A korabeli szlovák állam zsidóellenes és nácibarát politikájának ismert képviselőjeként számon tartott Durcanskyt 1947-ben halálra ítélték. Ján Rybárik polgármester a mellszobor felállítását azzal indokolta, hogy Durcansky Rajecben született, s a történészek szerint életművében több a pozitívum, mint a negatívum.

A vitatott személyiség mellszobrának köztéri felállítása ellen már korábban tiltakozott a Human polgárjogi mozgalom, a szlovákiai zsidó hitközségek szövetsége, az antifasiszták szövetsége, néhány más szervezet és számos helyi lakos is. 

A Human mozgalom júniusban feljelentést is tett a rendőrségen, amelynek alapján a hatóságok szélsőséges mozgalmak népszerűsítése miatt vizsgálatot indítottak. A mozgalom ugyanakkor aláírásgyűjtést is kezdeményezett a mellszobor eltávolítása érdekében. A kormány nyilatkozatában elismeri: a hatályos szabályok szerint a köztéri szoborállítás a helyi önkormányzat jogkörébe tartozik, s abba a kormány nem szólhat bele.

A kabinet tagjai ugyanakkor irányadónak tartják a szlovák tudományos akadémia történeti intézetének nyilatkozatát, amelyben egyebek között ez áll: "Ferdinand Durcansky a Német Birodalom híveként lépett fel...magas állami tisztségekben hozzájárult a nem demokratikus rendszer megerősítéséhez, valamint az antiszemita jogi normák előkészítéséhez, elfogadásához és alkalmazásához." 

A nyilatkozat szerint a szlovák kormány elítél minden olyan kísérletet, amelynek célja rehabilitálni az egykori totalitárius rendszerek jelképeit és elitjeit, amelyek felelősek a bűnökért és az emberi jogok durva megsértéséért. 

Ferdinand Durcanskynak nagy szerepe volt az első Csehszlovák Köztársaság 1939-es felbomlásában. A politikus 1938 és 1940 között több miniszteri tisztséget is betöltött Szlovákiában. Miután külügyminiszterként megpróbált részben önálló szlovák utat keresni, menesztették tisztségéből. 1945-ben Nyugatra menekült. 1947-ben Szlovákiában távollétében háborús bűnösnek nyilvánították és halálra ítélték. Az ítélet ma is jogerős.