A Functional Ecology című folyóiratban megjelent munka szerint ez az első bizonyíték arra, hogy az ember által keltett zaj rovarpopulációk viselkedésére hat.

Az állatok számos okból adnak ki hangot, territóriumukat védhetik vele, a ragadozókat tarthatják távol vagy a párkereséshez használhatják. Mindeddig a zajos emberi környezethez közel élő állatok közül azonban csak a madarakat a bálnákat és a békákat vizsgálták.

Ulrike Lampe és kollégái a Bielefeldi Egyetemen 188 hím zengő tarlósáskát fogtak be, egy részüket nyugodt, más részüket zajos környezetből. A sáskák a szárnyukon lévő "húrhoz" dörgölik fogazott hátsó lábukat, hogy jellegzetes ciripelő hangot adjanak, és ezzel csábítsák el a nőstényeket.

A kutatócsoport a két különböző helyről begyűjtött rovarok hangját tanulmányozták laboratóriumi körülmények között. A hímek közé betettek egy-egy nőstényt, hogy "szóra bírják" őket, majd felvették az udvarlás hangjait. A nagyjából ezer felvétel elemzése után kiderült, hogy a zajos környezetben élő sáskák másképpen dalolnak, mint a csendes vidékről származók.

Lampe szerint "a zengő tarlósáskák hangja magas és mély frekvenciákat tartalmaz, amelynek csak addig van értelme, míg a forgalom zaja el nem nyomja a ciripelés bizonyos frekvenciatartományát".

A kutatók megfigyelésének jelentőség az, hogy bebizonyították: a forgalom zaja felboríthatja a rovarok párzási szokásait. "A megnövekedett zajszint számos módon befolyásolhatja a sáskák párkeresését. Megakadályozhatja, hogy a nőstények meghallják a hímek hangját, és hogy felismerjék a saját fajukba tartozó hímeket, illetve a nőstények képtelenek lehetnek eldönteni, hogy mennyire 'attraktív' egy adott hím dala" - mondta Lampe.

Miután a szakemberek rájöttek, hogy az ember keltette zaj befolyásolja a rovarok kommunikációját, most a viselkedésváltozást okozó mechanizmus megfejtésén dolgoznak. A kérdés az, hogy a sáskák lárvakorukban tanulnak-e meg alkalmazkodni a nem éppen ideális zajviszonyokhoz, vagy az itt élők eleve másképpen kódoltak genetikailag.

A zengő tarlósáska egész Közép-Európában rendkívül elterjedt faj. A felnőttek főként július és szeptember között jelennek meg a mezőkön, füves területeken. Nagyjából 1,5 cm hosszúak, színük a zöldtől a barnán és vörösn át egészen a lilásig számos változatban ismert. Ciripelésük két másodperces szakaszokból áll, amelyek a végük felé hangosodnak. A szakasz lassabb ciripeléssel kezdődik, a vége felé mind a sebesség, mind a hangmagasság és a hangerő növekszik.