Elégedetten dőlhet hátra a Kremlben Vlagyimir Putyin, mert lassan egy évvel az elnökválasztás után is az amerikai belpolitikai viták között a legfontosabb helyen szerepel, hogy az oroszok miképpen befolyásolták a Donald Trump és Hillary Clinton közti versenyfutás kimenetelét. Mert a republikánusok és a demokraták egyaránt Moszkvából vártak segítséget ahhoz, hogy terhelő adatokat szerezzenek az ellenfelük jelöltjéről. És akkor a Facebookon keresztül végzett manőverekről még nem is beszéltünk. James Clapper volt hírszerzési igazgató szerint az oroszok a legmerészebb álmaikban sem gondolták, hogy ilyen sikerrel járnak, amit Trump egyik vehemens kritikusaként persze úgy értett: a republikánus színekben győztes milliárdos diadalához járultak hozzá a Kreml machinációi.

Ezt bizonyíthatja be Robert Mueller független ügyész (és volt FBI-igazgató), aki megtette az első határozott lépést, amikor vádat emelt Paul Manafort, Trump volt kampányfőnöke, valamint annak jobbkeze, Richard Gates ellen. A 31 oldalas vádiratban egy szó sem esik Trumpról, illetve a tavalyi elnökválasztási kampányról. Annál több idegen állam érdekében végzett és eltitkolt lobbitevékenységről – jogi megfogalmazásban összeesküvésről az USA ellen –, adócsalásról, valamint pénzmosásról, összesen 12 vádpontban.

Ismerjék meg a Trump orosz ügyeit vizsgáló ügyészt!

A Donald Trump stábja és az oroszok közötti kapcsolatot vizsgáló Robert Mueller az integritás mintaképe, aki megengedheti magának a pártatlanság luxusát.

A demokraták várakozása szerint a csak a pénzmosásért kiszabható húsz év börtön ráveheti a 68 éves Manafortot arra, hogy beszéljen arról az időszakról, amikor 2016 márciusa és augusztusa között Trump kampányában dolgozott, és néhány hétig annak elnöke volt. Ebben az időszakban esett meg például az a találkozó a manhattani Trump Towerben – ahol a névadó milliárdos is lakik –, amelyen az elnök legidősebb fia, Donald, a veje, Jared Kushner, valamint Manafort egy Kremlhez kötődő ügyvédnővel állítólag arról beszélt, milyen terhelő adatokhoz juthatnának hozzá Hillary Clintonról.

A minden hájjal megkent Manafortnak azért kellett távoznia a kampány éléről – ekkor lépett a helyére az alt-right mozgalom főideológusa, Stephen Bannon –, mert kiderült, hogy dollármilliókat fogadott el Ukrajna oroszpárti volt elnökétől, Viktor Janukovicstól, annak politikai alakulatától, a Régiók Pártjától, illetve a korrupt politikushoz közeli oligarcháktól. Ezt azért a lobbitevékenységért kapta, hogy Washingtonban Nyugat-barát színben, a liberális reformok támogatójaként tüntesse fel Janukovicsot, akinek a bukását végül az okozta, hogy nem írta alá az EU-val kötött társulási szerződést, és emiatt forradalom tört ki ellene Kijevben. A Mueller-féle vádiratban most az szerepel, hogy Manafort washingtoni tanácsadó cégének offshore érdekeltségein – például a kelet-európai szálakat összefogó ciprusin – összesen 75 millió dollár folyt keresztül, és 18 milliót eltitkoltak az amerikai adóhatóság elől, majd kerülőkkel megpróbáltak tisztára mosni.

AFP / Chip Somodevilla

Az 1949-ben a Connecticut állambeli New Britain városában – ahol az apja népszerű polgármester volt – született Manafort fiatalon republikánus politikai tanácsadónak állt, s elsőként 1976-ban Gerald Ford újraválasztási kampányát segítette. Fontos szerepet játszott abban, hogy az elnökjelölő konvención sikerrel megfékezték Ronald Reagan volt kaliforniai kormányzó nyomulását. Négy évtizeddel később Trump – aki futólag ismerte a 2006-ban a Trump Towerben lakást vásárolt Manafortot – ugyanezért vette be a kampánycsapatába a veterán lobbistát, nehogy a korábban a jelöltségért folytatott küzdelemben elbukott Ted Cruz vagy Marco Rubio küldöttei fellázadjanak ellene.

Manafort 1980-ban már Reagan kampányát segítette, majd a lobbicége harmadik világbeli diktátorok és erős emberek – közös bennük a kegyetlenség és az emberiesség elleni bűnök vádja – jól fizetett kijáró ügynökévé vált Washingtonban. Az ügyfelei közé tartozott a zaire-i Mobutu Sese Seko, a Fülöp-szigeteki Ferdinand Marcos vagy az angolai Jonas Savimbi. Az idősebb George Bush, majd az 1996-ban Bill Clintonnal sikertelenül szembeszálló Bob Dole kampányába is bekapcsolódott Manafort addig sem keresett rosszul, de az igazi pénzeső akkor indult be számára, amikor 2005 őszén irodát nyitott Kijevben. Eredetileg Rinat Ahmetovtól, a Régiók Pártja mögött álló oligarchától kapott megbízást, majd kliense lett Dmitro Firtas ukrán és Oleg Gyeripaszka orosz milliárdos is. Janukovics 2010-es választási győzelme után pedig az új rendszer legfontosabb külföldi tanácsadójává vált.

Akik úgy vélik, Manafort „énekelni fog” a vádesküdtszék, illetve az FBI ügynökei előtt, abban bíznak, hogy a börtön túl nagy sokk lenne a a luxushoz szokott lobbistának. Az életmódjáról a Mueller-féle vádiratban található felsorolás tanúskodik. A vizsgált, 2005 és 2016 közötti időszakban Manafort 6,4 millió dollárért vásárolt ingatlant, és 5,4 millióért végeztetett korszerűsítési munkálatokat a New York állambeli Hamptonsban található házán, ahol további 655 ezret költött kertészeti feladatokra. Nyolc tranzakcióban 934 ezer dollárért vásárolt antik szőnyeget, 623 ezerért egyéb antikvitásokat, s a kaliforniai Beverly Hills és New York egy-egy férfiruházati boltjában összesen 1,37 millió dollárt hagyott ott. Mindezt az adóhatóság elől eltitkolt 18 millió dollárból.

AFP / Getty Images / Elsa

Trump ma már természetesen nem akarja ismerni a korábban meleg szavakkal dicsért Manafortot, ahogy a vádemelés hírére Twitter-üzeneteiben azt kérte számon, Mueller miért nem Hillary Clinton és a demokraták kétes orosz kapcsolatai körül vizsgálódik. A volt FBI-igazgató különleges ügyészként széles felhatalmazással bír, és nem tudni, ha Manafortot – vagy a Trump-kampány egy máris vádalkut kötött kisebb szereplőjét, a külpolitikai tanácsadóként dolgozott George Papadopoulost – szóra bírja, akkor meddig jut el. Hiszen annak idején különleges ügyészként Kenneth Starr is Bill és Hillary Clinton arkansasi ingatlanügyeit kezdte el vizsgálni, és onnan ért el a demokrata elnökkel 1995-ben szexuális kapcsolatba keveredett Monica Lewinsky gyakornoklányig. Hogy aztán az affér eskü alatti letagadásáért a republikánus többségű képviselőház – végül a szenátusban felmentéssel végződő – alkotmányos vádemelési eljárást indítson a demokrata Clinton ellen.

Trump hívei ezt a vádemelési lehetőséget szeretnék kizárni, ezért szerintük az elnöknek drasztikus lépésektől sem lenne szabad visszariadnia. Ilyen lehet, ha utasítást ad Rod Rosenstein igazságügyminiszter-helyettesnek, hogy mentse fel Muellert, mert az átlépte a hatáskörét. (Muellert májusban azért nem Jeff Sessions igazságügy-miniszter nevezte ki, mert a szenátusi meghallgatásán nem szólt arról, hogy a kampány idején maga is találkozott Szergej Kiszljak washingtoni orosz nagykövettel, ezért felmentette magát az orosz befolyás vizsgálatának ellenőrzése alól.) A Watergate-botrány élesre fordulásával Richard Nixon 1973-ban ezt megtette az akkori különleges ügyésszel, de ezzel csak meggyorsította a bukásához vezető utat.

Trump azt is megpendítette, hogy az alkotmányban garantált – abszolút uralkodókra emlékeztető – hatalmával azt is megteheti, hogy már a vizsgálat során elnöki kegyelemben részesíti a vizsgálatban érintetteket, beleértve saját magát is. Amivel alighanem alkotmányos válságot robbantana ki.