szerző:
Tokfalvi Elek
Tetszett a cikk?

Amióta Kövér idiótának nevezte az Emberi Jogok Európai Bíróságának tagjait, egyetlen ellenzéki párt sem szólította fel lemondásra. Ez súlyos hiba. Tokfalvi Elek írása.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2011. november 3-án a Fratanolo kontra Magyarország ügyben (a 2008-as Vajnai kontra Magyarország után ismételten) azt állapította meg, hogy a vörös csillag viselésének tilalma megsérti az emberi jogok európai egyezményének 10. cikkét. (Azt, amelyik a véleménynyilvánítás szabadságáról szól.)

Másnap, a Hír TV Péntek 8 című műsorszámában Kövér László, az Országgyűlés elnöke a következőképpen kommentálta a döntést (egy betű kihagyás nélkül idézem, nehogy rám fogják, hogy bármit „kiragadok a kontextusból”):

„Azok az emberek, akik ma fújják a passzátszelet Nyugaton, akár intézmények élén, akár a szerkesztőségekben, akár itt, akár ott, fiatalkorukban, hát finoman fogalmazva, naiv illúziókat kergetve, de hát jelentős részük minimum újbalos volt, de lehet, hogy ezen belül még maoista is, és hogyha ők oda születtek volna, amely rendszereket imádtak, akkor biztos másoknak kitaposták volna a belső részeit naiv lelkesedésükben, egy szebb, igazságosabb jövő érdekében. [Riporteri közbevetésre:] Vagy éppen fordítva, ahogy lenni szokott az ilyen rendszerekben, előbb-utóbb mindenkire sor kerül. Ezt én képes vagyok higgadtan nézni, mert megértem az összetevőit, ettől még nem fogadom el morálisan, nehogy félreértsük a dolgot, csak nem szeretném az érzelmi energiáimat arra pazarolni, hogy azon dühöngjek, hogy Strasbourgban néhány idióta, fogalma sem lévén arról, hogy mi zajlott ebben az országban ötven éven keresztül, nem beszélve még hozzánk képest is rosszabb helyzetben lévő országokról, Romániáról, Kelet-Németországról vagy a Szovjetunióról, ő úgy gondolja, hogy ez egy elfogadható dolog, hogy valaki a vörös csillaggal demonstráljon.”

Kövér László és parlamenti kollégái felvilágosítására: a strasbourgi bíróságba, vagyis az Emberi Jogok Európai Bíróságába az Európa Tanács negyvenhét tagja delegál bírákat, azok az országok, amelyek ratifikálták az emberi jogok európai egyezményét (1950). A ratifikálás azt jelenti, hogy a parlament (az a szervezet, amelynek Magyarországon például Kövér László az elnöke) az egyezményt vagy szerződést törvénybe iktatja. Az egyezményt és kiegészítő jegyzőkönyveit Magyarországon az 1993. évi XXXI. törvény hirdette ki.

Nos, a Fratanolo kontra Magyarország ügyben a döntést egy kamara hozta az Emberi Jogok Európai Bíróságán belül. A hatvannyolcas bélkitaposók által befolyásolt idióták listája a következő:

Elnök: Françoise Tulkens (Brüsszel, 1942), a Bíróság alelnöke, a Leuveni/Louvaini Katolikus Egyetem professzora, a Genfi Egyetem, a Sorbonne vendégprofesszora, a Revue internationale de droit pénal egykori főszerkesztője stb. stb.

David Thór Björgvinsson (Reykjavik, 1956), a Reykjavíki Egyetem professzora.

Dragoljub Popovics (1951, Zimony), belgrádi jogászprofesszor, volt berni nagykövet, a szerb és a szerb-montenegrói alkotmány egyik kidolgozója.

Sajó András (1949, Budapest), a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, a Közép-Európai Egyetem, az ELTE professzora, a Chicagói Egyetem vendégprofesszora, számos alapmű, többek között A szólásszabadság kézikönyve szerzője.

Isil Karakas (nemcsak idióta, de az elnökhöz és a svájci kollégához hasonlóan nő is; 1958, Isztambul), a Galatasarayi Egyetem professzora, több francia egyetem, köztük az Université Robert Schuman vendégprofesszora.

Paulo Pinto de Albuquerque (1966, Beira, Mozambik), a Portugál Katolikus Egyetem docense.

Helen Keller (1964, Winterthur, Svájc), a Zürichi Egyetem professzora, az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának tagja.

Stanley Naismith, jegyző.

A döntést egyhangúlag hozták meg, beleértve az idióta elnök asszonyt és azokat a valahonnan Strasbourgba tévedt egyéb idiótákat, akiknek van fogalmuk, sőt tapasztalatuk a diktatúrák működéséről.

Az Országgyűlés elnöke mindezt péntek este fejtette ki. A parlamentben van öt párt, és készülődik egy hatodik. Ha Magyarország politikai vezető rétege (az elit kifejezést nem pazarolnám rá) a legcsekélyebb mértékben is tiszteletben tartja azt a nemzetközi intézményrendszert, amelynek szabályait a Magyar Köztársaság Országgyűlése törvényekben fogadta el magára nézve kötelezőnek, akkor az öt és fél pártnak testületileg követelnie kéne Kövér László lemondását. Szombaton munkanap volt, ráértek volna. De vasárnap is van ügyelet. Na jó, az ellenzéki három és fél megtehette volna, őket nem köti a pártfegyelem. Oké, ha nem, akkor csak a „demokratikus” két és fél. Rendben, értem, hogy nehéz felfogni, akkor csak egyetlen pici pártocska, akármelyik.

De semmi. Pártirányból vasárnap estig egyetlen mukkanás jött, ebből kiderült, hogy az LMP gazdasági szakértője szerint Kövér László nem eléggé antiglobalista.

Kénytelen vagyok azt hinni, hogy a magyar parlamenti pártoknak halványlila gőzük nincs, hol élnek. Jaj nekünk.

Itt megjegyeznék két dolgot. Az egyik: amikor tavaly az IMF és az Unió küldöttei felálltak a tárgyalóasztaltól, volt némi fáziskésés addig, amíg Fideszéknél kisütötték a „szabadságharc” ideológiáját. Abban a néhány napban (amikor a tanácstalan Orbán még azt mondta: „kérdezzék Matolcsyt”) senki sem közölte egyértelműen, mi történt: a magyarok álltak a sarkukra, vagy a labanca sokallt be valamin. A szakításra július 17-én került sor. Aznap jelent meg a lapokban, hogy Orbán Kövért jelölte a parlament elnökének. Azt a Kövér Lászlót, aki az előző évben lekommunistabandázta az IMF-et.

A másik: a 2008-as strasbourgi határozat indokolásának talán ez a legfontosabb része (a standard fordítást kissé megszerkesztettem):

„57. A Bíróság természetesen tisztában van azzal, hogy a kommunizmus konszolidálása céljából több országban, így Magyarországon is alkalmazott módszeres terror súlyos seb marad Európa lelkében és szívében. Elfogadja, hogy egy olyan szimbólum használata, amely e rezsimek uralma alatt mindenütt jelen volt, nyugtalanságot kelt a volt áldozatokban és hozzátartozóikban, akik joggal találhatják tiszteletlennek az ilyen használatot. A Bíróság azonban úgy véli, hogy az ilyen érzelmek, bármennyire is érthetőek, önmagukban nem határozhatják meg a véleménynyilvánítás szabadságának határait. A Magyar Köztársaság által a kommunizmus áldozatai számára nyújtott, jól ismert jogi, morális és anyagi biztosítékok ismeretében az ilyen érzelmek nem tekinthetők racionális félelmeknek. A Bíróság véleménye szerint egy olyan jogrendszer, amely a – valós vagy képzeletbeli – közérzület diktátumának kielégítése érdekében korlátozza az emberi jogokat, nem tekinthető olyannak, mint amely megfelel a demokratikus társadalomban elismert, nyomós társadalmi szükségleteknek, mivel az ilyen társadalomnak ítéletében ésszerűnek kell maradnia. Eltérő vélekedés azt jelentené, hogy a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát alávetik a heckler’s veto-nak.” A heckler's veto az angolszász jog fogalma: az állam azért korlátozza az egyik fél véleményszabadságát, hogy a másik fél reakcióját megelőzze. Egyébként a strasbourgi indokolásnak erre a pontjára hivatkoztak a Magyar Gárda ügyvédei is.

A lényeg viszont az, hogy köztiszteletben álló európai intézmények leidiótázása, velük kapcsolatban a bélkitaposás emlegetése a magyar politikai életben zsír, a ráció meg ki van tiltva.

Érdeklődve várom a mai napot, lesz-e párt, vagy akár egyetlen magyar politikus, aki nem akar kirekedni a civilizált világból. Van egy tippem.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!