Németh András
Németh András

Tovább konszolidálják hatalmukat az egykori Szovjetunió tagköztársaságiban uralmon lévő egyeduralkodók: Gurbanguly Berdimuhamedow a voksok 97 százalékát gyűjtötte be a februári elnökválasztáson, Ilham Aliyev pedig feleségét, Mehriban Aliyevát nevezte ki első elnökhelyettessé. Úgy tűnik, a helyi lakosság nagy részét nem zavarja, hogy különféle excentrikus diktátorok évtizedekig uralkodnak fölöttük.

Feltétlenül és odaadóan szeretik államfőjüket, Emomali Rahmont Tádzsikisztán polgárai. Legalábbis erre utal az, hogy a hivatalos adatok szerint a tavaly tartott népszavazáson a résztvevők 95 százaléka voksolt igennel arra, hogy az 1992 óta hatalmon lévő, 63 éves politikus még annyiszor indulhasson az államfőválasztáson, ahányszor csak akar. A tádzsikok szerethetik Rahmon fiát, a 29 éves Rusztamot is, hiszen állítólag azt is megszavazták, hogy az államfőjelöltséghez szükséges életkort 35-ről 30 évre szállítsák le. Rusztam egyre inkább kiszemelt utódjelöltnek tűnik. Bár kerüli a nyilvánosságot, apja egyre magasabb pozíciókba helyezi: egy ideig az adóhivatal élén állt, majd átvette a korrupciós ügyeket vizsgáló – vagy legalábbis kezelő – ügynökség vezetését.

Nemzetvezető -ov nélkül

A hivatalos adatok valódiságát viszont sokan megkérdőjelezik. Már csak azért is, mert miközben a még megmaradt kevés ellenzéki politikus üres választóhelyiségeket ábrázoló fényképeket jelentetett meg a közösségi oldalakon, a külföldön élő csaknem egymillió tádzsik többsége pedig nem voksolt, az illetékesek mégis azt állították, hogy a 4,4 millió választópolgár kilenctizede leadta a szavazatát. Pedig a gyakorlatban elérhetetlen volt ez az arány. Oroszországban például, ahol félmillió tádzsik él, mindössze három helyen lehetett voksolni, tehát nagy részvételi arány mellett kezelhetetlen tömeg jutott volna a szavazóhelyiségekre.

Emomali Rahmon
©

Rahmon kolhozelnökként kezdte a pályafutását – 2007-ben vágatta le a nevéről a szovjet időkben még jól hangzó oroszos „-ov” végződést –, majd több lépésben szerezte meg a gyakorlatilag élethosszig szóló elnökséget. Tavaly decemberben már azt is elérte, hogy Nemzetvezetővé nevezték ki. Ez a poszt gyakorlatilag teljes büntetlenséget és teljhatalmat jelent: még az államfői tisztségből való távozás esetén is megmarad a mentelmi joga, miközben bármikor megvétózhatja a kormány döntéseit. Rahmonnak úgy sikerült diadalmaskodnia az 1992–1997-es polgárháborúban, majd szinte teljesen eltüntetnie az ellenzéket, hogy ismerői szerint híján van az államférfiúi képességeknek. Richard Hoagland egykori dusanbei amerikai nagykövet szerint miközben a korrupt és paranoid Rahmon durván leszámolt a másként gondolkodókkal, nem igazán érti a modern világ gazdasági és politikai történéseit. A betiltásban viszont igencsak profi: legutóbb elrendelte, hogy a tádzsik médiumok a hivatalos hírügynökség álláspontjának ismertetése nélkül nem jelentethetnek meg cikkeket.

A tádzsik elnök leginkább annak köszönheti hosszú ideje háborítatlan hatalmát, hogy sem az USA, sem pedig Oroszország nem érdekelt abban, hogy az Afganisztánnal határos országban felboruljon a legalább részleges stabilitás. Azért részleges, mert 1997-ben véget ért ugyan a polgárháború, Tádzsikisztán több körzetében változatlanul a helyi haduraké a hatalom, s az országból érkezettek százszámra csatlakoznak az Iszlám Állam terrorszervezet Szíriában és Irakban harcoló egységeihez. Moszkva és Washington is attól tart, hogy Rahmont elsöpörheti egy iszlamista forradalom, s ezért még azt is elnézik neki, hogy betiltotta a vallási alapon szerveződött ellenzéki pártok működését. Ezzel viszont valószínűleg csak késlelteti a robbanást, hiszen a gazdasági nehézségek miatt egyre többen fogadják el az iszlám mérsékelt vagy éppen radikális tanításait.

Aki biztosra mehet, és aki nem

Míg Tádzsikisztánban Rahmon egyelőre biztosan ül trónján, a szomszédos Üzbegisztánban még folyik a harc azért, hogy ki foglalja el tartósan a negyedszázadig tartó uralkodás után tavaly meghalt Iszlam Karimov államfői székét. A legjobb esélye erre Savkat Mirzijajev volt kormányfőnek van, aki tavaly decemberben hatalmas többséggel megnyerte a sebtében megrendezett elnökválasztást. Bár az állami médiumok egy emberként álltak ki Mirzijajev mellett – a többi jelölt indulása szinte fel sem tűnt – taskenti források szerint még nem teljesen biztos, hogy tartósan a volt kormányfő lesz Karimov utódja.

Savkat Mirzijajev
©

Türkmenisztán első örökös elnöke, a magát szerényen „minden türkmének atyjának”, azaz Türkménbasinak nevező diktátor, Saparmyrat Nyyazow 2006-ban halt meg, s utána a ma is hatalomban lévő Gurbanguly Berdimuhamedow következett. Ő példás gyorsasággal leépítette elődje személyi kultuszát: eltűntek az aranyszínű Nyyazow-szobrok, s már nem számít kötelezőnek az exállamfő által írt lelki és erkölcsi útmutató, a Ruhnama sem. Helyette viszont felépítette a saját, nem kevésbé excentrikus rezsimjét: a lótenyésztés szinte mindenki számára kötelezővé vált, Berdimuhamedow néha gitározik és énekel a tévében, és betiltotta a dohányzást az országban. Az elnök még csak hatvan éves, de már gondol a jövőjére is. A Magyarországon 2014-ben legfelső szinten is fogadott „Nemzeti Főlótenyésztő” szeptember módosíttatta úgy az alkotmányt, hogy hetven éves kora után is hatalomban maradhat, februárban pedig megnyerte a legújabb elnökválasztást. Kevesen rágták le a körmüket izgalmukban: kilenc jelölt indult ugyan, de az ellenfeleket maga az államfő nevezte ki, s a vetélytársak jól felfogott érdekükben nem kampányoltak az elnök ellen.

A legnagyobb közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságban, Kazahsztánban az ötödik mandátumát töltő Nurszultan Nazarbajev ül az államfői székben. Ő is már jó ideje gondoskodott arról, hogy bármeddig indulhasson egy-egy újabb választáson. Az alkotmány úgy szól, hogy egy személy legfeljebb két alkalommal töltheti be az államfői tisztséget – ám ez a paragrafus nem vonatkozik az első elnökre, azaz Nazarbajevre.

Családi vállalkozás

Nem csak Közép-Ázsiában uralkodnak a posztszovjet diktátorok. A kaukázusi Azerbajdzsánban már meg is valósult az első dinasztikus váltás, hiszen 2003-ban, amikor meghalt az 1993 óta hivatalban lévő államfő, Heydar Aliyev – aki korábban a szovjet tagköztársaság KGB-főnöke, majd kommunista pártjának első embere volt –, a tisztség az azóta rendszeresen újraválasztott fiúra, Ilham Aliyevre szállt át. A harmadik mandátum 2013-as megszerzése előtt, 2009-ben népszavazást tartottak az országban, s a résztvevők 90 százaléka – legalábbis a hivatalos adatok szerint – lelkesen támogatta a mandátumkorlátozás eltörlését. A napokban pedig Aliyev feleségét, Mehriban Aliyevát tette meg az első helyettesévé: a törvények szerint, ha az államfő meghal vagy tartósan képtelenné válik hivatala ellátására, már nem a miniszterelnök, hanem az első elnökhelyettes lép a helyébe.

Ilham Aliyev és apja, Heydar Aliyev
©

Pedig Aliyevnek nincs túl jó híre: a szervezett bűnözést és korrupciót vizsgáló, szarajevói központú újságíró-szervezet, az OCCRP 2013-ban az azeri államfőt nevezte meg az év embereként a korrupció kategóriájában. (2015-ben az Oroszországot másfél évtizede államfőként vagy miniszterelnökként irányító Vlagyimir Putyin orosz elnök végzett az első helyen, a dobogóra még Orbán Viktor, illetve Milo Gyukanovics montenegrói államfő került fel.)

Az Európa utolsó diktatúrájaként számon tartott Fehéroroszországban Alekszandr Lukasenko az úr 1994 óta. Pályáját ugyancsak kolhozelnökként kezdte, 2004-ben rendezte meg az államfőként betölthető ciklusok számát maximáló alkotmányos korlátot lebontó népszavazást. Lehetősége nyílhat arra is, hogy átadja a hatalmat 2004-ben született fiának, Nyikolajnak, aki az utóbbi években sorra elkíséri a papát külföldi útjaira, s részt vesz a hazai állami rendezvényeken is.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!