A tisztségébe 1990-ben megválasztott, eddigi legidősebb szerb egyházfő búcsúztatása gyászistentisztelettel kezdődött a belgrádi főszékesegyházban, majd a sok százezer gyászoló a Szent Száva székesegyházhoz vonult, ahol a halottszentelést tartották. Ezt I. Bartolomeiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka és Amfilohije metropolita, a pátriárkának az új egyházfő kiválasztásáig tisztségében maradó helyettesítője vezette.

A koporsót ezután gépkocsival a Belgrád szélén lévő Rakovica kolostorba vitték. Az utolsó XX. századi szerb egyházfő kívánsága volt, hogy ott temessék el, első XX. századi elődje, Dimitrije pátriárka mellé.

Pavle halála alkalmából a szerb kormány háromnapos állami gyászt rendelt el, s Belgrádban a csütörtököt is gyásznappá nyilvánították. Az iskolákban szünetelt a tanítás, s a kormány azt kérte a munkáltatóktól, hogy adjanak fizetett szabadnapot alkalmazottaiknak.

Belgrád. A temetésre külföldről is érkeztek © MTI

A temetésre az ország minden részéről özönlöttek az emberek. Az ortodox ökumenikus pátriárkán kívül részt vett a búcsúztatáson a román pátriárka, a cseh és szlovák metropolita, de számos más ortodox egyház is elküldte magas tisztséget betöltő főpapját. Az egyenlők között elsőnek mondott, tényleges döntési joggal nem, de nagy tekintéllyel, erkölcsi hatalommal bíró új szerb egyházfőt a negyvennapos gyász letelte után kell megválasztani, a jelenleg érvényes szabályok szerint az elődje halálát követő három hónapon belül. Választásra az egyház legfőbb irányító testülete, a püspökök 46 tagú, az összes egyházmegyei vezetőt felölelő tanácsa jogosult.

Jelölt az lehet, aki legalább öt éve vezet egy egyházmegyét, s ezeknek a száma jelenleg 35. Közülük kell kikerülnie három személynek úgy, hogy a püspöki tanács tagjainak többsége támogatja a jelölését. Ezután a három nevet borítékokba helyezik, s akiét kihúzzák, az lesz az új egyházfő. A módszert a múlt század végén vezették be azért, hogy a semlegesítsék a nyomást, amelyet a kommunista államvezetés a pátriárkaválasztáskor kifejtett.

Pavle pátriárka 19 éve a kilencedik szavazáskor, harmadikként került be a végső jelöltek közé. Őt akkor a szerb ortodox egyház egymással régóta viaskodó frakciói között álló kompromisszumos jelöltnek tartották, s megválasztása után óriási tekintélyt vívott ki aszkézishez közelítő egyszerűségével, szelídségével, közvetlenségével.