A bielefeldi konfliktus- és erőszakkutató intézetnek a német közállapotokkal foglalkozó felméréséből kitűnt, hogy a keletnémetek túlnyomó többsége változatlanul hátrányos helyzetben lévőnek tekinti magát az ország nyugati felében élőkkel szemben.

Az egykor az NDK-hoz tartozó keleti tartományok lakói válaszaikban meglehetősen borús képet festettek saját helyzetükről. Háromnegyed részük úgy vélte, hogy teljesítményüket kevéssé értékelik, míg 72 százalék azon a véleményen volt, hogy a nyugatnémeteket egyáltalán nem foglalkoztatja az ő helyzetük, azaz meglehetősen idegenül tekintenek rájuk. Ugyanez az arány a nyugatiak körében jóval alacsonyabb volt, 44 százalékuk érezte úgy, hogy számára közömbösek a keletnémetek. A tanulmány egyik megdöbbentő megállapítása az volt: minden három keletnémet közül kettő véli úgy, hogy továbbra is "másodrendű" állampolgárnak számít.

A szakértők rámutattak arra is, hogy a német egyesülés ellenére a megosztottság érzése változatlanul erős. A keletnémetek kétharmada vélte úgy, hogy a két országrész között továbbra is alapvető különbségek állnak fenn, míg a nyugatiak 55 százaléka vallotta ugyanezt. Ebből fakadóan az ország keleti felében élők a jövőt is jóval borúlátóbban ítélték meg, alig 40 százalékuk számít arra, hogy a keleti országrész belátható időn belül felzárkózik a nyugati mellé.

A felmérésből kitűnt, hogy Németországban az elmúlt időszakban némelyest csökkent az idegenellenesség, bár - mint az elemzés készítői felhívták a figyelmet - a felmérés még fellendülés idején, azaz a gazdasági, illetve pénzügyi válság előtt készült. Csekély mértékben gyengültek az antiszemita, illetve fajüldöző nézetek is. A válaszadók többsége eközben úgy vélekedett, hogy az országban "eltúlozzák" a szélsőjobboldali veszélyt.

Megdöbbentőnek nevezte a keletnémetek véleményét első reagálásában Wolfgang Thierse, a Bundestag szociáldemokrata alelnöke. Thierse szerint "nem reális" az egykori NDK-ban élők önbecsülése, mindennek ellenére a tanulmányban foglaltakat rendkívül komolyan kell venni.