A 2006. júniusi választásokat megnyerte ugyan a Polgári Demokratikus Párt (ODS), de a hárompárti (az ODS, a kereszténydemokraták és a zöldek alkotta) koalíciónak a 200 tagú képviselőházban együtt is csak 100 mandátuma volt, akárcsak a szociáldemokrata-kommunista ellenzéknek. A kényszerhelyzetben alakult kisebbségi Topolánek-kormány rövidesen megbukott, s a koalíciós kabinetet 2007 januárjában az segítette hatalomra, hogy megszerezte két, pártját elhagyó szociáldemokrata képviselő támogatását. Az ellenzék értelmezése szerint a háttérben korrupció volt, s az "árulókra" épülő kabinetnek nem jósoltak sok sikert.

Az "agyaglábakon álló" kormány nagyszabású, a közkiadások csökkentésére, az egészségügy, a nyugdíjrendszer és az adórendszer megreformálására vonatkozó tervei szintén csak a Melcák-Pohanka páros (a két "áruló" képviselő) támogatásának köszönhetően mentek át a képviselőházban.

A reformok mérlege azonban felemás. A kabinetnek sikerült bevezetnie a 15 százalékos személyi jövedelemadót, de ezt nem a szokásos bruttó, hanem a szuperbruttó bérből kell kiszámolni, ami a gyakorlatban nem sok változást jelent, és sikerült bevezetnie az egészségügyi vizitdíjat is. Utóbbi azonban éles vitákat váltott ki a koalíción belül is, s részben már meg is szüntették. Az illetékek teljes eltörlését azonban az ellenzéknek nem sikerült elérnie.

A koalíciót erősen megosztotta az Európai Unió új működési szabályzatát rögzítő lisszaboni szerződés is, amelyet Csehország mind a mai napig nem fogadott el. Míg a Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárt (KDU-CSL) és a Zöldek Pártja (SZ) támogatja a szerződést, az ODS döntő többsége ellenzi, s mindent megtesz annak érdekében, hogy elutasítsák.

Megosztó szerepe van a Csehországba tervezett amerikai radarállomásnak is. Topolánek és pártja határozottan támogatja, míg a két kisebb pártnak kételyei vannak szükségességét illetően. Miután a cseh közvélemény kétharmada radarellenes, érthető, hogy ez a tényező sem növelte a koalíció népszerűségét.

Ha a fenti problémákhoz hozzátesszük a koalíció botrányait, Jirí Cunek miniszterelnök-helyettes korrupciós ügyeit, a kormányfő arroganciáját, rendezetlen magánéletét, konfliktusait a sajtóval és a tavaly őszi abszolút szociáldemokrata sikerrel végződött helyhatósági választást, nyilvánvalóvá válik, hogy a koalíció nehezen tölthette volna ki a négy évre szóló mandátumot.

Mindhárom koalíciós pártban tavaly nyárra kialakult a belső ellenzék, s csak idő kérdése volt, hogy a rebellisek mikor állnak át az ellenzék oldalára. A szociáldemokraták korábbi négy bizalmatlansági indítványa sikertelen volt. A keddi ötödiknél szinte mindenki 50-50 százalékos esélyt adott a kormány fennmaradásának, illetve bukásának.

Az eseményeket valószínűleg nagymértékben befolyásolta Václav Klaus államfő, aki tavaly decemberben hagyta el az általa alapított ODS-t, mert nem ért egyet mai programjával és politikájával. Jelzésértékű volt, hogy Klaus a múlt héten megjelent a szociáldemokraták tisztújító kongresszusán, hosszú beszédet mondott, bár a napi politikai helyzettel nem foglalkozott. Aki akart, értett a szóból. Ma már az sem titok, hogy a két polgári demokrata "áruló"  - Vlastimil Tlusty és Jan Schwippel - a szavazás előtt a Hradzsinban (Klausnál) járt.

Topolánek, akit a cseh sajtó előszeretettel nevez olyan politikai kaszkadőrnek, akinek eddig szinte minden sikerült, nem titkolja, hogy komoly pofont kapott. Újra ő akar kormányalakítással próbálkozni, miközben pártja a kommunisták visszatérésével ijesztget. Az egyetlen megoldást az előre hozott választásban látják.

Jirí Paroubek szociáldemokrata pártelnök szerint a kormány zárja le a cseh uniós elnökséget, majd alakuljon szakértői kormány, amely elvezeti az országot az előre hozott választásokig. Az ellenzék azt sem zárja ki, hogy akár a jövő júniusban esedékes rendes választásokig szakértői kormány irányíthatná az országot. Az ellenzéki kommunisták ugyan széles nemzeti kormány felállítását javasolják, de támogatni tudnának egy szakértői kormány is.  

A koalícióban máris megjelent az első repedés: a kereszténydemokrata párt elnöke szerint szakértői kormány számukra is elfogadható lenne. Pillanatnyilag mindenki az államfőre vár. Klaus azonban bejelentette, hogy nem kívánja elsietni a dolgot. Biztosította a közvéleményt arról, hogy időben lépni fog, mégpedig szigorúan az alkotmány szellemében. Az államfő joga, hogy megnevezze azt a személyt, akit felkér az új kormány megalakítására. Egyelőre nem tudni, hogy ki lesz az, még találgatások sem láttak napvilágot, egyetlen név sem merült fel.

A cseh sajtó egy része úgy látja, hogy senkinek sincs komoly forgatókönyve a helyzet megoldására. Helyi megfigyelők közben azt vitatják, milyen hatással lesz a kormányválság az egyre rosszabbul teljesítő gazdaságra. Általános a várakozás, hogy a kormányválság ártani fog a gazdaságnak, mert a Topolánek-kormány pozíciója itthon és külföldön egyaránt nagyon meggyengült. Nyilván nem véletlen, hogy a legnagyobb példányszámú napilap főszerkesztője felelőtlenségről írt, sürgetve a két legnagyobb párt elnökét - Topoláneket és Paroubeket -, hogy mihamarabb egyezzenek meg egy új, működőképes kormányban. A többség szerint azonban éles és indulatos vitákra, elhúzódó hatalmi háttéregyezkedésekre kell inkább számítani.