"Ha egy hegyóriás hatalmas kitörést produkál, hideg idő köszönthet a Földre, ami több évtizedre elfeledtetheti a globális felmelegedést" – magyarázta Wolfgang Vetters, a Salzburgi Egyetem Geológiai és Paleontológiai Intézetének geológusa a bécsi Természettudományi Múzeumban tartott előadásán.

Az említett forgatókönyv szerinte bármikor valóra válhat. "A kitörést előre jelző földmozgások egyre gyakoribbak: ilyenek voltak az Indiai-óceán félelmetes cunamikat kiváltó rengései 2004-ben, valamint a 2011-es új-zélandi földrengés. "A talaj azóta sem nyugodott meg sem Indonéziában, sem Új-Zélandon" – figyelmeztetett Vetters, aki szerint számolni kell azzal, hogy a két térségben idővel komolyabb vulkánkitörés következik be.

"A földrengés azt jelenti, hogy a kontinentális kéregben feszültség lépett fel, amely bármikor okozhat vulkáni tevékenységet. Krisztus után 63-ban Pompejit földrengés rombolta el, 79-ben pedig kitört a Vezúv. A földkőzetek és a vulkáni aktivitás összefüggésének ez a leghíresebb, ám korántsem az egyetlen példája" – magyarázta a kutató.

Egy megakitörés gigantikus mennyiségű, több mint 100 köbkilométer hamut, vízgőzt és más gázokat bocsátana a légtérbe, ahol a felső légréteg szelei az eget beszennyezve nyolc hét leforgása alatt az egész földön szétterítenék az anyagot. Így kevesebb napsütés érné a felszínt, a hőmérséklet pedig csökkenne.

Az éghajlat néhány évtizeden át hűvösebb lenne, és alig maradna valami az üvegházhatásból – véli a geológus. Szerinte abban ugyanakkor felesleges reménykedni, hogy a vulkánok kezünkbe adják a klímaváltozás irányítását: "a kitörést követő kis jégkorszakban többet kell fűtenünk, ezzel megnő a szén-dioxid-kibocsátás is, hosszú távon a helyzet így csak romolhat". Úgy gondolja, az éghajlat melegedését és az üvegházhatást csak energiatakarékossággal és az ipari szén-dioxid-kibocsátás mérséklésével lehet csökkeneti.