Az izraeliek küldetése - nem hivatalos információk szerint - eredetileg nem kapott volna nyilvánosságot, de a terv Washingtonban kiszivárgott, s a hír bejárta a világsajtót. A nem kívánt indiszkréció mindkét felet zavarba hozta. A megbeszélések terve tehát ismertté vált, de tartalma ettől azért még - minden jel szerint - titkos marad. A magas szintű delegációt Móse Jaalon miniszterelnök-helyettes, a hadászati ügyek minisztere (egykori vezérkari főnök) vezeti, s vele van Stanley Fischer, az izraeli központi bank vezetője, továbbá meg nem nevezett szakértők, akik feltehetően olyan bizonyítékokat fognak vendéglátóik elé tárni, amelyek Irán atombomba-előállítási terveit igazolják.

Izrael kormánya eddig nem igazán kívánta bevonni Pekinget - diplomáciai offenzívája során inkább kereste Washington, Moszkva, Párizs, London és Berlin támogatását -, az utóbbi időkig gyakorlatilag nem vett tudomást az iráni olajtól jelentős mértékben függő Pekingről. A két ország között 1992 óta van diplomáciai kapcsolat, s a Kínához való közeledés jellemezte Jichák Rabin, Benjámin Netanjahu kormányát éppúgy, mint Ehud Barakét. A fő cél a gazdasági, azon belül is a haditechnikai együttműködés volt: Kína kész volt hosszú távon piacot biztosítani Izrael korszerű fegyvereinek. Washington azonban rendre közbeszólt.

Befuccsolt üzletek

A partnerek egyik legjelentősebb üzlete 2000-ben hiúsult meg, amikor a korábbi megállapodást felrúgva, Washington nyomásának eleget téve, a Camp David-i csúcsértekezleten Izrael hivatalosan is bejelentette, hogy nem kívánja az izraeli gyártmányú, fázisvezérelt Phalcon radarrendszert eladni Kínának. A 250 millió dolláros üzlet kútba esett. Izrael ugyancsak lemondta három AWACS felderítő repülőgép szállítását. 1999 októberében Bill Clinton volt az, aki tiltakozott az üzlet ellen. Ezt megelőzően (1992-ben és 1994-ben is) és utána is keletkeztek "zavarok" az izraeli-kínai-amerikai kapcsolati háromszögben. 2004-ben a Bush kormányzat határozott ellenzését fejezte ki, amiért Izrael vállalta a 90-es években Kínának eladott Harpy pilóta nélküli légi járművek flottájának korszerűsítését. Washington akkor írott formában követelt bocsánatkérést Izraeltől.

Kérdés tehát, hogy most, amikor a kínai-amerikai kapcsolatok konfliktusokkal terheltek, amikor a kínai védelmi minisztérium "óvatosságra inti" amerikai partnereit a tajvani fegyvereladásokkal kapcsolatban, s amikor a külügyi szóvivő újra és újra megerősíti, hogy Irán ügyében a diplomácia, a tárgyalások (és nem a szankciók) híve, mire juthatnak Netanjahu küldöttei. Izrael közismerten azt szeretné, ha az újabb szankciók a legnagyobb ellenségének tartott Irán olajeladására és a finomított olaj Iránba irányuló exportjára vonatkoznának. Netanjahu azonnali embargót sürget.

"Megvásárolnák" Pekinget?

Jin Kang kínai Közel-Kelet-szakértő a China Daily című lapban úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok nem szenvedne hátrányt az Irán elleni esetlegesen bevezetett gazdasági szankciók esetén. "Nem úgy Kína - magyarázta Jin. - Olyan lenne ez, mintha felemelnénk egy nagy sziklát, és a saját lábunkra dobnánk."

Az izraeli delegáció tárgyalásainak tétje, hogy sikerül-e Pekinget "megvásárolni". Van-e Izrael ajánlatai között olyan, ami megingathatja a kínai álláspontot "jobb belátásra bírja" a kínai vezetést. Nem tudni, hogy a két ország közti kapcsolatok kudarcai nem jelentenek-e hátrányt a jelen helyzetben, illetve hogy létezik-e bármi, ami Pekinget nyilvánvaló érdekei ellen fordítaná. Moszkva már minden jel szerint hajlik a keményebb fellépésre, de az nem valószínű, hogy Peking a jelen nemzetközi körülmények között elkötelezné magát Teheránnal szemben.

Az Egyesült Államok közben a Perzsa-öböl menti országokat győzködi arról, hogy adott estben adjanak elég olajat és jó áron Kínának. Erre Peking még nem reagált. Ezekben a napokban kiderülhet, van-e még valami Izrael tarsolyában, ami legalábbis megingatja az egyébként köztudottan "a piacról élő" Kínai Népköztársaság politikai vezetését.