Rafael Correa szocialista államfő, akinek kormánya kezdeményezte a referendumot, a voksolás kezdete előtt tartott és a televíziók által közvetített rövid ünnepi beszédében kijelentette: a lakosok "nem a kormány mellett vagy az ellen szavaznak, hanem arról a társadalmi modellről, amelyben élni fognak". Az a folyamat, amely elvezetett ehhez a népszavazáshoz, "a haza, sőt egy olyan Latin-Amerika tükörképe, amely forrásban van és teljes demokráciára" törekszik - tette hozzá a 45 éves államfő, aki az ünnepségen a bennszülött indiánok népviseletét, hímzett inget viselt.

Az alaptörvény legtöbb rendelkezése a gazdasággal foglalkozik: kimondja, hogy a piacgazdaság helyébe "szolidáris és szociális jellegű gazdasági rendszer" lép, s az állam szabályozza és tervezi a gazdaságot. Köztulajdont, állami tulajdont, magántulajdont és csoporttulajdont egyaránt engedélyez. A megszigorított adórendszer céljául az újraelosztást és a foglakoztatást jelöli meg, és azt, hogy "segítse elő a felelősségteljes gazdasági, társadalmi és ökológiai viselkedést". Megteremti az egészségügyi szolgáltatások és az oktatás ingyenességének elvét, amelyeket gyakorlatilag már be is vezettek, és amelyekkel Correa megalapozta népszerűségét.

A 13,9 millió lakosú országban nagyok az életszínvonalbeli különbségek, és a lakosságnak mintegy fele a mesterségesen megállapított szegénységi szint alatt él.  

A politikai instabilitás kivédésére - tíz év alatt három vezető bukott meg, közülük kettő a kongresszus határozata alapján - az új alkotmány az államfő kezébe adja a jogot a törvényhozás feloszlatására, és utána új választások kiírására. Ezt abban az esetben teheti meg, ha a parlament obstrukcióval akadályozza a fejlesztési terveket vagy súlyos politikai válság alakul ki.

Az elnök két egymást követő, négyéves időszakra is megválasztható. Ha az alkotmányt a népszavazás elfogadja, Correa előre hozza az elnök- a parlamenti és a helyi választásokat januárra, s így adott esetben akár 2017-ig is hatalmon maradhat. Az elnök valószínűleg átalakítja majd a bírói kart, amelyben feltehetőleg döntő szerepet szán magának.

Az új alkotmány megtiltja idegen katonai támaszpontok fenntartását Ecuador területén, s így értelemszerűen hatályon kívül helyezi az Egyesült Államokkal erről kötött egyezményt.

Az elnök közölte, hogy lemond, ha a nép elutasítja az új alkotmányt, de a legutolsó felmérések a javára szóltak, az igennel szavazók 58-61 százalék közötti arányát jelezték előre. Az ellenzék láthatólag sikertelenül próbálta meggyőzni a választókat, hogy az új alkotmánnyal Ecuador a "kollektív öngyilkosság" felé halad, a tőke elmenekül, a beruházások és fogyasztás növekedése meg fog szűnni, és az elnök majdnem diktatórikus hatalomgyakorlása válik lehetővé.

Gilmar Gutierrez volt ellenzéki parlamenti képviselő szerint Correa azt a fajta totalitarizmust képviseli, amelyet a világ már megismerhetett az utóbbi évszázadban, és amely mostanra kudarcba fullad több országban, például Venezuelában.

A referendumon 9,7 millió ecuadorinak van joga szavazni, és köztük vannak a külföldön élők is. Mintegy hárommillió ecuadori él emigrációban, főleg az Egyesült Államokban, Spanyolországban és Olaszországban.