Ne kerteljünk: sokan rettegnek Marine Le Pen végső győzelmétől vagy egy Mélenchon–Le Pen második fordulótól, amely az eredménytől függetlenül döbbenetes lenne. De vajon igaz-e Franciaországra is az, ami a Brexit győzelmét és Trump megválasztását hozta az USA-ban? A válasz persze akár igen is lehetne. Ugyanakkor Franciaországnak vannak markáns sajátosságai, amelyeket a külvilág – többnyire a francia nyelv ismerete híján – nem ért, ezért hajlamos is lesajnálni mindent, ami a hatszögletű országban történik.

Mit kínál a baloldal?

A hivatalban lévő elnök nem indult, ezzel beismerte kormányzása kudarcát. Pontosabban azt, hogy elmaradt a teljesítmény a várakozásoktól. Ez persze nem újdonság, de ekkora csalódással még eddig egyetlen elnök sem zárta országlását. A baloldali érzelmű választói publikum álmai nem váltak valóra, részekre szakadt a szocialista párt is. Most két baloldali jelölt is versenyben van. Az egyik Benoit Hamon, aki korábban kormánytag volt, és az előválasztás megnyerése óta a párt hivatalos jelöltje, igaz nem mindegyik befolyásos szocialista személyiség támogatja. A másik baloldali, vagy inkább balos jelölt Jean-Luc Mélenchon, aki valamikor maga is a szocialista párt egyik fő embere, sőt minisztere is volt. Igaz, ő már 2005-ben, az európai alkotmány leszavazásában is vezető szerepet játszott, és nem sokkal később hivatalosan is távozott a szocialista pártból. Ma a „La France Insoumise” (Lázadó Franciaország) nevű mozgalom vezetője, de valójában azt a szerepet tölti be, mintha egy még ma is létező és az idők szavához azért valahogy alkalmazkodó kommunista párt jelöltje lenne. Ami az idő szavát illeti: Mélenchon remek médiaszereplő, és a korszerű technikát profi módon alkalmazza kampányában. Programjában az európai szerződések újratárgyalását ígéri, növelné a közkiadásokat, 32 órára csökkentené a heti munkaidőt, és visszavinné hatvan évre a nyugdíjkorhatárt.

Benoit Hamon

AFP / Martin Bureau

Mit kínál a jobboldal?

A hagyományos, gaullista örökségű, korábban Chirac majd Sarközy nevével fémjelzett mérsékelt jobboldalt csak egy komoly jelölt képviseli, Francois Fillon. Ő nyerte meg a jelenleg a „Les Républicains” (Köztársaságiak) nevet viselő korábbi UMP, RPR, házi előválasztását. Ez a novemberi voksolás óriási jelentőségű volt, mert a biztos győztesnek várt Alain Juppé vereségét hozta. Ha akkor Juppé nyer, ma ő lenne a legesélyesebb a végső győzelemre.

Fillon 2007 és 2012 között miniszterelnök volt Sarközy országlása alatt. Mellesleg ő az egyetlen politikus az utóbbi fél évszázadban, aki egy elnök teljes regnálása idején meg tudott maradni kormányfőnek. Ő képviselte ugyanis a realitást és a professzionalizmust a hatalommániás, hiú és gyakran érzelmek által vezérelt szuperaktív elnök, Sarkozy mögött. Csendben és szerényen. De már első kormányfői nyilatkozatában, 2007-ben, keményet mondott: „Egy államcsődben lévő ország kormányát kell irányítanom”. Vagyis arra célzott, hogy Franciaország messze a lehetőségeit meghaladó életszínvonalon él, elsősorban hitelből. És, bár a minősítők besorolása még kedvező, most elnökjelöltként azt mondja, hogy elkerülhetetlenek a kemény takarékossági intézkedések, amíg nem késő. És itt jött a baleset. Az előválasztás megnyerése után derült ki, hogy családtagjait, feleségét és két gyermekét parlamenti asszisztensként és tanácsadóként alkalmazta hosszú éveken át. Mindössze néhány százezer euró közpénz lenyúlásáról van szó, ami Franciaországban nevetséges összeg. Mármint a politikai elitnek. A parlamenti képviselők ötöde a saját családtagjait alkalmazza, és ez, a törvény szerint, nem illegális. De egy olyan elnökjelölttől, aki megszorításokat, áldozatokat ígér választóinak a szebb jövő reményében, hatalmas morális bukta. Fillon a mai napig sem tudott ebből az ügyből kilábalni.

Marine Le Pen

Marine Le Pent most már a jobboldal másik jelöltjeként is emlegetik, elhagyva neve elől a szélsőséges jelzőt. Ezt annak köszönheti, hogy markánsan új pártot hozott létre az atyai örökségből. Jean-Marie Le Pen ugyanis a hagyományos, még a Vichy-korszakra, a gyarmatosítás időszakára nosztalgiával tekintő nagyhatalmi nacionalizmust és antiszemitizmust testesítette meg. Nem csak Marine Le Pen érdeme, hogy a pártot kivezette ebből a zsákutcából. Működnek a biológiai törvények is: ez a nemzedék egyszerűen eltűnőben van. A megújult Nemzeti Front hívei nem régimódi antiszemiták, hanem elsősorban elit- és globalizáció-, tehát bevándorlásellenesek is. Marine Le Pen az eurózónából való kilépést is ígéri, ez viszont sok kisnyugdíjast is elgondolkodtat. Merthogy Franciaországban a kisnyugdíjasoknak is vannak néhány ezer, sőt néhány tízezer eurós megtakarításaik. Márpedig ez euró robbantása, a frankhoz való visszatérés, a pénzügyi szakértők szerint, a megtakarítások brutális, akár 50 százalékos leértékelődésével járhat.

Marine Le Pen

AFP / Patrick Kovarik

Az új ember a középről

A 39 éves Emmanuel Macron sikeres kampánya tükrözi talán leginkább a francia belpolitikai erőviszonyok radikális átrendeződését. Macron bankár múlttal és nem kis magánvagyonnal került be gazdasági csúcsminiszterként Hollande kormányába. Személyesen képviselte egy darabig azt a piacbarát gazdasági vonalat, amit a franciák többsége zsigerből utál. De még időben leszállt a süllyedő hajóról, és „En Marche” néven saját politikai mozgalmat hozott létre. Egy éve még sokan azt gondolták, csak a 2022-es választásokra készül fel. Ehhez képest ma ő az egyik fő esélyes. Adui: fiatal, és tagadja a jobb- és baloldali megosztottságot. Feltétlen híve az európai együttműködésnek és a globalizációnak. Ugyanakkor képes érdekes üzeneteket küldeni a konzervatív Franciaországnak is. A napokban például reggel hatkor, ez Franciaországban elképesztő korai időpont, megjelent a Párizs melletti nagybani piacon, a Rungis-en. Üdvözölte a termelőket, a „korán kelő és keményen dolgozó franciákat”. Ezzel szemérmetlenül lelopta Sarkozy egyik 2007-es kampányjelszavát, amely így hangzott: „Kelj korán, és dolgozz többet, hogy többet kereshess”. A vizit végén frissen főtt borjúfejet evett az egyik piaci étteremben. Márpedig a borjúfej Jacques Chirac és a mélyen konzervatív vidéki Franciaország egyik kedvenc étele. És ezt nem csak a hatvan-, hetven-, nyolcvanéves szavazók, hanem az ifjabb korosztályok is tudják. Szóval Macron profi kampányt folytat, és eddig még egyetlen igazán rázós korrupciós ügybe sem tudták belekeverni. Gyenge pontja, hogy felesége 24 évvel, nem tévedés, huszonnégy évvel idősebb nála. Ez azért kérdőjeleket vet fel, még ha erről viszonylag kevés szó is esik a francia médiumokban.

Esélyek

Bármi lehet, és ez az egész ügy „charme”-ja. A közvélemény-kutatások szerint Le Pen és Macron az első forduló két favoritja, de Fillon és Mélenchon is csak nagyon kis hátránnyal van mögöttük. Benoit Hamonnak a dolgok jelenlegi állása szerint nincs sansza. Nagy kérdés, mekkora a lesz részvétel az első fordulóban. Hetven százalék körüli aktivitás várható, de ez lehet nagyobb vagy kisebb is. És ettől sok függ. Marine Le Pen tábora stabil, és elmegy szavazni. Vélhetően Fillon hívei is ott lesznek az urnáknál.

Emmanuel Macron

AFP / François Nascimbeni

Macron és Mélenchon az elmúlt hetekben dinamikusan tört előre, viszont az ő bázisuk kevésbé stabil. Sokatmondó adat, hogy a biztosan szavazni szándékozók 30 százaléka pár napja még nem tudta, kire fog voksolni. Mindenesetre az utolsó napokban mindegyik esélyes jelölt igyekszik szélesíteni táborát. A baloldali Mélenchon tagadja, hogy Franciaországból Venezuelát csinálna, és némileg tompította korábbi programját. Cáfolta, hogy az EU-ból és az eurózónából is ki akarja vezetni Franciaországot. Hasonló húrokat penget Marine Le Pen is, aki a kampány hajrájában már nemigen beszél euró- és EU-ellenes terveiről, viszont a határok lezárását, a bevándorlás azonnali leállítását ígéri.

A francia választási szakértők pillanatnyilag ugyanolyan tanácstalanul néznek maguk elé, mint minden politikai elemző a világ más tájain. Teljes a bizonytalanság. Ha mégis megkockáztatnánk valamiféle prognózist: Marine Le Pen bent lesz a második fordulóban, és vélhetően Emmanuel Macron lesz az ellenfele. Persze Fillon sem kizárt, de ehhez óriási meglepetés kellene, akárcsak Mélenchon döntőbeli szerepléséhez. A jelenlegi előrejelzések szerint Macron vagy Fillon nyerne Le Pennel szemben, mert, legalábbis eddig, a választások döntő pillanatában, a franciák kétharmada zsigerből utasította el a Nemzeti Frontot. Na de ehhez hasonló jóslatokat hallhattunk a Brexit népszavazás és az amerikai elnökválasztás előtt is. Ha a Nemzeti Front áttörne, az radikálisan megváltoztatná egész Európát is. Ha viszont Macron nyerne, az lendületet adhatna a nem populista német politikai erőknek is, vagyis újra formálódhatna az EU-t erősítő német-francia tengely, aminek például Orbán Viktor aligha örülne.