A gyilkosság miatt 1981-ben halálra ítélt Cecil Johnson esete nagy vitát váltott ki a legfelsőbb bíróságon, a bírák véleménye megoszlott a tekintetben, hogy ki lehet-e végezni valakit ennyi évvel az ítélet kimondása után.

Az Egyesült Államok legmagasabb bírói testülete elutasította a halálraítélt utolsó beadványát, amihez a kilenc bíró közül legalább négynek a jóváhagyása szükséges.

A testület doyenje – három héten belül immár másodszor – tollat ragadott, hogy bírálja az eljárást.

"A késlekedés a kivégzésre várakozó elítélteket évtizedeken át tartó, rendkívül nehéz és embertelen körülmények közötti elzárásra kényszeríti" – írta John-Paul Stevens, a legfelsőbb tanács haladó szellemű bírája, aki többek között azt is kifogásolta, hogy Cecil Johnson bűnösségére nem volt közvetlen tárgyi bizonyíték.

A legkonzervatívabb bírák között számon tartott Clarens Thomas válaszában arra mutatott rá, hogy Stevens november 10-én már tiltakozott egy másik – egy virginiai elítéltre vonatkozó – döntés ellen, mert szerinte túl korai volt a kivégzés tervezett időpontja, és nem használtak ki minden fellebbezési lehetőséget.

„Stevens úr szerint az államok sohasem cselekszenek időben” – gúnyolódott Thomas bíró, aki szerint Cecil Johnson számtalan fellebbezésével saját maga tehet róla, hogy a kivégzése ilyen hosszú ideig elhúzódott. Az Egyesült Államokban egy halálraítélt átlagosan 12 évet vár a kivégzésre.

Cecil Johnson a 49. elítélt, akit 2009-ben az Egyesült Államokban kivégeztek és a hatodik Tennessee-ben 1974 óta, amikor ebben a szövetségi államban visszaállították a halálbüntetést.