A 25 méter mély, 36 méter széles üreg egyfajta természetes csapdaként funkcionált, amelybe több tízezer év alatt számtalan állat esett bele - a mélyedést akkoriban feltehetően még eltakarta a növényzet. A harang alakú akna alján felhalmozódtak a tetemek, köztük mamutok, rövidfejű medvék, amerikai oroszlánok és amerikai gepárdok. A legrégebbi fosszíliák akár 100 ezer évesek is lehetnek.

A kutatók két héten át táboroznak majd a Bighorn-hegység lábánál található barlang 4 méteres szája közelében, és naponta többször is leereszkednek a köteleken, hogy begyűjtsék az állandó, körülbelül 5 Celsius fokos hőmérsékleten jól megőrződött leleteket.

Többek között arra keresik a választ, hogy mi okozta e fajok többségének kihalását az utolsó jégkorszak végével, mintegy 10 ezer évvel ezelőtt: klímaváltozás, vagy az Észak-Amerikába érkező első emberek általi túlvadászat. A kutatás révén emellett pontosabb képet kaphatunk a korabeli észak-amerikai emlősök étrendjéről és genetikai változatosságáról is.

Bár a barlangot már az 1970-es években felfedezték, a mostani lesz az első szisztematikus tudományos feltárása. Az expedíciót a Des Moines-i Egyetem paleontológusa, Julie Meachen vezetésével 12 fős nemzetközi kutatócsapat végzi. A tervek szerint a feltárást 2015-ben és 2016-ban is folytatják.