Itt az ideje, hogy valaki megírja már a Soros-tervet, ez így tovább nem mehet. Ha ő nem, akkor majd ellenei.

Mert az a fölvilágosult emberek előtt világos, hogy Soros-terv nincs. Illetve van: Sorosnak biztosan akadnak tervei, de nem biztos, hogy leírja őket. Amit meg leírt a menekültkérdéssel kapcsolatban, abban meg pont nem az áll, amit támadói neki tulajdonítanak. A kormányzat híveihez pedig a leleplező elemzések nem jutnak el, de ha eljutnának, úgysem hinnék el – azok is a Soros-terv részei, amit a Soros-hálózat emberei írnak.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne írhatná meg valaki a Soros-tervet. Sorosról már most annyi könyv, pamflet szól, hogy – legalábbis a mennyisége, nem a tartalma – még az ún. nemzetbiztonsági szakértők és publicisták gyomrát is megüli. Ennyi összeesküvés-elméletet egyszerűen meg sem lehet jegyezni, nem lehet feldolgozni. Ép ész ehhez azért nem kell, mert az általuk vallott összeesküvés-elméletek simán megférhetnek egymás mellett, még ha egymásnak is ellentmondanak.

Most, hogy kishazámban jártam, látom, nagy a pánik a vajdasági magyarok köreiben is. Legalábbis akiknek elromlott a távirányítója, és beakadt az m1 vagy a tv2, de nem különb a nemrég félmilliárd (!) forintokkal kistafírozott helyi magyar pártsajtó sem. Arra kevesen emlékeznek, hogy ugyanezen napilap, az újvidéki Magyar Szó a háborús időkben olykor meg sem jelent volna, ha a Soros Alapítvány nem juttat neki papírt. Vagy meghaltak volna az itteni magyar folyóiratok, a könyvkiadás mínusz egyre esett volna vissza, stb. és etc. Az EU-s kvótáktól rettegnek, hogy szegény Magyarország hogyan is bírhatna el 1200 menekülttel – pedig a 90-es években valahogy felszívott 30-40 ezer vajdasági magyart, még előtte még több erdélyi menekültet, több tízezer muzulmán bosnyák várta ki magyar menekülttáborokban a háború végét – aztán hazamentek.

De a kvóta itt is félelmet és rettegést szül – mondjuk, annyiban érthető, hogy ide az utóbbi 25 évben százezrével érkeztek a szerb, majd újabban a koszovói muzulmán menekültek.

A Milošević-rezsim 1993 táján betiltotta a Soros Alapítványt, aztán némi huzavona után újra megnyílhatott. A díl lényege az volt, hogy az immár Nyílt Társadalomért Alap minden egyes kiosztott dinár (dollár, akármi) után ugyanannyit fizet be az államkasszába. Vagyis 100%-os adót vetettek ki a humanitárius tevékenységet is folytató szervezetre, de Soros még ebbe is belement. Ez volt a Soros-terv, mármint Miloševićé, de szintén nem volt leírva.

Ez is bizonyára az ördögi terv része volt, de szintén nem volt leírva. Talán, ha sorosos, norvégalapos, stiftungos, civileknek szánt forint után egy forint menne Matolcsyéknak, nem lenne itt semmi gond. De ezek szerint a sátán műve, a terv még nincs kész, pontosításra vár.

Valakinek tehát meg kell írnia a Soros-tervet, mert ez nem mehet így tovább, a nép is egyre tanácstalanabb. És ha Soros nem írja meg, megírja az, aki az agyában nem csak elképzeli, de maga előtt is látja. Már csak át kell másolnia a gépbe, tördelni, nyomtatni, és mehet a postaládákba. Az MMA biztos kiadná, díszkötésben, ingyér’.

Ne higgyük azonban, hogy ez valami kuriózum lenne. Ez nem kitalált hagyomány, a II. jubileumi pöcsödpusztai kirakodóvásár és disznóvárás parasztolimpiával. A Cionsta bölcsek jegyzőkönyve, illetve az Antikrisztus ugyanis a 20. század emblematikus műve.

Kitalálták persze, azt is. Ráadásul úgy írták meg – mivel még annyi eszük se volt, hogy saját maguk találjanak ki egy sátáni akciótervet, projektet, mondhatnók –, hogy plagizáltak. Amikor tehát Semjén Zsolt a minap a Kossuth rádióban, a kakasokkal kelvén, vasárnapi interjújában szétkürtöli, hogy a migrációs válságot a szabadkőművesek okozzák, aminek meg volt egy jakobinus, bolsevik verziója, amiből ered ez a „Soros-féle szélsőliberális dolog”, akkor egy régi kottából kukorékolja el a főszólamot. Tőle természetesen nem várjuk el az eredetiséget, ő arra bizonyíték, hogy a történelem ismétli önmagát, de az a mondás, hogy ami először tragédia, az másodszor komédia, nagyon nem érvényes: ez újra tragédia, és nagyon nem tudjuk, hová vezet. A 20. század elején, meglehet, akkor is sokan röhögtek a Jegyzőkönyvön – pedig már akkor is zajlottak az oroszországi pogromok, aztán meg jött a holokauszt.

A történet hellyel-közzel ismert. Hovatovább, a magát az utolsó jugoszláv írónak tartó, a montenegrói-magyar zsidó származású Danilo Kiš zseniális posztmodern novellát kanyarított az egészből, Királyok és bolondok könyve címmel. A lényeg egyébként: a politikai antiszemiták rászálltak a cionistákra, és szerintük 1897-ben Baselben titkos ülést tartottak (minő egybeesés – minthogy a cionisták világkongresszusának is Basel volt a helyszíne), hogy átveszik a világ feletti uralmat via szabadkőművesek, oszt jónapot. Erről készült egy jegyzőkönyv, pontosabban se ülés nem volt, se jegyzőkönyv, úgyhogy kitalálták, megírták. Pjotr Racskovszkij, az Ohrana (a KGB szintén jóhírű, cári elődje) ezredese irányította a hamisítást, francia antiszemita röplapokból dolgoztak, de állítólag 16. századi forrásokból is, bár azt meg az inkvizíció hamisította. Legtöbbet Maurice Joly Montesquieu és Machiavelli párbeszéde a pokolban című művéből mazsoláztak, de nem szó szerint – a bonapartizmus ellen írt szatíra bizonyos helyein más fogalmakat illesztettek be, úgysmint zsidók meg szabadkőművesek. Az orosz közéletben a Jegyzőkönyv 1901 után vált egyre ismertebbé – 1903-ban már jött is a kisinyovi pogrom, majd két meg négy év múlva a többi.

Danilo Kiš Királyok és bolondok könyve c. novellájában írja meg a sztorit, talán meg is szaladt a fantáziája, de annyira mégsem, mint azoknak, akik a sátán/Soros-tervről értekeznek. Ami tehát hiányzik, pedig az lenne ám igazán a Miniszterek és bolondok könyve. Kiš szerint a Nagy Mű-nek volt olyan címe is, hogy Összeesküvés avagy Az európai társadalom romlásának gyökerei, és a Pétervári Siketnémák Egyesülete adta ki (aminek azonban Kiš nem tulajdonít jelképességet). Később a Vöröskereszt adta ki állítólag. (Tehát számíthatunk arra, hogy a Soros-tervet magyarul egy humanitárius szervezet adja ki, így hitelesebbnek tűnhet.) Aztán fölbukkan Nilusz, az Antikrisztus szerzője, azaz Szergej atya, korának Semjén Zsoltja, akit szintúgy a Jegyzőkönyv egyik névtelen alkotója lehetett, vagyis a két mű kb. azonos, és az előbbi címmel járta be a világot.

De nem orosz mese ez – a könyv hihetetlenül népszerű lett, Kiš úgy írja, a tömeggyilkos könyv első áldozatainak száma tízezrekre rúg… A fehér tisztek ládájukban hordták a Biblia mellett az Antikrisztust avagy a Jegyzőkönyvet. Az orosz templomokban felolvasták. Így vagy úgy, „az ördögi terv” nyilvánosságra került. S most nem tudom, mi lenne jobb: ha Semjénék „csak” riogatnak egy bizonyos Soros-tervvel, vagy végül, ha már Soros és „hálózata” ilyesmit nem ír, nem publikál, végül maguk teszik meg ezt.

A méreg magját így is, úgy is elvetették, nőnek a sátánok, mint eső után a gomba. S nem kétséges, hogy ha Putyin a Debreceni Egyetem díszdoktora lehetett, Semjén is esélyes a 2002-ben alapított Szergej Nilusz díjra.

Egyébként Niluszt 1929-es halála előtt háromszor is letartóztatták, és rövid időre börtönbe zárták a kommunisták. A Szovjetunióban a könyv birtoklásáért akár tízéves börtön járhatott. A kötetet előszeretettel forgatta Hitler és Sztálin is. Hogy a Soros-terv írójának, illetve a könyvnek mi lenne a sorsa, azt az írók fantáziájára bízzuk.