Utóbbiak nem ok nélkül óhajtották Hoszni Mubarak hivatalban maradását, illetve kérték az amerikai elnököt arra, hogy ne szorgalmazza nyíltan Mubarak távozását. Többen közülük ugyanis most már a saját trónjukat féltik. Talán a történelem egyszer majd a közel-keleti változásokhoz vezető út egyik mérföldkövét fogja látni Barack Obama nevezetes kairói beszédében. Az amerikai elnök és mások ezután orvosként segíthetnek meggyógyítani a térség legsúlyosabb betegségét: az orientális kényuralmat.

Az egyiptomi eufóriában könnyen feledésbe merül, hogy a Mubarakot elkergető tömegnek sem vezetői, sem közös elképzelései nincsenek a konstruktív újrakezdésről - mutatott rá a Süddeutsche Zeitung. Azt sem lehet még tudni, vajon Mohamed Huszein Tantáui (Tantávi) tábornok, Mubarak közeli bizalmasainak egyike, képes lesz-e beváltani a tömegek reményeit, vagy pedig csak azért lépett színre, hogy a hazával együtt a tisztek kiváltságait is megmentse. Mindennek dacára Egyiptom súlyának és a forradalom kisugárzásának köszönhetően új korszak kezdődik a Közel-Keleten.

A tekintélyelvű hagyományok alapján könnyen elképzelhető, hogy az egyiptomi hadsereg most majd a régi rend helyreállítására törekszik, új arcok előtérbe helyezésével - vélekedett a Die Welt. Ebben az esetben azonban újabb lázadással kellene számolnia, amelynek eredménye nehezen kiszámítható volna. Az is elképzelhető, hogy a hadsereg megpróbálja kordában tartani a felkelt népet. Rendelkezik ugyanis a közvetlen hatalomgyakorlás eszközeivel, ezért is állt oly sokszor önkényurak és diktátorok pártján. A tisztikar ugyanakkor, az államérdeket felismerve, megpróbálhatja kiragadni a társadalmat a dermedtség állapotából. Erre mutattak példát 1952-ben Gamal Nasszer és tiszttársai, amikor megdöntötték a korhadt monarchiát. Talán még pislákol ennek a tapasztalatnak az emléke az egyiptomi hadseregben.