Komoly győzelmet ért el Mihail Szaakasvili volt grúz államfő, majd Ukrajna Odessza megyéjének a kormányzója. Annak ellenére megkapta az ukrajnai tartózkodási engedélyt, hogy miután júliusban elvették tőle az ukrán állampolgárságot, szeptemberben erőszakkal tért vissza Ukrajnába.

A kijevi hatóságok eleinte még vádat is akartak emelni a politikus ellen, aki látványos körülmények között, az ukrán határőrök sorfalát áttörve, több száz híve gyűrűjében tért vissza Ukrajnába, ám végül – miután politikai menedékjogot kért –  a napokban megadták neki a tartózkodási engedélyt. A kijevi döntés ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a volt grúz elnök visszatérhet az ukrán politikába: állampolgárságát nem állították helyre, s nem javult a viszony közte és Petro Porosenko ukrán államfő között.    

Pedig Porosenko, az ország 2014 májusában megválasztott új elnöke a 2014-es forradalom után nem sokkal még Ukrajna egyik legnagyobb barátjaként emlegette a politikust, hogy aztán három évvel később látványosan kitagadja és ellenségnek titulálja. A Szaakasvilivel történtek amellett, hogy jól illusztrálják az ukrajnai állapotokat, üzenetet is hordoznak: Porosenkóék az ő példáján keresztül mutatják be, hogy jár az, aki szembe mer szegülni velük.

A 2014-es véres fordulat után az új politikai elit megpróbálta külföldi politikusokkal kivívni a lakosság bizalmát. Natalija Jareszko személyében az Egyesült Államokból érkezett a pénzügyminiszter, Litvániából a gazdasági miniszter, Aivaras Abromavicius. Grúziából egy valóságos légiót igazoltak át: az egészségügyi tárcát Alexander Kvitasvilire bízták, az amerikai mintára létrehozott nemzeti rendőrség élére Hatia Dekanoidze került, Zurab Adeisvili lett a korrupcióellenes bizottság feje, s ebben a hullámban érkezett Ukrajnába a hazájában perbe fogott Miheil Szaakasvili is, akit Porosenko elnök 2015 nyarán nevezett ki az ország egyik legfontosabb régiója, Odessza megye kormányzójának.  Emellett egy sor meghatározó állami cégnél is – a gázszolgáltató Naftogaznál, az Ukrzaliznica vasúttársaságnál stb. – angol, francia és lengyel menedzserek foglalták el a csúcsvezetői posztokat. Akkoriban azt sulykolta a kijevi központi média, hogy az új államfő a segítségükkel fogja megtisztítani a korrupciótól Ukrajnát.

Ez nem sikerült, s ma már valamennyien visszatértek korábbi hazájukba, de Szaakasvili a távozás helyett élénk politizálásba fogott. Ez okozta a vesztét.  Odessza megyét másfél éven át irányította, tavaly ősszel mondott le hivataláról, de a tengerparti régióban is ugyanúgy burjánzik a korrupció, mint azelőtt. A grúz politikus a sikertelenségei miatt eleinte csak a kormánytagokat kritizálta, mondván, ellehetetlenítik a munkáját. Arszen Avakov belügyminiszterrel az egyik kormányülésen kis híján ölre nem ment, végül azonban „csak” egy vizes poharat vágott hozzá a miniszterhez. Később azonban szintet lépett, előbb Porosenko környezetére tett negatív megjegyzéseket, idővel viszont már személyesen az elnököt vette célba. Már készült a kormányzói felmentéséről szóló államfői rendelet, ezért inkább elébe ment a dolgoknak, s önként távozott odesszai kormányzói székéből.

Egy kis szusszanásnyi szünet után pedig bejelentette: saját politikai mozgalmat alapít és indulni kíván nemcsak a legközelebbi parlamenti választásokon, de államfőként is szerencsét próbálna. Ezzel végleg kivívta az államfő haragját, aki még időben lépett, s azelőtt keresztbe tett Szaakasvilinek, mielőtt az túl nagy támogatottságot szerezhetett magának. Az elmúlt időszakban a grúz exelnök járta az országot, turnéi során Kárpátalját is felkereste, ahova nosztalgiával tért vissza. Kevesen tudják róla, de anno, 1988–’89-ben éppen itt, a magyar határral szomszédos Csap városában szolgált határőrként. Emellett politikai talk-showja volt a televízióban, javában szervezte politikai karrierjéhez a médiahátteret. Feltehetőleg az Egyesült Államokba is további lobbiért utazhatott, amikor jött a hír állampolgárságának visszavonásáról.

Egyébiránt Szaakasvili ukrajnai politikai térnyerését korábban még maga az elnök is támogatta. Az eredeti cél az volt, hogy felkészülve Porosenko elnök és Volodimir Grojszman miniszterelnök várható népszerűségvesztésére, a soron következő választásokon már Szaakasvilire, mint a korrupció élharcosára építenek egy új pártot, de valójában ő az államfő és klánja kiszolgálója maradt volna. Csakhogy a grúz politikus túlságosan gyorsan önállósodott, ezért kellett kirántani lába alól a talajt.

Andrij Zolotarjev politológus szerint Porosenko óriási öngólt lőtt. Ezzel szinte kimondta: nem kér a korrupcióellenes lépésekből, nem kér más országok tapasztalataiból, nem kíván új értékek szerint élni. Bírálója, Mihail Szaakasvili pedig körbejárta a világot. Az állampolgárság visszavonásának a híre még Amerikában érte, de azóta járt már Lengyelországban, sőt, Magyarországon is, Tihanyban fényképezkedett a fiával.