Ranquet szerint - aki a minisztérium stratégiai kérdésekkel foglalkozó részlegének igazgatóhelyettese - az amerikai tervek túl költségesek, miközben hatékonyságuk megkérdőjelezhető. Mint hozzátette: Franciaország komolyan veszi a ballisztikus rakéták okozta fenyegetettséget, de területét, lakosságát nem rakétavédelemmel, hanem - mint eddig - a nukleáris elrettentésben bízva próbálja megvédeni a lehetséges veszélyektől. (Ez azt jelenti, hogy a franciák ellenséges támadás esetén saját atomarzenáljuk megtorló csapásával fenyegetik az agresszort.)

Ranquet úgy vélte, hogy az amerikaiaknak joguk van ilyen rendszer kiépítését javasolni európai országoknak, s minden államnak szuverén joga dönteni, hogy abban részt vesz-e. Azokat a felvetéseket viszont bírálta, hogy a kérdésről a NATO-n belül folytassanak vitát.

Az Egyesült Államok januárban jelentette be, hogy rakétavédelmi rendszert szeretne telepíteni Csehországba és Lengyelországba, ezzel is védekezve az úgynevezett latorállamok (mindenekelőtt Irán) esetleges rakétatámadása ellen. Ez az amerikai rendszer azonban nem lenne képes lefedni a NATO összes európai tagját, s Jaap de Hoop Scheffer NATO-főtitkár múlt hétfőn a Financial Times című brit lap hasábjain figyelmeztetett: a katonai szövetségen belül törés keletkezhet azon tagállamok között, amelyeket véd az amerikaiak által tervezett, Európába telepítendő rendszer, s azok között, akik nem rendelkeznek ezzel a védelemmel.

Egy NATO-tanulmány 2006 tavaszán arra a következtetésre jutott, hogy valóban fennáll a nagy hatótávolságú rakétákkal végrehajtott támadás veszélye, s hogy technikailag megvalósítható lenne az ennek kivédésére szolgáló rendszer kiépítése. A katonai szövetség tavaly novemberi rigai csúcstalálkozója úgy határozott, hogy a tagállamok folytassák az egyeztetést egy ilyen rakétavédelmi rendszer kiépítéséről.