A jelek az úgynevezett kormányzó tandem tagjai közötti vetélkedésre utalnak, de nagyon sok megfigyelő biztos benne, hogy az eltérések csupán a különféle közönségrétegek kiszolgálását célozzák. Az érintettek pedig mindenkinek, aki felteszi a nagy kérdést, azt válaszolják: majd közösen eldöntik, ha itt lesz az ideje. Addig is rendszeresen demonstrálják, milyen jó viszonyban vannak egymással.

A Medvegyev elnök „agyközpontjának” tekintett Korszerű Fejlődés Intézete (INSZOR) februárban közzétette „Oroszország a XXI. században: a kívánatos holnap képe” című tanulmányát, amelynek fő követelése a demokratizálás, kezdve a tényleges többpártrendszer létrehozásától. A dokumentum gyakorlatilag a Vlagyimir Putyin által kiépített "szuverén demokrácia", s annak fő eszköze, a „hatalmi vertikális”, felszámolását szorgalmazza. A fogalmak azt jelentik, hogy mindent és mindenkit a Kremlből irányítanak, és a hatalom birtokosának – régebben (és talán ma is) Vlagyimir Putyinnak – bizalmasai minden szinten kézben tartják a helyzetet. A hatalom pártjának is nevezett Egységes Oroszország Párt – amelynek Putyin elnöke, de nem tagja – sietve leszögezte: nem ért egyet a dokumentum számos tételével.

Medvegyev azóta is a politikai élet, a társadalom és a gazdaság modernizálásáról, az innovációs gazdaság kiépítéséről beszél, és olyan jogszabályokat támogat, amelyek lehetőséget nyitnak a demokratizálásra. A valós életben azonban alig változik valami, Putyin továbbra is az olajdollárokat költi, s Oroszország változatlanul az "olaj- és gázfegyvert" használja politikai céljai elérésére. Politológusok úgy ítélték meg: a tanulmány merő ámítás, hiszen Medvegyev prioritásai között láthatóan nem szerepel a valós demokratizálás, míg az esszével „csontot dobtak” a nyugati elemzőknek, akik tovább rágódhatnak azon, hogy milyen liberális az államfő, és mennyire akadályozza őt a kiteljesedésben Putyin.

„Valaki az interneten azt írta: az orosz embernek nem kell szabadság. Vodka kell neki, és Pugacsova (neves sanzonénekesnő)... De most rájövünk, hogy rendőri visszaélésekben, jogtalanságban és korrupcióban fulladozunk, és a hatalomra már nem mutogathatunk, mert eladtuk a szavazatunkat” – írta a Komszomolszkaja Pravda című lap kommentátora. És valóban: a sok nélkülözést megélt orosz ember kész a fantasztikusan bőséges árukínálat és némi szabadságjogok, például a külföldi utazások lehetősége fejében lemondani a demokráciáról, hiszen sok évszázados hagyomány, hogy mindent a vezetésre hagyjon, és a mindenkori új feltételek között megtalálja a túlélési lehetőséget.

A két politikus gondolkodásmódjának különbsége legalábbis retorikai szinten láthatóvá vált, de változatlanul nagy kérdés, hogy kinek a kezében van a tényleges hatalom, s hogyha Putyinéban, akkor van-e Medvegyevnek esélye, és főleg szándéka a szükséges bázis kiépítésére és a hatalom megragadására.

Az államfő többször is „próbálgatta szárnyait”, például akkor, amikor ősszel elbocsátotta Jurij Luzskov moszkvai polgármestert, aki egyértelműen Putyin emberének számított, s akit a kormányfő ennek ellenére nem vett védelmébe. A legutóbbi jelzés pedig az volt, hogy Arkagyij Dvorkovics elnöki tanácsadó a BBC brit műsorszolgáltatónak nemrég kijelentette: Medvegyev szeretné, ha 2012 után is ő állhatna Oroszország élén, s ezt megfigyelők szerint a közgazdász aligha merítette saját kútfőjéből.

A tandem tagjai közötti versengés az utóbbi hónapokban sorozatos PR-akciókban nyilvánult meg. Putyin ősszel egy Ladán végigautózott egy új távol-keleti úton, s közben újságírókkal beszélgetett, míg az elmúlt napokban világsztárok serege előtt énekelt és zongorázott egy jótékonysági rendezvényen. Medvegyev a parlamenthez szóló éves üzenetében szokatlan módon egészen hétköznapi, mindenkit érintő kérdésekre – oktatás, gyereknevelés – helyzete a hangsúlyt, szélesebb társadalmi rétegeket szólítva meg ezzel. Putyin – szokásához híven – december közepén „társalgott a néppel” a televízión keresztül, de idén ezt első ízben megtette Medvegyev is, mégpedig a kormányfőt megelőzve. A különbség csak annyi volt, hogy az elnök nem a tévé útján, hanem az általa a demokrácia egyik eszközeként népszerűsített interneten „találkozott” az emberekkel.

A modern Medvegyev blogot vezet egyebek mellett a Twitteren is, ahol újabban politikai állásfoglalásokat is közzétesz, sőt, orosz vezetőktől szokatlan módon egy-egy könnyed tréfát is elsüt. Az államfőnek köszönhető-e, vagy sem, de tény, hogy az internet 2010-re egyfajta új hatalmi ággá vált Oroszországban: az emberek itt pellengérezik ki a különféle visszaéléseket, és így kényszerítik – sikeresen – cselekvésre a hatalmat.
 
Az orosz gazdaság helyzete idén is a bevételek legjelentősebb tételét alkotó kőolaj és földgáz világpiaci árától függött, és semmi jele nincs, hogy ez a közeljövőben változna. A 2009. második félévében 10,9 százalékot elérő zuhanás után a GDP újra növekedésnek indult, s lassacskán eléri a válság előtti szintet, míg a költségvetési hiány csökkent, és a 6-8 millió főt érintő munkanélküliség is mérséklődött valamelyest.

Oroszország idén is az energiahordozók exportjára építette gazdaságát, s idén sem nőtt a termelő ágazatok aránya, annak ellenére, hogy ennek szükségességében Putyin és Medvegyev is egyetért. Folytatódott viszont a gyakorlatilag csődbe jutott nagy állami cégek, például az AvtoVAZ, és az egyetlen, mostanra tönkrement ipari üzem köré épült úgynevezett monovárosok támogatása. Emellett tovább nő az állami tulajdonrész a gazdaságban, bár az év második felében újabb nagyarányú privatizációt hirdettek, s Moszkva az ebből származó bevételből tervezi csökkenteni a költségvetési hiányt.

Miközben azonban demokratizálásról, modernizációról és innovációról folyik a szó, az országot a szó szoros értelmében szétmarja az ősi bürokrácia, a korrupció és a bűnözés. Erre egy intő példa a kubanyi Kuscsevszkaja településen elkövetett tizenkétszeres gyilkosság: egy farmert és egész családját, vendégeiket, köztük több gyereket öltek meg brutális módon. A nyomozás kiderítette, hogy egy helyi gazdálkodó – aki egyébként kiváló eredménnyel végezte el az egyetemet, és a megye, de talán az ország legsikeresebb farmját mondhatja magáénak – a gyengébb társaira kivetett „adó” behajtására valóságos bűnbandát tartott fenn, amelynek tagjai nőket erőszakoltak meg, s szükség esetén megölték, vagy elüldözték az ellenfelet, rettegésben tartva az egész vidéket. Egészen a megyei vezetőkig mindenkit lefizettek: a rendőröket, az ügyészeket, a választott és kinevezett tisztségviselőket, így még abban a néhány ügyben sem indult eljárás, amelyben az áldozatok mertek feljelentést tenni. Ha nincs a mészárlás, a hatóságok valószínűleg kisujjukat sem mozdították volna az ügy felgöngyölítése és a banda felszámolása érdekében.

Oroszországban idén több mint 11 ezer büntető eljárást indítottak korrupciós ügyekben, s az elkövetők listáján számos helyi választott tisztségviselő, 13 ügyész és az állami duma egy tagja is szerepel. A Transparency International (TI) novemberi jelentése szerint Oroszország a 176 vizsgált ország között tavaly óta a 146. helyről a 154. helyre csúszott vissza, ezzel Pápua-Új-Guinea és Tádzsikisztán között foglal helyet. A vesztegetésre fordított összegek tavaly 300 milliárd dollárt tettek ki, de borúlátó becslések szerint elérik a több mint kétezer milliárd dollárra rúgó GDP felét.

2001 óta legalább hat törvényt, rendeletet, akciótervet fogadtak el a korrupcióellenes harcról, és még többet az állami hivatalnoki kar létszámcsökkentéséről, de a csinovnyikok hada egyre nő, s egyre több pénzt nyel el. Az egyik napilap nem reprezentatív felmérése szerint az emberek 79 százaléka véli úgy, hogy a korrupció akadályozza a gazdaság fejlődését, de 13 százalék szerint hasznos, mert felgyorsítja az időrabló bürokráciát, 4 százalék pedig úgy látja, mindegy, hogy az államnak, vagy képviselőinek kell fizetni.

Sok megfigyelő a szocsi téli olimpia és a 2018-as labdarúgó VB megrendezésében is afféle fordított korrupciót lát: a rendezvényekre fordítandó hatalmas összegek jelentős részét ellopják majd, aztán készséggel választják újra a vezetőket, akik ezt lehetővé tették, és „akik nem indították be a társadalom öntisztító mechanizmusát, a valós többpártrendszert és a politikai versenyt” – írta a Moszkovszkij Komszomolec.

Az orosz lap december 11-én egy napon számolt be egy belügyi ezredesről, aki karrierje gyorsítására bérgyilkosokat küldött főnökére, két belügyminisztériumi munkatársról, akik a közvagyonból hatmillió rubel értékű építőanyagot adtak el 1,5 millióért, 150 ezer rubeles jutalék fejében, és emberrablásokban közreműködő rendőrökről. Gyakori a cégrablás, az ellenséges kivásárlás orosz változata, amely törvénybe ütköző eszközökkel történik, s nem ritkán éppen belügyi tisztségviselők hajtják végre.

A legkorruptabbnak az emberek az igazságszolgáltatást és a rendőrséget tartják, pedig az ezeknél a szerveknél dolgozók fizetései többnyire már nem megalázóan csekélyek. A baj az, hogy senki sem tudja, hogyan fogjon hozzá a korrupció elleni harchoz egy olyan társadalomban, amelyben ez az emberek gondolkodásának szerves részévé vált, hiszen a ráfordítás természetes azoknak, akik adják, és garantált mellékjövedelem azoknak, akik kapják.

Miközben a belpolitikai helyzet alig változott, a külpolitikában eredményes volt az év. Tovább erősödött az orosz befolyás a volt szovjet térségében, ami az ország külpolitikájának egyik oszlopa volt és maradt. Fejlődött a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (ODKB), és év végére Moszkva némi anyagi engedmények fejében elérte, hogy Fehéroroszország végre elfogadja az orosz-kazah-fehérorosz vámunió dokumentumait, így az orosz fél már felvethette azt a gondolatot, hogy a közös gazdasági térséghez a FÁK-államoknak is csatlakozniuk kellene. Sok egykori szovjet köztársaság szívesen együttműködik Oroszországgal, amelyik pedig nem, azt Moszkva az energiahordozók mézesmadzag-furkósbotszerű alkalmazásával bírja jobb belátásra.

Az Egyesült Államokkal a kapcsolatok Barack Obama hivatalba lépése óta virágoznak, olyannyira, hogy azoknak még a WikiLeaks közlései sem tudtak ártani. Ennek egyik ékes példája a hadászati nukleáris fegyverek csökkentéséről szóló, új START-szerződés megkötése, amelynek ratifikálásáért Obama rengeteget fáradozott. A jó transzatlanti viszony nyomán javult a kapcsolat Oroszország és az Európai Unió között. Az őszi orosz-NATO csúcson is áttörés következett be, hiszen a korábbi érdekellentét után a felek most már egyenesen közös rakétavédelmi rendszer kialakításáról beszélnek, valamint Moszkva előtt a Kereskedelmi Világszervezetbe (WTO) is megnyílt az út. De ez már 2011 zenéje.