Ciklon után. Tízezrek haltak meg © AP

Az öregedő vezérkar - amely két évvel ezelőtt Rangun helyett a 400 kilométerrel északabbra fekvő Najpjidót ("a királyi székhelyet") tette meg fővárosnak - vaskézzel irányítja az országot, és félresöpör minden külföldi bírálatot azzal a magyarázattal, hogy azok forrásai "a gyarmatosítók". Ennek ellenére az 1962 óta fennálló katonai junta a mostani hatalmas természeti katasztrófa hatására kivételesen elvben beleegyezett a nemzetközi segélyek fogadásába, de a külföldi országoknak, segélyszervezeteknek tárgyalniuk kell a hatóságokkal az országba való belépésükről.

Az engedélyek megadásának módja bürokratikus és akadékoskodó, de ezzel célja van a kormánynak, "így akarják érzékeltetni, hogy továbbra is ők tartják ellenőrzésük alatt az országot" - mondta Vin Min.

Az Egyesült Államok felajánlotta, hogy a haditengerészete gépei szállítanának segélyt az országba, de biztosra vehető volt, hogy ebbe nem fog beleegyezni a gyakran paranoiásnak tartott mianmari vezetés. Ráadásul Mianmar ellen az Egyesült Államok és az Európai Unió is büntetőintézkedéseket tart érvényben, így próbálja meg rákényszeríteni a demokratikus normák tiszteletben tartására.

"A rezsim attól tart, hogy a humanitárius szervezeteknek - és rajtuk keresztül a nyugati országoknak, különösen az Egyesült Államoknak - a segélyezés ürügyén hátsó gondolata támad a mianmari hatalom esetleges megváltozásával kapcsolatban" - mondta a mianmari diaszpóra egyik neves tagja, egy oxfordi professzor, a csak egy nevet használó Zarni. Szerinte a tábornokok inkább elfogadják a segélyt a szomszédos ázsiai országoktól, különösen pedig a Délkelet-ázsiai Országok Szövetségétől (ASEAN), mert a regionális szervezet mindig engedékeny volt velük szemben.

De Mianmar adott esetben kereken visszautasítja a szomszédos országokat is. A junta 2006-ban nem engedte meg az ASEAN képviselőjének, hogy találkozzon Aung Szan Szú Kji ellenzéki vezetővel. A buddhista szerzetesek vezette tavalyi népfelkelés véres leverése után nem tettek eleget a nemzetközi közösség egyik felhívásának sem. Végül adtak beutazási engedélyt az ENSZ képviselőjének, de meghatározták tárgyalásai rendjét. A felkelés óta a katonai vezetés még kevésbé hajlandó beutazási engedélyt adni független újságíróknak, akik gyakran turistavízummal tudnak csak bejutni az országba.