"Nem vagyok rasszista" – jelentette ki közel két éve, tárgyalásának ötödik napján a norvég Anders Behring Breivik, hogy aztán egy nemrég közzétett harmincoldalas levelében végre elismerje, amit már sokan gyanítottak: neonácinak, "etnikai nacionalistának" tartja magát, elhíresült ideológiai pamfletjét egy al-Kaida írásból ollózta össze, és kezdettől fogva célja volt, hogy lejárassa az általa sűrűn idézett iszlámkritikus és -ellenes szerzőket, mozgalmakat.

Emlékezetes, hogy 2011 július 22-én az akkor 32 éves férfi először nagy erejű pokolgépet robbantott Oslo belvárosában, megölve hét embert, majd a közeli Utoya szigetén gépfegyvert ragadott, és lemészárolta a szociáldemokrata ifjúsági tábor 69 résztvevőjét. A magát akkor "iszlámellenes harcosként" beállító Breivikot, aki védekezése szerint "a muzulmánok tömeges beáramlásától" akarta megmenteni az országot, 2012 szeptemberében jogerősen a legsúlyosabb büntetésre, 21 évi börtönre ítélték.

Breivik nemrég nyilvánosságra hozott harmincoldalas börtönleveléből a lapok – ha egyáltalán felfigyeltek rá – leginkább azokat a részeket idézik, ahol a tömeggyilkos fogva tartásának szerinte embertelen körülményeire panaszkodik, "kínzásról" beszél, és attól tart, nem éli túl a börtönt. ("Kínzás" alatt azt értve, hogy rendszeresen átkutatják a celláját, tiltják a politikai aktivitását, és nem engedték, hogy részt vegyen az oslói egyetem levelező továbbképzésen.) Holott sokkal informatívabbak azok a részletek, amelyek teljesen más megvilágításba helyezik tettének motivációit. Illetve helyeznék, ha ez ma még bárkit érdekelne. A Breivik által korábban hivatkozott és megszólított iszlámkritikusok mindenesetre arról panaszkodnak, hogy a levél már nem éri el annak a médiának az ingerküszöbét, amely ezidáig végig az iszlámkritikus és -ellenes publicisták, bloggerek káros befolyására, "rasszista" tevékenységére vezette vissza Breivik szörnyű tettét.

A skandináv lapok ezidáig következetesen a kukába dobták Breivik nekik küldött, kb. hatszáz levelét, ami egészen odáig természetesen korrekt, amíg nem hallgatnak el hírértékű fejleményt. Márpedig a nyugat-európai iszlámkritikusok egyöntetű véleménye szerint most ez történt. Az a tény, hogy Breivik közli, egy al-Kaida dokumentumból másolta hírhedt, zavaros iratának főbb részeit, azt támasztja alá, hogy ő maga nem iszlámellenes motivációból gyilkolta meg áldozatait – ezzel megoldódik az a rejtély is, miért saját, többségi nemzetének tagjait mészárolta le. Sőt, mint most szintén elismeri, bonyolult kommunikációja végig azt a célt szolgálta, hogy ártson a nyugati iszlámkritikus mozgalomnak (ő ezt igen sajátosan "kettős pszichológiának" nevezi).

A tömeggyilkos most nem kevesebb, mint nyolc szélsőjobboldali szervezet tagjának titulálja magát, ami akkor is figyelemre méltó, ha e szervezetek többsége (például a norvég NSU) valószínűleg nem is létezik. Neonáci vonzalmai már akkor feltűnhettek volna a mainstream médiának, amikor kiderült, hogy rajongói levelet írt a rasszista sorozatgyilkosságot elkövetett "eredeti", német NSU (Nemzetiszocialista Illegalitás) neonáci sejt vezetőjének, a börtönben ülő Beate Zschäpének, melyben arra kérte a terroristanőt, hogy tárgyalását használja fel a szélsőjobbos propaganda terjesztésére. Igaz, itt még "a németországi multikulturalizmus és az iszlamizáció" megfékezésére szólít fel – ez a motívum az új levélben már eltűnik, sőt.

Breivik a bíróság előtt: kezdettől manipulált

MTI / EPA / Heiko Junge

Breivik 1500 oldalas "2028-as manifesztuma" kínos helyzetbe hozta az iszlám jobb- és baloldali kritikusait, hiszen többük neve (pl. az amerikai konzervatív Mark Steyn, a német szocdem Thilo Sarazzin, Robert Spencer, a JihadWatch amerikai szerkesztője, vagy a Fjordman néven blogoló norvég Peder Jensen) felbukkant az obskurus iratban, a tömeggyilkos nyíltan rájuk hivatkozott, ők pedig nem győztek elhatárolódni, mondván, sosem propagálták az erőszakot, az ő írásaikból aztán nehéz azt a következtetést levonni, amit Breivik levont. Nagy lapok publicistái már az iszlámkritikus blogok, honlapok betiltását is felvetették, olyan szorosnak látták szavak és tettek kapcsolatát. A norvég bevándorlásellenes, de alapvetően liberális Haladás Pártját, amelynek Breivik egy ideig tagja volt, a mai napig "Breivik pártjaként" emlegeti sok lap.

"Sohasem láttam, hogy bárki megtámadott volna valakit amiatt, amit írtam" – közölte még 2011-ben Breivik állítólagos "mentoraként" beállított Fjordman, aki most felhívja a figyelmet arra: Breivik új levele megtagadja az iszlámellenes mozgalmat, és őt is (állítólagos "zsidó networkje" miatt), tettével valójában az "etnikai nacionalistákat" akarta segíteni, mai norvég neonácikat istenít, ezen kívül elismeri, hogy kezdettől manipulálni akarta a mainstream médiát. A levél elolvasása után Fjordmannek "nem az volt a benyomása", hogy Breivik náci lenne. "Túl inkoherens ahhoz, hogy akár neonáciként is komolyan lehessen venni." Az az állítás mindenesetre nem tartható tovább, állítja, hogy Breivik rá és más iszlámkritikus szerzőkre támaszkodott.

A Breivik által szintén hírbe hozott holland szabadságpárti vezető is hamar és élesen elhatárolódott: "Az, hogy az iszlám elleni küzdelemmel egy pszichopata erőszakos módon visszaél, undorító, és egy pofon a globális antiiszlám mozgalommal szemben. Undorral tölt el, hogy az elkövető a kiáltványában rám és a PVV-re utal" – írta 2011-ben Geert Wilders. Mára nem akadt egyetlen lap sem, amely akár egy véleménycikk erejéig "feloldozta" volna a politikust a két-három évvel ezelőtti súlyos vádak alól.

A szintén megszólított Robert Spencer is arról ír: a médiában teljes a csend Breivik náci követeléseiről (pl. arról, hogy a "nem lojális" zsidókat Izraelbe kellene deportálni). "És ez, dióhéjban, megmutatja a mainstream média baljós napirendjét: a cél soha nem az volt, hogy feltárják a tényeket Breivik szörnyű gyilkosságairól. Csak az, hogy lejárassák az ellendzsihád mozgalmat. Ehhez pedig Anders Behring Breivik betöltötte a funkcióját. Most már nem hasznos."