© AP

A tárca közleményében jelezte: Mianmar hajlandó fogadni a segélyszállítmányokat, de saját mentőalakulatait küldi el a katasztrófa sújtotta térségekbe a segélyek szétosztásra, ugyanis a külföldi kereső-mentő alakulatok, valamint újságírók beengedésére nem készült fel. A tárca közleményében felhívta a figyelmet arra, hogy csütörtökön Rangunból visszafordítottak egy légi segélyszállítmányt, mert egy kutató- és mentőcsoport tagjai, illetve sajtósok is voltak a gép fedélzetén, noha nem volt beutazási engedélyük.

A katonai hatalom ellenőrzése alatt álló Myanmar Alin című lap jelentette, hogy csütörtökön 12 nemzetközi segélyszállítmány szállt le a ranguni repülőtéren, és folyamatosan érkeznek további szállítmányok az ENSZ-től és az ázsiai országokból. Több szállítmány azonban a szomszédos Thaiföldön rekedt, és ott vesztegelnek a külföldi mentők, mert a segélyszervezetek munkatársai csak nagy nehézségek árán jutnak hozzá a beutazóvízumhoz. Mivel péntek nemzeti ünnep Thaiföldön, a mianmari konzulátus a rendkívüli otthoni helyzet ellenére is zárva van, így a segélymunkások hétfőig semmiképp nem kaphatnak vízumot, hacsak a mianmari katonai kormányzat nem gondolja meg magát.

Az ENSZ élesen kirohant a mianmari junta ellen, mondván, a külföldi segélymunkások elutasítása példátlan az emberbaráti segítségnyújtás történetében. „Nyomatékosan felszólítjuk a mianmari kormányt, hogy mihamarabb bírálja el a vízumkérelmeket, és a hét végén is foglalkozzék velük” – mondta Paul Risley, az ENSZ Élelmezési Világprogramjának szóvivője, aki szerint az ENSZ-szervezet eddig tíz kérelmet nyújtott be világszerte a mianmari diplomáciai külképviseleteken, de egyikre sem kapott még választ.

A mianmari kormányzat szerint a Nargis miatt – amely a hét végén söpört végig az országon – legkevesebb 23 ezer ember halt meg, és további 42 ezret tartanak nyilván eltűntként. Shari Villarosa, az Egyesült Államok ranguni nagykövete szerint a halottak száma meghaladhatja a százezret is. Az ENSZ becslése szerint több mint egymillió ember vált hajléktalanná. A tragédia legszívszorítóbb jelenségeinek egyike, hogy gyerekek kószálnak szüleiket keresve a ciklon sújtotta területeken. Nem tudni, hogy az eddig befogadott segélyek közül mennyit sikerült eljuttatni az Iravádi-folyó deltájába.