Draza Mihajlovic a szerb és a balkáni történelem egyik legellentmondásosabb alakja. A kommunisták háborús bűnökkel és a nácikkal való kollaborációval vádolták, vérszomjas hazaárulónak tartották, a nacionalisták szerint viszont hős volt.

Draza Mihajlovicot a második világháború után a nácikkal való kollaboráció vádjával elítélték és kivégezték a hatalomra kerülő kommunisták. 2006-ban unokája kezdeményezésére indult meg a rehabilitációs folyamat. A döntés végleges, fellebbezésnek helye nincs – hangzott el csütörtökön a bíróságon.

A bírói testület azt állapította meg, hogy az 1946. június 15-én hozott ítélet törvénytelenül, politikai és ideológiai okokból született meg. Elhangzott továbbá, hogy a belgrádi felső bíróság nem arról döntött, hogy Draza Mihajlovic háborús bűnös volt-e vagy sem, hanem arról, hogy tisztességes volt-e az ellene folytatott eljárás.

A belgrádi bíróság előtt több százan gyűltek össze arra várva, hogy majdnem hetven év után vajon rehabilitálják-e a szerb nacionalisták által hősnek tartott katonai vezetőt. Az ítélethirdetésen ott volt Aleksandar Karadjordjevic, aki magát szerb trónörökösnek tartja és a szerb sajtó is ennek nevezi, továbbá a háborús bűnökkel vádolt, ultranacionalista Vojislav Seselj, a Szerb Radikális Párt elnöke, valamint számos szélsőséges jobboldali szervezet képviselője.

A bíróság épülete előtt többen tiltakoztak az ítélet ellen.

Ivica Dacic szerb külügyminiszter közleményében szégyenletesnek nevezte a döntést, szerinte az nem a megbékélés vagy az igazság felé vezet, sőt inkább elmélyíti az ellentéteket és megosztáshoz vezet.

Oliver Antic, Tomislav Nikolic jobbközép szerb államfő tanácsadója részt vett Draza Mihajlovic rehabilitációnak jogi megalapozásában. Csütörtökön azt mondta: "nagy nap ez az igazság és az igazságügy számára, és ezt a napot Horvátországban is meg kellene ünnepelni".

A háborús bűnökkel vádolt Vojislav Seselj szerint a bíróság nem is dönthetett volna másként, és ezt a napot az "általános szerb megbékélés napjává" kellene nyilvánítani.

A szerbiai parlament emberi és kisebbségjogi bizottságának elnöke, Meho Omerovic elítélte a belgrádi felső bíróság ítéletét, amelyet botrányosnak és szégyenletesnek nevezett.

Draza Mihajlovic volt az egyik alapítója a második világháború alatt az akkori Jugoszlávia területén működő csetnikmozgalomnak, azaz a délszláv népek, és főleg a szerbség egyesítéséért küzdő, királypárti fegyveres mozgalomnak. A szerbség egyesítése egy "etnikailag tiszta", úgynevezett Nagy-Szerbián belül valósult volna meg, ennek érdekében a csetnikcsapatok  "feladata" a nem szerb lakosság "eltávolítása" volt a leendő állam területéről, azaz az etnikai tisztaság jegyében több száz embert meggyilkoltak.

A második világháborúban, 1941-ben a Mihajlovic vezette csetnikek ellenállása került szembe a német megszállókkal. Később a parancsnok úgy vélte, hogy a kommunista partizánok jelentik a nagyobb veszélyt a szerbekre, ezért velük került összetűzésbe, a kommunisták pedig 1946-ban elfogták és Belgrádban kivégezték, sírjának helye máig ismeretlen.

A csetnikeket 2004-ben rehabilitálta a szerb parlament.