szerző:
M. Kovács Tibor
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Két hete a trafiklázban égünk, de arról kevés szó esett, hogy mekkora vagyon kerül átcsoportosításra az intézkedésnek köszönhetően; és a társadalmi, kulturális aspektusokról sem igen beszéltünk eddig.

Öltönyös maffiózó

Sorra látogatják az új trafiknyertesek a működő trafikokat és visszautasíthatatlan ajánlatokat tesznek. Nem kopaszok, nem kigyúrtak, hanem öltönyösek és talán még udvariasak is. Elküldeni azonban nem tanácsos őket, és nincs hova menni védelemért velük szemben.

A kigyúrt kopaszra azt mondják: maffiózó. Az öltönyös úriembert, aki a törvény erejével veszi el üzletünket, hívhatnánk állami szintre emelt maffiózónak, de a jelenségre a szakirodalom már alkotott egy ennél kevésbé erős kifejezést. Őket járadékvadászoknak nevezik; azt a társadalmat, amely ilyen alapon épül fel járadékvadász-társadalomnak.

Ez meg mi?

Járadékvadászat, angolul rent seeking. A fogalmat olyan tevékenységekre használják, mely nem vállalkozással, kockázatvállalással, innovációval, teljesítménnyel, (vagy a miniszterelnök szűkítő kifejezésével) „munkával” akar addig nem létező, új vagyont (wealth) létrehozni, versenyképességet növelni, hanem politikai segítséggel, törvények erejével a meglévő köz- és magánvagyont akar újraosztani, úgy, hogy abból „munka”, teljesítmény, verseny és főleg kockázat nélkül gazdagodjanak, vagy versenyelőnyt szerezzenek. Ilyen törekvések minden társadalomban léteznek, de amikor ez jellemzővé válik, akkor beszélhetünk járadékvadász-társadalomról. Könnyen belátható, az ilyen társadalom csak korlátozottan fejlődhet a versenyre alapozottal szemben, mert a meglévő vagyon újraosztása nem eredményezhet bővülést.

A trafikügyön kívül ezer más eset erősítette meg azt a – kutatások sora által bizonyítottan létező – hitet, hogy kapcsolatokkal lehet pénzt keresni és nem teljesítménnyel. A szemünk előtt halmozódtak föl a politikából származó százmilliárdok az útépítések, a környezetvédelmi beruházások, az állami cégek megrendelései, kormányzati kampányok jóvoltából; de láthattunk más technikákat is, mikor törvények, adók módosításával juttattak versenyelőnyhöz cégeket, hoztak hátrányba másokat. Kevésbé látványos, amikor az állami szabályozással teremtenek új üzleti lehetőségeket, például a biztonságra hivatkozva úgy változtatják az előírásokat, hogy nőjön az útépítések költsége, vagy jogosítványcserét, rendszámcserét írnak elő, stb.

Tankönyvi példa

A trafikügy mégis jobb és sokkolóbb példa, bátran számíthat arra, hogy bekerül a világ szakkönyveibe mint a járadékvadászat tökéletes és szélsőséges mintája. Itt ugyanis valóságos magánvállalkozások, „magánvagyonok” (idézőjel szükséges, mert egy trafikot nem szokás vagyonnak tekinteni) kerülnek újraosztásra, elvéve egyes emberektől a megélhetést, és odaadva annak forrását másoknak. Ilyen példát nehéz lesz találni, mert ritkán alakítanak teljesen jól működő, szabályozott versenypiacokat magánmonopóliummá állami segítséggel. (A szocialista rendszerekben államosítanak ugyan, de aligha adják egyből oda az elvett vagyont másoknak.) Sok helyen – és a nyugati világ hosszú ideje ide sorolható – a folyamat fordítva zajlik: a maffiák által dominált üzletágakat – mint amilyen a dohánykereskedelem volt egykor – igyekeznek versenypiaccá alakítani.

A járadékvadászat ott jelenti a legnagyobb veszélyt, ahol magas az állami újraelosztás. Nálunk ez ma már 50% fölötti, így a világon az egyik legmagasabb, de az Egyesült Államokban csak 25% körüli. Ránk eleve nagyobb veszélyek leselkednek.

A trafikügy mint járadékvadászat

Mi is történt? Volt egy szabályozott versenypiac, ahol 44 ezer helyen árultak dohányterméket, ebből 1 700 trafik volt, és akadt végtelen számú kisbolt, kocsma, benzinkút. Az egészben legalább 20 ezer család volt érintett, beleszámítva a nagyáruházakban dolgozókat. Ezzel szemben a Fidesz 4-5 ezer családnak ígért megélhetést, vagyis arra számítottak, hogy a 7 ezernél több engedély ennyi család között kerül kiosztásra. Ez persze eleve kevesebb, mint azok száma, akik ebből éltek, de a valóságban 4-5 ezer helyett 4-5 politikához köthető csoportnak adták az addig 44 ezer eladási pontnál és sok ezer családnál lecsapódó jövedelmek nagy részét. Ennek a 44 ezer eladási pontnak egy kisebb szerencsésnek mondható részének jut majd a megtiszteltetés, hogy csőd helyett tovább szolgálhatja az új urakat saját üzletében.

A GKI által végzett számítások szerint a változás következtében 15 ezer ember veszítheti el munkáját. Ezzel szemben néhány család szerzi meg az így átcsoportosított vagyont, teljesítmény, kockázat és „munka” nélkül.

A dohánykereskedelem nagy üzlet, ez nem kérdés!

Hogy mennyi jövedelem került átcsoportosításra, azt meglehetősen alábecsüli a sajtó. Anyagi vetületéről mindig úgy írnak, mintha az jelentéktelen lenne. Nem olyan jó üzlet, nem is érhető, miért csapott le rá ennyire a politika. A dohánykereskedelem nagy üzlet, mindenhol a világon. Még 4%-os árréssel is az. Ez 500 milliárdos piac, amelynek 4%-kal garantált árrése 20 milliárd. Ha ehhez hozzáadjuk a lottó és egyéb termékek, főleg az alkoholból származó bevételeket, akkor ezt az összeget többszörözhetjük. (A gyakorlatban úgy néz ki, hogy aki cigarettáért megy be, annak jó része mást is vesz.)

Az eddig is hasonló profilú üzletet működtető pályázók számításai szerint a tiszta haszon egy 20m²-es üzletnél havi 1 millió forintnál is több lehet. Ehhez figyelembe kell venni, hogy a környéken sehol sem lesz versenytárs, a kisboltok jelentős része csődbe megy, mert a dohánytermékhez köthető vásárlás a náluk elérte a 30-40%-ot. Tehát egy 300 üzletet megszerzett „kisvállalkozó” havi 300 millió profitot ér el. Ez évi 3,6 milliárd.

De megközelíthetjük máshogy is. Mennyit fizetne havonta egy meglévő üzlettel rendelkező vállalkozó egy licencért? Monopóliumot vásárol, ezért egy normális helyen lévő licenc használati joga 300-500 ezer forint körül lehet, jobb helyen akár több is. A bérbeadó kérheti még, hogy az árut tőle kelljen beszerezni, ami további jövedelem a monopólium tulajdonosának.

Látható, hogy azok igyekeztek sok licencet szerezni, akik mögött nagykereskedelmi háttér áll. (A CBA is ilyen.) Így, egy 300 licenccel rendelkező „családi vállalkozás” a bérleti díjakból évi 900-1500 milliót kaphat, de még 5 licenccel is 1,5-2,5 milliót kasszírozhat, úgy hogy sem rizikója, sem „munkája” nincs vele. Abból a tényből, hogy a nyertesek többségének jelenleg nincs boltja következtethetünk, hogy ezzel a lehetőséggel sokan élnek.

A licencek ugyan nem értékesíthetők, de számolhatnánk úgy is, hogy mennyiért vennénk meg a 20 éves licencet. Ez átlagosan 25-50 millióba kerülne a havibérleti díjakat alapul véve. Így számolva, egy 5 licences hálózat 125-250 milliót érne, a 300 licences pedig 7,5-15 milliárdot. Ne feledjük, ezt a vagyont törvény erejénél fogva adták egy kiválasztott körnek. Ennél tökéletesebb példa a járadékvadászatra nincs; az állam járadékot ad embereknek teljesítmény és kockázat nélkül, úgy, hogy elveszi másoktól, akik versenyben és kockázatvállalással jutottak hozzá.

Lázár 30 milliárdos bónusza a rendszer kártékonyságának beismerése

Az ügylet kártékonyságára rávilágít, Lázár bónusza, amellyel 10%-ra növeli a dohánytermékek árrését. Ezzel mindenki rosszul jár, kivéve a tulajdonosok, náluk 30 milliárddal nő a haszon, azaz egy trafikra vetítve havi körülbelül 500 ezer forintra. Ezt lehet a Fidesz klienseinek adott ajándékként tekinteni, de tény, hogy a korábbi, piaci alapú kereskedelmi rendszer csak 20 milliárdba került az országnak, a mai ennek két és félszeresébe fog – mindezt egy zuhanó fogyasztású országban vonják ki a gazdaságból.

Azt is meg kell kérdezni, kitől veszi el az állam a pénzt, amelyet a licencet birtokló magánvállalkozásoknak ad. Amennyiben nő a cigaretta ára, úgy a fogyasztók pénzéből gazdagítják a kiválasztottakat, ha az adó csökken ezáltal, akkor az állami költségvetést terheli, tehát az adófizetők állják, ha a gyártók, akkor pedig ők. Vagyis a hatalom bármelyik esetben magánvagyonokat csoportosít át saját kitartottjai részére.

Kinek az érdeke? A szervezett bűnözésé?

Látszólag a trafikosoknak lesz haszna a rendszerből, de ez korántsem biztos. A társadalom mindenképpen veszít, mert a járadékvadászatnak súlyos következményei vannak. A kormány újabb nagy nyilvánosság által megértett üzenetet küld a társadalomnak: sokkal jobb politikai kapcsolatokat építeni, mint vállalkozni és kockáztatni. A teljesítmény, a tapasztalat, a munka sokkal kevésbé fontos, mint a magas támogatók. Ez csapás az ún. „munkaalapú társadalomra”.  Az ilyen rendszerekben a vállalkozók és egyéb ambiciózus tehetségek sokkal erőteljesebben kezdenek a kormányhoz dörgölődzni. Ez a megalkuvás, ha a Fidesz újra győz, fontos lesz rendszerük konszolidációjához.

A legnagyobb anyagi nyertes a szervezett bűnözés lehet. Csak remélhetjük, hogy nem ez a motiváló erő. Teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy a feketekereskedelem drasztikus mértékben nőni fog, mert az árak nőnek, és a szolgáltatás elérhetősége csökken. Egy legális doboz eladásán eddig 30 forintot lehetett keresni, egy illegális dobozon 600-at. A piac 20%-át megszerezve 100 milliárdos haszonra lehet szert tenni feketén. A dohánygyárak sehogy sem veszítenek, mert az ő termékeik fogynak majd, csak más országban vásárolják meg azokat akár a csempészek, akár közvetlenül a magyar dohányosok.

A feketekereskedelem árszintcsökkenéssel jár. Míg egy doboz legálisan 1000 Ft körül lesz, addig a feketepiacon 20-30%-kal olcsóbban lehet majd megkapni. Ez pedig a dohányzás növekedését eredményezheti, és akkor ne is beszéljünk a költségvetési vonzatról. Így az összes hivatalos célnak épp az ellenkezője valósul meg.

Trafikozás, az érthető korrupció

Lehet azonban még egy nem várt következmény. A magyar lakosság általában mintha immunis lenne a botrányokra. Hetente történik olyasmi, amelyért máshol minimum bukna a kormány, de nálunk néhány nappal később kioltja egy másik, majd nem történik semmi. Az emberek messze vannak az ügyektől, nem értik a milliárdokat, az egész valami úri huncutság.

Most azonban a korrupció házhoz megy. Minden településen a kisboltosok, trafikosok maguk érzik az egészet, amit közvetlenül tovább is adhatnak a helyi lakosoknak. Az ügy igazi emberi tragédiákat okoz, nyomai már ma is látszanak. Mindenki helyben, ismerősén láthatja, mit jelent a politikai mutyizás. Megtörténhet, hogy az ügy robbanást okoz a közhangulatban, ám az ellenkezője is elképzelhető: Ha ez is átmegy, ha beveszik a „csak a multik irigykednek” szöveget, akkor tényleg semmi sem éri el a lakosság ingerküszöbét, és a kontroll vesztett kormányzás folytatódhat a végletekig.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!