Abe Sindzó a törvényhozó testület alsóházában a képviselők által leadott 470 szavazatból 328-at kapott, a felsőházban pedig a 240 szenátorból 135 voksolt mellette. Ezzel Abe Sindzó harmadszorra került az ország kormányrúdjához. 

Ez a szavazás szinte formalitásnak tekinthető, hiszen a december 14-ei alsóházi választások eredményeként az LDP-nek 290, partnerének, a buddhista-pacifista Új Komeitónak 35 helye lett a 475 tagú új törvényhozásban. Az ellenzéki balközép Japán Demokrata Párt (DPJ) 73 széket kapott. A szintén ellenzéki Megújulás Pártját 41 képviselői székhez juttatták a szavazók, míg a Japán Kommunista Pártnak 21 helye lesz az előző választáson szerzett nyolccal szemben.

A kormányfő hivatalosan azzal indokolta a 2016-ról előre hozott voksolás kiírását, hogy újfent választói felhatalmazásra van szüksége gazdasági reformjai folytatásához, illetve az általános forgalmi adó még az előző kormány által jóváhagyott emelésének második lépcsője elhalasztásához. 

Abe Sindzó az eddig is kormányzó koalíció élén gyakorlatilag felhatalmazást kapott arra, hogy folytassa gazdaságpolitikáját, az "Abenomicsot". Két évvel ezelőtti hatalomra lépése után három pilléren alapuló reformcsomagot hirdetett, amely a monetáris lazítást, a fiskális élénkítést és a strukturális átalakítást foglalja magában.