A Les Échos című párizsi gazdasági lapban szerdán közölt írásában a lengyel elemző hangsúlyozza: a közép-európai országokban az európai uniós csatlakozás óta hasonló jellegű politikai válságok figyelhetőek meg. Ezt sokan azzal magyarázzák, hogy ezen országok állampolgárainak hirtelen kellett megtanulniuk a globalizáció okozta bizonytalanság keretei között élniük az életkörülmények eddigi viszonylagos stabilitása után. Ebben a helyzetben a kormányok nem annyira a választóikkal, mintsem Brüsszellel egyeztetik politikájukat, és már nem hagyományos bal- és jobboldali ellentét, hanem a "korrupt elit" és a "átlag emberek" közti megosztottság lenne tapasztalható - emlékeztet Kolarska-Bobinska.

Szerinte ez az állítás csak részben igaz, hiszen a közép-európai kormányok soha nem egyeztették a lakossággal politikájukat, így nem állítható, hogy az uniós csatlakozás óta ez a helyzet bármiben is változott volna. Szerinte a válság gyökere abban keresendő, hogy a piacgazdaság bevezetéséhez szükséges reformokat az antikommunista elit eddig a régi rendszer utódjaival teljes összhangban és egyetértésben hajtotta végre, amelyhez a nemzetközi szervezetek vállaltak kezességet.

A közép-európai országokban a nép szerepe eddig a négy évenkénti választásokra korlátozódott, ahol eldönthette, hogy melyik oldalnak ad jogot a reformok folytatásához. Sem Brüsszel, sem maga az európai integráció nem felelős a választók jelenlegi magatartásáért, hanem elsősorban azok a politikai vezetők, akik elhanyagolták a szociális párbeszéd fontosságát a reformok sikeres végrehajtásához - mutat rá a lengyel szociológus.

A kelet-európai politikusok a nemzet érdekének védelmezőjének szerepében tűnnek fel és nem azzal indokolják politikájukat, hogy "Brüsszel ezt és ezt akarja". A függetlenségükre talált kelet-európai országokban ma öngyilkos politikának tűnik azt hangsúlyozni, hogy Brüsszel utasításait hajtjuk végre. Az Európai Unióval szembeni függetlenség ismétlése és a közösségi politika bizonyos elemeinek megkérdőjelezése egyre népszerűbbé vált. Ezt annak az euroszkeptikus elitnek a lázadásával magyarázza a lengyel gondolkodó, amely a kommunizmus maradványainak eltüntetését tűzte zászlajára.