Több tízezer haragos brexitpárti tüntető gyűlt össze a brit Parlament előtti téren azon a napon, amikor Nagy-Britanniának távoznia kellett volna az EU-ból. Pontosan arra az időpontra időzítették demonstrációjukat, amikor az ülésteremben harmadszor is leszavazták Theresa May előterjesztését a kilépési megállapodásról.

Mit akarunk? Kilépni! Most!

– skandálta a tömeg, amely, bár nehezen jellemezhető, de bizonyosan nem a felső középosztályt reprezentálta. Inkább az alsót, még inkább az elmúlt esztendők politikájának veszteseit. Egy fiatalember hatalmas zászlót lengetett, "A politika iránti bizalom halott" felirattal. Mint mondta, elege van abból, hogy az EU pumpolja Nagy-Britanniát, és ha nem kell Brüsszelnek fizetni, neki is több jut. Ő egyébként állástalan, de hogy miért, azt nem árulta el.

Farkas Zoltán

Dőlt viszont a szó a walesi zászlót lengető Atkinson házaspárból, egymás szavába vágva sorolták sérelmeiket: „elveszítettük az iparunkat, megszűnt az acéltermelés, bezártak a szénbányák, szenved a halászatunk. Az EU nélkül vissza lehet mindezt építeni.” Arra a kérdésre, hogy nem lesznek-e csalódottak, ha kiderül, hogy ez mégsem ilyen egyszerű, a feleség, Beverly rávágja: ez teljességgel kizárt.

Farkas Zoltán

A piacvédelmi szempontok igencsak erőteljesek, egy építőipari magánvállalkozóként bemutatkozó férfi azt magyarázza: „Nincs értelme maradni. Németország kétszer annyi árut ad nekünk, mint mi neki, ha ők felemelik a vámokat, mi is felemeljük, senki sem veszít. Virágozni fog az üzlet, ha nem szól bele az EU.” Tüntetők százai a Világkereskedelmi szervezet, a WTO három betűjét emelik magasba, a globalizáció-ellenes erők egyik fő célpontjának számító intézmény a brit harcostársak körében most fölöttébb népszerű. Elhitték, hogy a WTO szabálykönyve alapján egy perc alatt ott lehet hagyni csapot-papot, nincs szükség semmiféle megállapodásra Brüsszellel. Az fel sem vetődik, hogy a WTO-megállapodás is kizárja a protekcionizmust. Hiába,

a mérlegelés nem a lázadás műfaja.

Ám van, aki csak szemlélődik, nem csatlakozik a hangoskodókhoz. Paul O’Brian orvos így kommentálja a látványt: „Szégyenkezem. Az ország vezetés nélkül maradt, van 650 képviselőnk, 70 százalékuk a népszavazás ellenére bent akar maradni az EU-ban. Theresa May egy halott nő, aki köztünk kísért, három éve nem tudja megoldani a helyzetet. Az ő politikáját azok is elutasítják, akik nem akarnak kilépni, és azok is, akik alku nélkül akarnak távozni.”

Farkas Zoltán

Egy idős házaspár reménykedve szólítja meg a rendőröket, azt tudakolva, hol gyülekeznek azok, akik bent szeretnének maradni az EU-ban. Sehol, ez nem az ő napjuk, hanem azoké, akik már nem hajlandók eltűrni újabb halasztásokat. „A legjobb dolog, ami történt, hogy benne vagyunk az EU-ban. Mivel nem csatlakoztunk az euróövezethez, függetlenek maradtunk, és a kincstár adatai szerint a tagság nem is túlságosan megterhelő Nagy-Britannia számára” – mondja a férfi, Michael Doig.

Nemrég három hétig kórházban voltam, a külföldi nővérek és orvosok nélkül már halott lennék

– fűzi hozzá.

A Parlament épületével szemben, egy elkerített és védett övezetben sátoroznak a tudósítók, őket sem kímélik a demonstrálók. „Az EU irányítja a BBC-t, a Sky Newst”, hirdeti egy transzparens, egy másik pedig British Brainwashing Corporations-re, azaz Brit Agymosó Társaságra keresztelte át a közszolgálati médiát, amely világszerte valamennyi hasonló feladatkörű rádió és televízió etalonjának számít. Egy markáns csoport az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja, az UKIP zászlóit lengeti. Egyik transzparensük arra biztat: Sétálj el, és ne fizess semmit! Arra a kérdésre, hogy ez lehetséges-e, a UKIP-aktivisták azzal válaszolnak: Miért ne lenne lehetséges?

A kilépésre szavaztunk, nem az alkudozásra.

A May-javaslat harmadik megbuktatása után kezdődött az érdemi program, a tömeg magja Winston Churchill és Mahatma Gandhi szobra között éltette a szónokokat, köztük több parlamenti képviselőt. Az eseményt szervező Leave Means Leave-csoport egyik kampányarca, a rádiós újságíró Julia Hartley-Brewer dühösen intett a Parlament felé: mit képzeltek, kik vagytok?

Ez a függetlenség napja

– harsogta. Mások azzal hergelték a tömeget, hogy felemlegették: a népszavazás volt Nagy-Britannia történelmének legnagyobb vélemény-nyilvánítása, utána azt ígérték a politikusok a népnek, hogy kimegyünk a vámunióból, a közös piacból, de nem tartják be az ígéretüket. Ezt Theresa May korábbi nyilatkozataival szemléltették, aki a kivetítőn visszajátszott felvételek tanúsága szerint négyszer is kijelentette, hogy március 29-én Nagy-Britannia távozik az EU-ból. Érzelmes húrokat pengetett a munkáspárti Kate Hoy, aki azért lett a Brexit elszánt harcosa, mert 90 éves édesanyja azt mondta neki, „ezek” soha nem fogják megengedni, hogy kilépjünk.

Az emberek a Brexitre szavaztak, nem valamiféle megállapodásra, különben is, amit May át akar erőszakolni a Parlamenten, az minden idők legrosszabb dealje – ismételgették a szónokok, köztük több munkáspárti és konzervatív képviselő. Egyikük azt magyarázta, kétségkívül sokan szavaztak arra is, hogy maradjunk az EU-ban, de aki becsületes és demokrata, elismerte a vereségét.

Az igazi választóvonal nem a kilépni és maradni óhajtók tábora között van, hanem a demokraták és a demokrácia ellenségei között – láttak meg s láttattak új törésvonalat többen is. ­A fő felszólaló a Leave Means Leave-csoport alelnöke, Nigel Farage volt, aki az UKIP élén a Brexit-kampány egyik vezető kampányfigurája volt, és akit utóbb több nagy tódításon rajtakaptak. Le is mondott, most viszont szemlátomást visszatér a harcosok élére. „Nem azért harcoltam, hogy az EU-szerződés helyett még rosszabbat kapjak. Ez az árulás napja! Ha lesz még egy referendum, azt is megnyerjük! A képviselők valamiféle Westminster-buborékban ülnek, nem ismerik a népet” – fenyegetőzött.

Feltűnően hiányzott viszont a szónokok közül Boris Johnson, aki a May-féle megállapodást halottnak nyilvánította. Bár egy transzparensen ő is felvillant: „Borist az Úr küldte, hogy beteljesítse a bibliai jóslatot, és kivezesse az országot”. Lehet, hogy valóban ő lesz az, lehet, hogy más, de egy biztos: hiába demonstrált egy héttel korábban nagyjából egymillió ember az EU-ban maradás mellett, a kilépést megváltásként váró, harcias és indulatos, mérhetetlenül csalódott tömeg erejét sem volna szabad alábecsülni.

A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.