A település, amelynek legfőbb kincse az Adriai-tenger mosta sok évszázados, teljes épségben megmaradt falakkal körülvett óváros, Montenegró leglátogatottabb, legtöbb turistát elszállásoló városa. Az ország legfőbb attrakciójához, a zegzugos Kotori-öbölhöz tartozó városokkal szemben megvan az az előnye, hogy terjeszkedni tud, a sok száz vagy éppen ezer méter fölötti függőleges sziklafalak nála nem a tengerparttól pár tucat méterre emelkednek. 
   
Ezért rossz most a városlakóknak, akik sok ezer aláírást tartalmazó levélben követelték a helyi közigazgatástól, hogy tiltsa be a ma még késő éjszakáig harsogó szórakozóhelyi zenét. Szerintük ez nem csak az ő nyugalmukat zavarja, hanem már veszélyezteti a város fő jövedelemforrását jelentő turizmust is, mivel a Budvába látogatók se bírják.
   
A város pálmafás tengerparti sétányaira, fő útjaira települt kávézók, éttermek tulajdonosai viszont arra hivatkoznak, hogy jelentős összegeket fektettek be üzleteikbe (nem keveset fizettek például az önkormányzatnak illetékként), s Budva közönségének a zömét a fiatalok teszik ki, akiknek izgalom, zene, mozgalmas éjszakai élet kell.
   
A helyi rendőrség tehetetlen, bírságolni nem tud, mert hiába ír elő a montenegrói törvény nappal 60, éjszaka pedig 55 decibeles megengedhető zajszintet, Budvában a zenementes helyeken is 70 decibel az átlagos zajszint, a zenéseken pedig 80 vagy több.
   
Turisztikai szakemberek szerint nincs jó megoldás; nem ártana, ha a vendéglátósok mértéktartást tanúsítanának, ám ezzel együtt az őslakosoknak hozzá kell szokniuk a vendéglátásban érvényesülő új irányzatokhoz.
   
A montenegrói turistaipar vezetői az ilyen gondok ellenére fellélegezhettek: jelenleg mintegy 100 ezer turista van a kis országban, annyi, mint a múlt év azonos időszakában, holott a forgalom jelentős visszaesésétől tartottak. Az előszezonban a múlt évinél 16 százalékkal kevesebb volt a vendég, de a júliusi adatok enyhítettek a félelmeken.
   
Montenegrónak tavaly 540 millió euró bevétele volt a turizmusból.