Ha a nemzetközi diplomáciáról is indulhatna egy romantikus csatorna, akkor Vlagyimir Putyin és Recep Tayyip Erdogan kapcsolata egészen biztosan külön sorozatot érdemelne reklámblokk nélkül. Heves érzelmek, harc, szakítás, egy csalfa harmadik, életveszély, dráma és a katartikus újraegyesülés. 2005-ben még minden szép volt (Putyin öt éve elnök, Erdogan három éve miniszterelnök) még egy közös hármasra is sor került forró kézfogások között Silvio Berlusconi vendégszereplésével, a Kék Áramlat földgázvezeték durusui gázmérőállomásának átadásánál (ez lenne hivatott biztosítani, hogy Ukrajnát kikerülve lehessen orosz földgázt juttatni Európába).

AFP / Itar-Tass / Sergei Zhukov

Azóta viszont sok víz lefolyt a Boszporuszon. Most épp egy hirtelen, de annál intenzívebb turbékolásnak lehetnek tanúi a vérszemet kapott NATO-szövetségesek és a Szíriát lassan az orosz és a török cica által ide-oda pofozgatott, kibogozhatatlan pamutgombolyagának látó biztonságpolitikai szakértők. Erdogan kedden Putyinhoz utazik, hogy személyesen kérjen bocsánatot, amiért a török légierő tavaly november 24-én lelőtte az oroszok Szuhoj 24-es vadászgépét a török-szír határ közelében, bár a törökök korábban azt mondták, a gép megsértette a légterüket.

Szeretlek is, meg nem is

"Erdogan sem megy Moszkvába a győzelem évfordulójára", "Erdogan: Moszkva bizonyítsa be, hogy Törökország olajat vásárol a dzsihadistáktól", "Erdogan megint beszólt: Moszkva és Damaszkusz 400 ezer ember haláláért felelős" – nagyjából ezek a szalagcímek kísérik a két vezető viszonyát az elmúlt közel tíz hónapban. Miért döntött mégis úgy Erdogan júniusban (hetekkel a puccskísérlet előtt), hogy Canossát jár?

Július 26-án erősítette meg az orosz elnök sajtószóvivője, hogy Erdogan Oroszországba, egészen pontosan Szentpétervárra utazik, hogy itt találkozzon orosz kollégájával. Két héttel később és két nappal a találkozó előtt a török államfő egy vasárnapi, a kormányt támogató tömegtüntetésen közel egymillió híve előtt vádolta meg a nyugati hatalmakat azzal, hogy támogatják a terroristákat és a július 15-i puccskísérlet résztvevőit, kitervelőit.

Egy jobbhorog nyugatra

Erdogan már azzal lábtörlőnek használta a NATO-t, hogy egy épphogy megúszott puccskísérlet után nem a szövetség valamely vezetőjéhez, hanem a főellenséghez vezet az első útja. Az uniós lábtörlőt is előszedte, mikor arról beszélt, hogy amennyiben a török parlament a halálbüntetés visszaállításáról szóló törvényjavaslatot nyújt be, ő alá fogja írni azt. Sokatmondó, hogy a német külügyminiszter Frank-Walter Steinmeier alig pár nappal korábban közölte, hogy ha a törökök komolyan visszaállítják a kivégzéseket, az egyértelműen az uniós csatlakozási tárgyalások felfüggesztésével járna, mert a halálbüntetés nem fér össze az európai értékekkel.

Putyin és Erdogan 2013-ban

AFP / Eric Feferberg

Erdogan tehát látványosan hátat fordított annak az Európai Uniónak, amellyel hónapokon keresztül tárgyalt menekültek elhelyezéséről, vízumról, csatlakozásról. Hátat fordított az Egyesült Államoknak is, amikor közvetlenül megvádolta az amerikaiakat azzal, hogy bújtatják a megbukott puccs kitervelőjét, Fetullah Güllent (ebben a témában még a viszonylag jól simuló magyar kormányt is csuklóztatja Erdogan). Az asztalborogatás egyik oka lehetett az is, hogy a török vezetés szerint nyugati "barátaik" a puccs idején hezitáltak, sőt több nyugati médiában szinte tényként kezelték azt a fals információt, hogy a megfutamodott államfő Németországba menekül – ami mellesleg valóban elég képtelenül hangzott már akkor is. Ehhez képest Putyin azonnal "feltétel nélküli" támogatásáról biztosította, utólag pedig a puccsban elhunyt kormányhű katonák családjainak is személyes levélben kondoleált. "Akik Törökország ellenségeinek nyújtanak segítséget, azokat nem hívhatjuk a barátainknak" – üzent Erdogan a vele katonai szövetségben együttműködő Egyesült Államoknak. A témában egyébként friss, ropogós összeesküvés-elmélettel legutóbb a mostanában gyakrabban Putyin keze alá dolgozó Julian Assange jelent meg. Szerinte fehér házi dokumentumok bizonyítják, hogy az Egyesült Államok Szaúd-Arábiával közösen szervezte meg az elbukott puccskísérletet.

Szíriában ellenségek, otthon már barátok

A Nyugat püfölésével egy időben a törökök olyan közel manővereznek az orosz medvéhez, ahol még talán sosem jártak. A helyzet pikantériája, hogy Erdogánék azzal az Oroszországgal barátkoznak, amely azokat az Asszad-erőket támogatja komoly erőforásokkal, amelyeknek azok a kurdok segítettek be, akiket finoman szólva is belső ellenségként tartanak számon Törökországban. Az oroszok pedig azokat a türköket szórják meg időről időre – a lelőtt harci gép is ezt tette –, akiket Törökország támogat afféle előretolt helyőrségként.

A Wall Street Journal szerint Erdogan oroszbarát manőverei és az Izraellel is újjáélesztett együttműködés mögött is az áll, hogy az elnök véget akar vetni az ország régiós elszigeteltségének, ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy az elnök visszacsapjon a nyugati államoknak, amiért nem mutattak elég gyorsan és elég határozottan szimpátiát a megtámadott török vezetés iránt. A török tisztviselők azonban cáfolják, hogy jelentősebb stratégiai megfontolások állnának a látogatás mögött, szerintük inkább egy pragmatikus, gazdasági szempontokat előtérbe helyező tárgyalás előkészítéséről van szó. Azzal is érveltek, hogy az oroszok régi támogatói a török nemzeti egység felforgatóinak tartott szakadár kurd erőknek.

A török Anadolu hírügynökség infografikát is közölt a keddi tárgyalás legfőbb pontjairól. Bár erről teljesen hiányzik a szíriai polgárháború, szinte kizárt, hogy ne kerülne szóba az asztalnál.

[INFOGRAPHIC] Erdogan, Putin talks expected to boost trade relations https://t.co/49Zqg9OOEq pic.twitter.com/XKkjxiaXRp

— ANADOLU AGENCY (ENG) (@anadoluagency) August 8, 2016

Welcome back, Szása!

Egészen biztosan szó lesz a török nyaralókat korábban megtöltő orosz tömegek visszatereléséről is, akiknek a nagy részét most orosz szankciók tartják távol Anatólia luxusszállodáitól. Ez valóban kardinális probléma, júniusban ugyanis közel 40 százalékkal esett a turisták száma Törökországban. Szíria is a tárgyalóasztalra kerül Erdogan és Putyin között, annak ellenére, hogy a most egymás kezébe csapó két állam egymással harcoló feleket támogat a XXI. század legvéresebb polgárháborújában. Arról nem is beszélve, hogy míg Putyinék Asszad mellett vetik be légierejüket, addig Ibrahim Kalin, a török elnök szóvivője egyértelműen kijelentette, Asszad távozása nélkül nem képzelhető el a polgárháború befejezése Szíriában.

AFP / RIA Novosti / Sputnik / Vladimir Vyakin

Persze az is előfordulhat, hogy a fő mozgatórugója a keddi találkozónak mégis az a Török Áramlat nevű tervezet, amit még Putyin jelentett be egy 2014. decemberi látogatásán Törökországban. Ebben láthat óriási lehetőséget a török vezetés, hogy az Európába áramló orosz földgáz főelosztó csatornája legyen.

Ha a török-orosz barátság tovább mélyül, Erdogan valóban tovább erőlteti a halálbüntetés visszaállítását és akár egy újabb menekülthullám előtt is felhúzza a gátat ősszel, akkor Európa komoly lépéskényszerbe kerülhet. Ha pedig ehhez a két amerikai elnökjelöltnek is lesz egy-két szava, akkor egészen pesszimista forgatókönyveket is érdemes lesz felvázolni 2017-re.