Nem rögtön ígérgetésekkel kell nekiveselkedni az új évnek! A jó gazda előbb zárszámadást készít: oszt, szoroz, összead, visszaad, oszt csak azután áll neki fogadkozni. Ez a mérlegkészítés és a belőle fakadó futurista fantáziálás persze sokkal vonzóbb az olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyekre nincsen befolyásunk, mint azok esetében, amelyek pont rajtunk múlnak. Ezért is gondoltam, hogy érdekes, netán tanulságos lehet megnézni, másutt hogyan mérlegelték a most kihunyt 2015-ös évet.

A közismerten köldöknéző amerikaiak egy jellegzetesen amerikai passziót, az egyéni perverzióból elkövetett tömegmészárlást tartották az év legfontosabb (értsd: legfélelmetesebb) jelenségének. Az Associated Press–Times Square Alliance közvéleménykutatása szerint a megkérdezettek 68%-a tette első helyre ezeket az őnáluk csak domestic, azaz házi terrorizmusnak nevezett akciókat, melyekből valóban bőven kijutott nekik az elmúlt évben. Ott volt például a fogyatékosokat gondozó szociális intézmény elleni támadás San Bernardinóban (14 halott, 22 súlyos sebesült), a feketék által látogatott metodista templomban elkövetett fehér mészárlás Charlestonban (9 halott), az iskolai lövöldözés az oregoni Roseburgban (ott is 9 halott), vagy a chattanoogai haditengerészeti laktanya megrohamozása (5 halott).

Az amerikaiak külvilági iránti közönyét jól jellemzi, hogy a tavalyi év párizsi merényletei, az Iszlám Államnak nevezett terrorszervezet véres ügyletei és a szintén párizsi klímacsúcs csak 64, 63, illetve 38%-os helyezést kaptak. A belvilág iránti közönyüket viszont az jellemzi, hogy az elnökválasztási előkampányt mindössze 40%-uk tartotta fontosnak, a meleg házasság legalizálását pedig csak 36. Hát csoda, hogy ott tartanak, ahol tartanak?

Egészen más a helyzet annál a hajdani szuperhatalomnál, amelyhez újra olyan szoros szálak kezdik fűzni hazánkat, mintha még mindig az lenne. A több nyelven is megjelenő orosz hírcsatorna, az rt.com szerint Vladimir Putyin – a rá nem jellemző hosszú habozás után, teszem én hozzá – a náci Németország felett aratott győzelem 70. évfordulóját jelölte meg az Úr 2015. esztendejének legfontosabb eseményeként, egyáltalában nem titkolva, hogy emellett azért akadt még néhány jelentős történés Oroszföldön is, meg a nagyvilágban is.

Maga az orosz nép persze ezt nem láthatja ilyen tisztán, de legalább a túlnyomó többségük (konkrétan a 74%-uk) Putyint tartja a legkiemelkedőbb orosz politikusnak. Ez ugyan nem éri el az elvárható 99,9%-os népszerűséget, de mivel a második helyet Lavrov külügyminiszter 12%-kal vezeti, csapnivaló eredménynek sem nevezném. Másfelől viszont az elég hivatalos Russian Public Opinion Research Center nyíltan beismeri, hogy az oroszok többsége nem osztja a putyini preferenciát 2015 legfőbb eseményét illetően. A 70. évforduló megünneplése helyett inkább a szíriai katonai beavatkozásukat emelik ki (40%), az orosz-török konfliktust (33%), meg az orosz-ukrán válságot (25%). A párizsi terrorcselekményeknek 7% jutott.

És ha már Párizsnál tartunk: senkit sem fog meglepni, hogy a franciáknál az iszlám terrorista merényletek határozták meg 2015-öt, melyet 81%-uk rossz évnek ítélt, de – a saját szempontjából – egy enyhe többség (51%) viszont jónak tartott. Egy a Le Parisien számára készített felmérés szerint 2015 legfontosabb ügyei ezek voltak: a merényletek (75%), a menekültválság (58%), a szíriai polgárháború és az Isis terjeszkedése (49%), meg a munkanélküliség (41%).

Viszont még a legsokkolóbb pillanatokban is a düh és dac volt az uralkodó érzés, nem pedig a félelem: la colère, pas la peur. Alig pár nappal a 130 halálos áldozatot és 368 sebesültet hátrahagyó november 13-i merényletsorozat után így állt a franciák érzelmi rangsora: harag (57%), fájdalom-szomorúság (40%), szolidaritás-szánalom (31%), és csak utoljára a félelem (13%).

A több mint egymillió menekültet befogadó Németországban az év utolsó negyedére ez a kérdés szinte Magyarországra jellemző kizárólagosságot kapott. Az ARD telekommunikációs csoport megbízásából készült októberi felmérés szerint a lakosság 51%-a (nyugaton 48, keleten 56) nyilatkozta azt, hogy fél a menekültáradattól, igaz, 58% azt is állította, hogy szükség van rájuk a munkaerőpiacon. Az 51%-os félelemfaktor szeptemberben még csak 38 volt, és egy elsöprő többség segíteni is kívánt a menekülteknek. 88% adományokkal, 67 % önkéntes munkával…

Az egyes országok közvéleményének állása mellett érdemes egy olyan közíró évértékelőjét is megismerni, aki túllát egyes országok horizontján. Ilyen a líbiai születésű, venezuelai neveltetésű és főleg angolul író Moisés Naím, akit számos szakmai publikáció és szervezet a világ egyik legbefolyásosabb politológusának tart. Fontossági sorrendben megírt listáját csak címszavakban reprodukálom, ő magyarázatot is ad hozzá.

1. A NASA űrszondája vízszerű anyagot fedezett fel a Marson.

2. Ez volt minden meteorológiailag mért idők legmelegebb éve.

3. A párizsi klímacsúcs – már ha az aláíró 195 ország be is tartja a megállapodást.

4. A kínai gazdaság növekedésének csökkenése, különös tekintettel arra, hogy a szakemberek nem igazán hiszik el az idei, állítólagos 7%-os növekedést.

5. A nyersanyagok, elsősorban a kőolaj árának zuhanása.

6. Egymillió menekült érkezése Európába, ami hatszor annyi, mint egy éve volt.

7. Több latin-amerikai országban (Brazília, Argentína, Venezuela, Bolívia, Ecuador, Nicaragua) véget ér több, jó egy évtizede uralmon lévő kormány hegemóniája, ami összefüggésben van az ötös ponttal.

8. A Donald Trump-jelenség, illetve hogy a Republikánus párt tehetetlen ezzel a számára is igen káros populizmussal szemben.

9. A tavalyi volt az első év, hogy nem regisztráltak új gyermekbénulásos esetet Afrikában. A Heine-Medin kórként ismert betegségnek nem is olyan régen évente 350 000 gyerek esett áldozatul a harmadik világban.

10. Az USA normalizálni kezdte kapcsolatát Kubával és Iránnal.

Hasonló kaliberű és hasonlóan széles látókörű írástudók hasonló listát állítottak össze, jóllehet a sorrend és az utolsó menüpontok némelyike más. Van, aki az uberizációt tartja az év egyik meghatározó jelenségének. És ebbe nem csak magát a tavaly 50 milliárd dollár forgalmat lebonyolító és a General Motors piaci értékét elérő taxipótló okostelefon-alkalmazást, szóval az Ubert sorolja bele, hanem a szállodaipart megrengető szobafoglaló szolgáltatást, az Airbnb-t, és a többi, közvetítőket kiiktató egyre sokasodó sorstársukat.

Még ebből a hevenyészett tallózásból is nyilvánvaló, hogy kultúrkörünk más országaiban sincs kolbászból a kerítés, igaz, szögesdrótból se feltétlenül. És talán még az is kiderül, hogy többé-kevésbé mindenütt az őket sújtó valóságos gondokkal foglalkoznak, amiből kifolyólag van némi esélyük arra, hogy azokat kezeljék, netán meg is oldják. És ez az a pont, ahol érzékelek némi eltérést a hazai gyakorlattól.

Ugyanis minden személyes tapasztalatom és információm szerint (amit most a HVG számára készült legutóbbi Medián-felmérés számokkal és tényekkel megerősít) a kormány uszításának és az azt igazoló ellenzéki politikusoknak és értelmiségieknek köszönhetően a magyarok többségét olyan problémák hipnotizálják és olyan ellenség vált ki belőlük rettegést és gyűlöletet  (migráns hordák, terrorizmus, iszlamizáció...), amelyekkel csak televízióban vagy interneten találkozhattak, de a saját életükhöz vajmi kevés közük van. Ez nem csak azt jelenti, hogy 2016-ban is tehetetlenek lesznek az elszegényedéssel, a jogfosztottsággal és a korrupcióval szemben – teljes lista a szerkesztőségben –, hanem azt is, hogy tovább nő bennük a rettegés és a gyűlölet.

Boldog új évet!