Csak beszél, csak beszél, de nem teszi meg – gondolták sokan, hiszen Donald Trump amerikai elnök a beiktatása utáni első napra ígérte Jeruzsálem Izrael fővárosaként való elismerését. Azóta eltelt majdnem egy év, és látszólag nem történt semmi. De Trump végül már nem csak beszélt, cselekedett is. Bejelentette, hogy az USA mostantól Izrael fővárosának tekinti Jeruzsálemet, és oda költözteti a nagykövetséget Tel-Avivból. Egyúttal utasította a külügyminisztériumot, hogy keressen ingatlant a szent városban, ahol felépíthetik az új misszió komplexumát.

A valóság, a tény, a tagadhatatlan igazság beismerése – így magyarázták washingtoni kormánytisztviselők a döntés hátterét. Való igaz, hogy az izraeli kormányzat és a parlament épülete is Jeruzsálemben van, és az izraeli zsidók jelentős többsége is Jeruzsálemet tartja a hazája fővárosának. Trump és környezete azt is hangoztatta, a lépés nem jelenti azt, hogy az USA Izraelt támogatná a palesztinokkal szemben a békefolyamat során. Sőt, Jeruzsálem végső státuszát a béketárgyalásokon határozzák majd meg – szóltak az amerikai magyarázatok.

Donald Trump amerikai elnök beszédet mond Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök jelenlétében az Emlékezés Csarnokában, a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet és Emlékmúzeumban 2017 májusában

MTI / EPA / UPI pool / Debbie Hill

Csakhogy a mostanit megelőző amerikai kormányzatok éppen azért tartózkodtak az egyoldalú lépéstől, mert Jeruzsálem kérdése a palesztin-izraeli békefolyamat egyik legnehezebb vitapontja. Az egymást követő izraeli kormányok a zsidó állam oszthatatlan fővárosának tartják Jeruzsálemet, a palesztinok viszont annak keleti felében látják a remélt államuk fővárosát. Az amerikai demokrata és republikánus elnökök azért sem akartak beleszólni a kérdésbe, hogy egyik fél se vádolhassa Washingtont elfogultsággal, és ne befolyásolják a béketárgyalásokat.

Trump hiába tájékoztatott előre több arab vezetőt – köztük Mahmúd Abbász palesztin elnököt – a szerdai döntésről, valamennyien aggodalmukat hangoztatták. Abbász a „halál csókjának” nevezte a bejelentést, amely szerinte teljesen aláássa a két nép, két állam elvét. Tayyip Erdogan török kormányfő – aki a palesztinok ügyét már többször is teátrálisan felkarolta – ezúttal az Izraelhez fűződő diplomáciai kapcsolatok megszakításával fenyegetőzött. Jeruzsálem vörös vonal a muszlimok számára – figyelmeztetett.

Izraeli katonák a Siratófalnál az 1967-es úgynevezett hatnapos háború végén

AFP

A zsidó állam 1948-ban történt kikiáltása után kitört első arab–izraeli háborút követően Ciszjordánia és vele együtt Kelet-Jeruzsálem jordániai fennhatóság alá került. Az 1967-es harmadik háborúban azonban Izrael elfoglalta a Jordán nyugati partját és a szent város keleti felét, amelyet később annektált. Az óváros és benne az izraeliek által Templom-hegynek nevezett hely azért fontos a zsidók számára, mert a második ókori templom – a Szentély – ott állt, és annak megmaradt nyugati fala, az úgynevezett Siratófal a judaizmus legszentebb helye. Az iszlám szerint azonban Mohamed próféta a hegyről szállt a mennybe, ezért a középkorban ott felépült aranykupolás Szikladóm, és az al-Aksza mecset – Mekka és Medina után – a muszlimok harmadik legszentebb helye, amelyet ők a Mecsetek terének hívnak. A Templom-hegy vagy a Mecsetek tere nemcsak vallásilag fontos, hanem mind az izraeliek, mind a palesztinok számára a nemzeti identitás jelképe is. A szent várossal kapcsolatos izraeli lépések már korábban is okoztak zavargásokat, sőt a 2000-ben kirobbant második palesztin intifáda – felkelés – szikrája éppen az volt, hogy Ariel Saron néhai izraeli kormányfő ellátogatott az egyébként a mai napig muszlim vallási fennhatóság alatt álló Templom-hegyre.

Ha akkor „csak” egy látogatás felkelésbe torkollott, akkor mit idéz elő Jeruzsálem izraeli fővárosként való elismerése? – teszik fel a kérdést szakértők. Többen máris a harmadik intifádát vizionálják, de legalábbis zavargásokat Ciszjordániában. Jeruzsálem kérdését a Gázai övezetet uraló Hamász, a Hezbollah libanoni síita szervezet és az al-Káida terrorhálózat eddig is előszeretettel használta ki a muszlimok érzékenységének, az Izrael- és USA-ellenes érzelmek felkorbácsolására. Mind a Hamász, mind pedig a Hezbollah többször is háborúzott Izraellel, nem kizárt egy újabb fegyveres konfliktus.

Ráadásul a Ciszjordániát irányító világi Fatah és a gázai iszlamista Hamász nemrég egy koalíciós kormány felállításáról állapodott meg, aminek sikere elősegítené a palesztin egységet és akár a béketárgyalások folytatását is. Az esetleges erőszak azonban alighanem ezúttal is megtorpedózza a palesztin kiegyezést. A Hezbollah esetleges Izrael-ellenes támadását pedig egészen más megvilágításba helyezi, hogy a szíriai polgárháborúban Basar Asszad elnök oldalán a libanoni szervezet egységei mellett iráni milíciák is részt vesznek. Vagyis az Izrael elpusztítását többször is hangoztató Irán Szíriából közvetlenül is fenyegetheti a zsidó államot.

A palesztin többségű lakossággal rendelkező Jordánia stabilitását is érintheti az amerikai lépés, és általában az egész arab, illetve muszlim világban zavargásokat szülhet Jeruzsálem „elvesztése”, de globálisan is fokozódhat az amerikai és izraeli érdekeltségek elleni terrorveszély. A washingtoni külügyminisztérium már a múlt héten riadóztatta a diplomáciai képviseleteit a lehetséges atrocitások miatt, a jeruzsálemi konzulátus pedig megtiltotta a munkatársainak és azok családtagjainak a személyes okokból történő utazást a jeruzsálemi óvárosba és Ciszjordániába.

Az amerikai elnök számára belpolitikai hozadékot jelenthet a lépés, hiszen a republikánusok neokonzervatív szárnya és az evangelizáló keresztény jobboldal, valamint a tengerentúli ortodox zsidó közösség többsége támogatja a Jeruzsálemmel kapcsolatos döntést. Trump népszerűsége pedig mindössze 37 százalékon áll, vagyis Jeruzsálem ügye akár szavazatokat is hozhat a 2018-ban esedékes kongresszusi választásokon.

Az Egyesült Államok tel-avivi nagykövetsége

MTI / AP / Ariel Schali

De az amúgy is káoszban lévő Közel-Kelet sorsát illetően aligha hozhatott volna szerencsétlenebb döntést Trump, aki a stabilabb Közel-Kelet megteremtése mellett szónokolt. Valószínű, hogy ezzel aláásta a veje, Jared Kushner erőfeszítéseit az izraeli–palesztin tárgyalások újrakezdésére. Az amerikai elnök egyértelműen Izrael melletti elkötelezettséggel lépett hivatalba januárban, és Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő üdvözölte is a Jeruzsálemről hozott döntést. De aligha jelent bármiféle külpolitikai hozadékot az USA számára az egyébként szimbolikusnak tekinthető bejelentés. Egyes szakértők szerint talán a békefolyamat felgyorsítására ösztökélheti a feleket, hiszen az új követség felépítése 4-5 évet is igénybe vehet, addig kellene tehát megállapodni.

A megállapodás amúgy is elenyésző esélyét inkább rontja Jeruzsálem státuszának amerikai elbírálása. Nem véletlen, hogy az amerikai kormányzatot is megosztotta a döntés. Míg Mike Pence alelnök és David Friedman, az USA izraeli nagykövete támogatta, addig Rex Tillerson külügy-, és Jim Mattis védelmi miniszter ellenezte azt. Több vezető, köztük Emmanuel Macron francia elnök is megpróbálta lebeszélni Trumpot, de hiába. Jeruzsálem keleti fele nemzetközi jogi szempontból megszállt terület, a világon Costa Ricán és Salvadoron kívül egyetlen ország sem ismerte el Jeruzsálemet izraeli fővárosként. A diplomáciai képviseletek mind Tel-Avivban találhatóak, és kérdés, hogy ha egyszer valóban felépül az új amerikai nagykövetség, a misszió vezetője kinek ad majd ott fogadást? Talán Trumpnak, ha akkor még az amerikai elnöki székben ül?