Az EU-párti erők győzelmét hozták a holland parlamenti választások, a kérdés már csak az, Merkel vagy Hollande támogatói kerülnek-e kormányra, esetleg Európa-barát nagykoalíció alakul. A választások nyertesei az eddig kormányzó konzervatív-liberális Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért (VVD), illetve a mérsékelt szociáldemokrata Munkapárt (PvdA), utóbbi minimális szavazatkülönbséggel lemaradva. Őket követi körülbelül azonos eredménnyel az EU-szkeptikus baloldali Szocialista Párt (SP) és az iszlám- és idegenellenes retorikájáról ismert Geert Wilders Szabadságpártja (PVV). Utóbbi támogatottsága több mint egyharmadával csökkent az előző, 2010-es választások óta: a PVV 15 helyet szerzett meg a 150 tagú holland törvényhozásban (a 2010-es 24-hez képest). A két nagy párt 41, illetve 39 székhez jutott, a szocialisták pedig 15 képviselővel, a Szabadságpárttal azonos erővé nőtték ki magukat.

Az eredmények alapján Hollandiában is elindult a baloldal erősödése, hasonlóan a Franciaországban és más nyugat-európai országban tapasztalható tendenciákhoz. A korábban marginális Szocialista Párt (SP) erős középpárttá vált, ahhoz viszont még nem elég népszerű, hogy átvegye a baloldal addigi vezető alakulatának, a Munkapártnak a szerepét. A PVV ezzel szemben elveszette szavazói egyharmadát. Wilders népszerűségvesztéséhez hozzájárult, hogy a választási kampány egyik fő témája a gazdaság, illetve a fennálló szociális ellátórendszerek jövője volt, amellyel kapcsolatban a szélsőjobboldali pártnak nem volt kész programja. A PVV slágertémájának számító bevándorlás kérdése elsikkadt az euróválság és a megszorítások mellett, ráadásul a kérdésben szinte minden nagyobb párt azonos nézeteket képvisel. A konzervatív-liberális VVD lényegében magáévá tette Pim Fortuyn 2002-ben meggyilkolt bevándorlás-ellenes politikus nézeteit, a PvdA pedig azzal kampányolt: a túlzott mértékű bevándorlás a jobboldali pártok hibája volt. Csupán a kereszténydemokrata CDA számít hagyományosan liberálisnak a kérdésben, márciusban a párt elnöke, Ruth Petoom tiltakozását fejezte ki a bevándorlási törvények szigorítása és a fejlődő országoknak nyújtott fejlesztési segély csökkentése miatt.

Német vagy francia szövetség?

A VVD a 2010-es választásokon vált a jobboldal vezető pártjává a kereszténydemokrata CDA-val szemben. A gazdaságban a klasszikus liberális elveket hirdető párt eddig következetesen a költségvetési fegyelem, a jóléti kiadások megnyirbálása és az euróválság elleni szigorú fellépés pártján állt, ezzel a holland miniszterelnök, Mark Rutte Angela Merkel német kancellár fő szövetségesévé vált. Job Cohen és Diederik Samsom Munkapártja, bár szintén elkötelezetten EU-párti inkább Francois Hollande francia miniszterelnök baloldali vonalához áll közel.

Geert Wilders: magából csinált vesztest

MTI / EPA

Az eddig legerősebb EU-szkeptikus párt az előrehozott választásokat kikényszerítő Geert Wilders-féle PVV volt, szerdán azonban csaknem megelőzte őket a szitén unióellenes szociáldemokrata SP. Geert Wilders pártja elsősorban iszlám- és bevándorlás-ellenességével szerzett támogatókat: a pártvezért a Koránt több alkalommal Hitler Mein Kampfjához hasonlította, és a muszlim országokból való bevándorlás teljes tiltását, a muszlim iskolák bezárását, kettős állampolgárok közhivatal-viselésének betiltását követelte. A rasszizmus vádját Wilders azzal utasította vissza: „Nem a muszlimokat gyűlölöm, hanem az iszlámot.” A PVV elhatárolódott a többi európai szélsőjobboldali párttól, mint a belga Flamand Érdektől vagy a francia Nemzeti Fronttól, akiket Wilders fasisztának nevezett.

A párt inkább tekinthető Pim Fortuyn 2002-ben meggyilkolt bevándorlás-ellenes politikus radikális követőjének: Wilders többször kifejezte, támogatja a melegjogokat és a női egyenjogúságot (a homoszexuálisok jogainak törvényi védelme a párt programjában is szerepel), elítélte az antiszemitizmust, és támogatásáról biztosította Izrael államot. Ennek ellenére, amint a holland antifasiszták kiderítették, a PVV számos neonáci aktivista támogatását élvezi. Komolyabb nemzetközi botrányt okozott Wilders Fitna című rövidfilmje, amelyben Korán-részletek és muszlim terrorcselekmények között vont párhuzamot, illetve Európa „iszlamizálódására” figyelmeztetett. A film miatt Wilderst nemkívánatos személlyé nyilvánították Nagy-Britanniában, Jordániában pedig körözést adtak ki ellene. Hazájában a Fitna után közösség elleni izgatás miatt indult ellene eljárás, de a bíróság felmentette a pártvezért. A magyar sajtóban is visszhangot kapott a PVV által indított "Közép- és kelet-európai forródrót" című honlap, ahol a látogatók közép- és kelet-európai bevándorlókat "jelenthettek fel", ha azok kellemetlenséget okoztak a feljelentőnek. A honlap miatt reflektorfénybe került Wilders felesége, aki maga is Magyarországról vándorolt be Hollandiába, ahol diplomataként dolgozott.

Magának tett keresztbe a holland szélsőjobb

A szerdán megkezdődött előrehozott voksolás előzménye egy áprilisi kormányválság és Mark Rutte lemondása volt. A konzervatív-liberális VVD vezette kormány bukását korábbi nem hivatalos partnere, Wilders Szabadságpártja idézte elő: 2010-ben Rutte kisebbségi kormányt alakított a kereszténydemokrata CDA-val koalícióban, azonban támogatási egyezséget (gedoogakkoord) kötött a PVV-vel, amely ugyan a kormányba nem delegálhatott minisztert, viszont kívülről támogatta a kormányt. Egy 20 milliárd eurós megszorító csomagról folyó vita miatt azonba Wilders áprilisban megvonta a támogatást a kormánytól, Rutte pedig a lemondás (és az újbóli indulás) mellett döntött a tényleges kisebbségi kormányzás helyett.

Mark Rutte, a VVD elnöke örülhet

AP / Ermindo Armino

Az eredmények tükrében Geert Wilders rosszul döntött, amikor szakított a kormánnyal. A politikust sok kritika érte, amiért kihátrált a kormány mögül, többen opportunizmussal vádolták, és azzal, hogy az előrehozott választásokkal nem az ország érdekeit tartotta szem előtt, csak a saját pártja számára akart több parlamenti széket szerezni. És a kritikák hatására szélsőjobboldali párt támogatottsága jelentősen visszaesett, ráadásul az EU-szkeptikusok ügye is megbukott Hollandiában.

Nagykoalíció jöhet

Egyes elemzők egy úgynevezett bíbor koalíció, vagyis egy nagykoalíciós kormány megalakulására számítanak, amely egyesítené az összes, az EU-t támogató pártot, amelyhez akár a PvdA is csatlakozhat. De elképzelhető az is, hogy a mérsékelt baloldali pártok állnak össze a kereszténydemokratákkal a regnáló kormány ellen. Mivel Hollandiában nincs parlamenti küszöb, számos kisebb, főleg zöld, baloldali és keresztény párt is delegál képviselőket az országgyűlésbe, akik a mérleg nyelvei lehetnek a koalíciós tárgyalások alatt. Egy a választások előtti megállapodás az előző verziót valószínűsíti: április 27-én közös javaslatot nyújtott be a VVD és a CDA a költségvetési hiány a GDP 3 százaléka alá csökkentéséről, amelyhez több kisebb párt is csatlakozott.

A választások végső eredményét és a koalíciós tárgyalások kimenetelén múlhat a „Berlin-Hága tengely” fennmaradása: Hollandia Angela Merkel német kancellár egyik legbiztosabb szövetségesének számított, Mark Rutte kampányában nagy szerepet kapott a költségvetési szigor és az eddigi jóléti állam fokozatos leépítése, míg a baloldali ellenzék a szociális rendszer fenntartása mellett foglalt állást. Ebben a tekintetben a párt és miniszterelnök-jelöltjük, Diederik Samsom leginkább Francois Hollande francia elnök szövetségesei lehetnének. Bár az EU-szkeptikus tábor erős az országban (2005-ben a hollandok többsége elutasította az uniós alkotmányt), kevés az esélye, hogy egy éles EU-ellenes fordulat következzen be Hollandiában. A két nagy EU-ellenes párttal, a szélsőjobboldali PVV-vel és a korábban nyíltan marxista-leninista, ma már szociáldemokrata elveket valló SP-vel egyelőre egyik nagyobb párt sem számít koalíciós partnerként, a két párt közös fellépésére pedig nincs komoly esély. Geert Wilders ráadásul jelezte, nem kíván egy jobboldali koalícióban részt venni.