Az USA egyik jelképének számító Pan Am légitársaság London–New York között közlekedő, Clipper Maid of the Seas nevű gépének 259 utasa közül senki sem tudta, hogy a gép rakterében, egy Samsonite bőröndben egy magnóba rejtett pokolgép is van. 38 perccel azután, hogy a Boeing 747-es felszállt a londoni Heathrow repülőtérről, s arra készült, hogy Skócia partjait elhagyva átszelje az Atlanti-óceánt, a robbanószerkezet működésbe lépett, és darabokra tépte a már 31 ezer láb magasságban repülő gépet. A roncsok pedig a karácsonyi ünnepekre készülődő, Lockerbie nevű falura hullottak, s a semmit sem sejtő lakosok közül tizenegyen szintén életüket vesztették.

A merényletnek négy magyar áldozata is volt: egy háromtagú váci család, illetve egy idős budapesti asszony.

Ennyi maradt a családból

A már a levegőben darabjaira hulló Boeing roncsai 2200 négyzetkilométeres területen szóródtak szét, a térségben élők még manapság is találnak roncsdarabokat a földbe fúródva.

Pokol a Földön.

Ezt mondta a tragédiáról a mentésben részt vevő egyik tűzoltó, egy farmer pedig, aki gyermekeivel három áldozat holttestét lelte meg, a mai napig nem tudja elfelejteni, hogy az egyik gyermek áldozatnak gyönyörű szép szőke haja volt. Lockerbie-ben a legnagyobb pusztítást a lezuhanó, üzemanyaggal teli szárny okozta. A kovácsoltvas kerítések is megolvadtak, tizenegy házat tarolt le, csak egy nyolc méter mély krátert hagyva a helyükön.

Egy 19 éves fiatalember, David Flannigan néhány perccel a Pan Am gép becsapódása után érkezett meg a faluba és egyből a szülei házához rohant, amelyre szintén rázuhantak a repülőgép roncsai. Később az egyik szomszédnak egy kis, világító rózsaszínű locsolókannát mutatott:

ez az egyetlen, ami megmaradt a családomból.

A fiatalember később sem tudta feldolgozni a tragédiát, rászokott az italra és a drogokra, majd nyolc nappal a merénylet ötödik évfordulója után szívelégtelenségben elhunyt egy thaiföldi hotelben.

Bár a 450 grammnyi Semtexszel végrehajtott merénylet elkövetésével már nem sokkal a gyilkos akció után Líbiát, s annak vezetőjét, Moammer Kadhafit vádolták, 12 évbe telt, míg 2000-ben, egy átmenetileg skót felségterületté nyilvánított hollandiai katonai támaszponton egy skót különleges bíróság elé került két líbiai vádlott, Abdelbaszet al-Megrahi és Lamin Kalifa Fimah titkosügynökök, akiknek a kiadatásába Kadhafi végül a Líbia ellen elrendelt nyugati szankciók hatására, a britekkel, valamint az amerikaiakkal folytatott titkos tárgyalások után egyezett bele.

A bírák 2001-ben végül csak Megrahit ítélték el, ám az életfogytig tartó büntetéssel sújtott férfi csupán nyolc évet töltött börtönben. 2009-ben – arra hivatkozva, hogy rákbeteg, s már csak hónapjai vannak hátra, a brit hatóságok emberiességi megfontolásokból hazaengedték Megrahit. Aki ez után még három évet élt hazájában, s csupán 2012-ben hunyt el.

Tovább élő összeesküvés-elméletek

A hivatalos verzió szerint a pokolgépet tartalmazó bőröndöt Máltán adták fel, hogy Frankfurton keresztül a londoni gépre kerüljön, Kadhafi pedig azért adott utasítást a merényletre, hogy így bosszulja meg a Líbia elleni 1986-os amerikai légitámadásokat.

Vannak, akik más véleményen vannak, például Jim Swire, aki 23 éves lányát, Florát vesztette el a merényletben. Swire, aki azt mondja, hogy a per előtt biztos volt abban, hogy a két líbiai férfi követte el a merényletet, az eljárás végére már arról volt meggyőződve, hogy Megrahi és társa ártatlan. Swire végül összebarátkozott Megrahival, s közölte, a célja az, hogy megtalálja lánya valódi gyilkosait.

Az is figyelemre méltó volt, hogy a bírák nem voltak hajlandóak alaposan kihallgatni azt az amerikai újságírót, Pierre Salingert, aki korábban interjúkat készített a vádlottakkal. „Ennyi az egész?” – kérdezte a bíráktól Salinger, amikor azt mondták neki, távozhat a tanúknak kijelölt helyről. „Várjanak egy percet. Nem engedik, hogy elmondjam az igazságot. Tudom, ki követte el a merényletet, s hogyan csinálta” – mondta Salinger, amire az egyik bíró ezt válaszolta: Ha beszélni akar, tegye meg, de ne itt, attól tartok, itt a bíróság előtt már nem szólalhat meg.”

Swire és sokan mások szerint a merényletet palesztin terroristák követhették el – részben líbiai pénzből  –, a hivatalos verzióban kételkedők szerint az is valószínű, hogy a pokolgép nem Németországból érkezett, hanem valaki becsempészte a Heathrow repülőtérre.

A Pan Am vége

Miközben harminc évvel Lockerbie után is még akadnak kérdőjelek, az biztos, hogy a merénylet hozzájárult ahhoz, hogy a Pan Am 1991-ben csődbe jutott. A cégnek ugyanis komoly presztízsveszteséget okozott a gyilkos akció, és az is súlyos gondokat okozott, hogy az áldozatok hozzátartozói sorra indítottak kártérítési pereket a társaság ellen. Annak ellenére, hogy a Pan Am bizonyítani tudta, hogy a merénylet előtti napokban több figyelmeztetés is érkezett az amerikai titkosszolgálatokhoz, ám azok nem szigorították meg eléggé a Pan Am-járatok biztonsági ellenőrzését.

A nemzetközi légi közlekedés biztonságáért felelős szervek – ha már nem akadályozták meg a merényletet – Lockerbie és a többi merénylet hatására a mai napig ható szigorításokat rendeltek el. Lockerbie után vált például kötelezővé megkérdezni a járatok utasait, hogy szállítanak-e más tulajdonában lévő csomagokat, illetve végig figyelemmel kísérték-e bőröndjeiket.

Ugyancsak az 1980-as évek végén állították rendszerbe a korábbiaknál jóval pontosabb képet adó poggyászvizsgáló röntgengépeket. Ma már nem utazhat olyan feladott csomag egy gépen, amelynek tulajdonosa nem tartózkodik a fedélzeten, de jelentősen megszigorították a reptéri dolgozók biztonsági ellenőrzését is.