogy napirenden vannak a magánnyugdíjak államosításáról szóló törvény alkotmánybírósági felülvizsgálatát kérő indítványok? Illetve, hogy hamarosan jönnek a sarkalatos törvények, illetve a Széll Kálmán Tervből következő jogszabályok, például a kedvezményes nyugdíjkorhatárt, a szerzett jogot visszamenőleg megszüntető törvény. És mindezek okán a korábbiaknál is égetőbbnek látszik az Alkotmánybíróság összetételének kormánypárti jelöltekkel való újabb bővítése. Valamint hogy lejár a nyáron a mostani elnök,  Paczolay Péter mandátuma, és ha az alkotmánybírák választhatnak, még képesek lennének meghosszabbítani a mandátumát. Holott a kiszivárgott hírek szerint a miniszterelnök e posztot is a Fidesz bizalmi emberének, Stumpf Istvánnak vagy esetleg a még alkotmánybíróvá jelölendő Áder Jánosnak szánja.

Vetik fel itt is, ott is a kézenfekvő kérdéseket az előterjesztők nevében a nyilvánosságban jeleskedő Balsai Istvánnak. Aki természetesen rutinosan hárítja a feltételezéseket. Hogy is gondolhatnak olyasmit a bírálók, hogy az Alkotmánybíróságra vonatkozó alkotmánymódosítás mögött „politikai szándék” húzódna meg?

Csakugyan. Hogy is gondolhatná bárki politikusok politikai lépéseiről, hogy politikai szándék húzódhat meg mögöttük? Amikor csupán merő jó szándék van ott! Szűznemzéssel fogant, politikai érdekek szennyétől mentes országboldogító akarat.

Hozzászólások