Márquez novelláját visszadobták, de Salinger és Updike a lap neveltjei voltak – 100 éves a legendás The New Yorker
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé.
Az északírek emlékezetében még élénken élő véres időszak rémképét idézte fel a Londonderryben szombaton végrehajtott merénylet. Azt az 1960-as évek végén kezdődött és harminc éven át tartó, mintegy 3600 halálos áldozatot követelő korszakot, amikor mindennaposak voltak az összecsapások, a gyilkos leszámolások Észak-Írországban a protestáns többség és a katolikus kisebbség félkatonai szervezetei között. A protestánsok az Egyesült Királyságot alkotó brit–északír unió fennmaradásáért, a katolikusok pedig az 1921-ben a hat északír grófság kimetszésével kettévált Ír-sziget újraegyesítéséért folytattak civileket sem kímélő fegyveres harcot.
Az autóbomba nyomai Londonderryben. A tűzzel játszanak
AFP / Charles Mcquillan
A polgárháborús konfliktusnak hosszas tárgyalások nyomán a londoni és a dublini kormány, valamint az északír pártok között létrejött 1998-as nagypénteki megállapodás vetett véget. Ennek nyomán Belfastban saját parlament és a két vallási csoport hatalommegosztásán alapuló kormány alakult. A megbékélésben a katolikus kisebbség számára kulcsfontosságúnak számított, hogy a schengeni övezethez hasonlóan az északírek szabadon átjárhatnak Írországba, megszűnt a szigorú brit katonai ellenőrzés. Az áruforgalom már az 1992-es maastrichti szerződés nyomán létrejött egységes piaccal vámmentessé vált, hiszen Írország az Egyesült Királysággal egy időben, 1973-ban csatlakozott az európai integrációhoz.
Most a katolikusok fellegvárában, a bíróság épülete előtt egy lopott furgont a benne elhelyezett pokolgép repített a levegőbe. Sérült és halálos áldozat nem volt, mert röviddel az akció előtt telefonon figyelmeztették a rendőrséget, így az kiürítette a helyszínt. Az elkövetéssel az egykoron az ír újraegyesítésért fegyveresen küzdő terrorszervezetből, az Ír Köztársasági Hadseregből (IRA) 1997-ben kivált, a rendezést elutasító szakadárokból alakult Új IRA nevű csoportot gyanúsítják. Lapzártánkig négy embert vettek őrizetbe, de a városban még nincs nyugalom.
Pártharcok és határesetek
A robbantást eddig nem hozták közvetlen összefüggésbe az egyre nagyobb vihart kavaró, rendezetlen kilépéssel fenyegető Brexittel, ám ez korántsem zárható ki. Hiszen a brit alsóház a múlt kedden hatalmas többséggel – leginkább az ír–északír határellenőrzés visszaállításának elkerülésére beépített záradék miatt – szavazta le a Theresa May kormánya által Brüsszellel kötött megállapodást. A Londonderryben végrehajtott akció is jelzi, hogy a brit EU-tagság megszűnését elhatározó 2016. júniusi népszavazás óta egyre feszültebb a helyzet Észak-Írországban.
A hat grófságban a választók 55,8 százaléka az EU-ban maradásra voksolt, és a pártok közül – beleértve a protestánsokat is – egyedül a legnagyobb északír politikai erő, a Demokratikus Unionista Párt (DUP) állt ki a Brexit mellett. Legfőbb riválisa – és a hatalommegosztásban kormányzati partnere –, az IRA egykori politikai szárnya, az Írországban is működő Sinn Féin az EU-tagság fenntartásáért kampányolt. A maradás híveinek többsége már 69 százalékosra nőtt. A megállapodás nélküli Brexit az Ír-sziget újraegyesítését elfogadók táborát is növelte: a brit EU-tagság esetén ezt 28 százalék támogatná, az egységes piacról és a vámunióból való távozás esetén viszont már 53 százalék voksolna rá. A kilépést akarók túlnyomó többsége viszont a nagypénteki békemegállapodást is feláldozná azért, hogy megvalósuljon a Brexit.
Az utóbbi években sorozatosan választásokat nyerő DUP a keményvonalas brit konzervatívok mellé állt, és nem érdekli, hogy a kilépéssel évi egymilliárd eurónyi mezőgazdasági, foglalkoztatási és egyéb – az ír határon átnyúló – projektek támogatásától esnének el az északírek. Ez az álláspont fordított az erőviszonyokon. A DUP és a két másik unionista párt a 2016-os referendum utáni választáson együttesen kevesebb mandátumot szerzett, mint a történetének legjobb eredményét elérő Sinn Féin és egy másik katolikus párt. Belfastban azóta sem állt fel a DUP és a Sinn Féin megszokott kormánya, de nem az EU-tagság ügyében megmutatkozó nézetkülönbség miatt. Hanem mert a katolikusok nem hajlandók együttműködni Arlene Fosterrel, a DUP elnökével, mert az ő korrupciós ügye miatt mondták fel 2017-ben a koalíciót.
A DUP viszont nagy befolyást szerzett a londoni alsóházban, mert kívülről támogatja a 2017. májusi választáson kisebbségbe került May-kormányt. Az északír protestánsok a múlt héten ugyanakkor a Brexit-megállapodás elutasításával hozzájárultak a miniszterelnök történelmi parlamenti vereségéhez – kormányjavaslatot ekkora többséggel még soha nem szavaztak le. A DUP és a konzervatívok keményvonalas Brexit-párti csoportja számára egyaránt elfogadhatatlan, hogy ha nem sikerül megállapodni Brüsszellel a tagság helyébe lépő kereskedelmi egyezményekről, akkor a március 29-én esedékes kilépést követő, 2020 decemberéig tartó átmeneti időszak után Nagy-Britannia az egységes piac és a közös vámterület része maradna, amíg ezek a megállapodások meg nem születnek. De az ír–északír határ visszaállítását ők sem akarják, a problémára azonban nem tudnak megoldást.
Maradáspárti felirat az északír-ír határon. Megoldhatatlan probléma
AFP / Paul Faith
Az íreknél anyagi és vallási kérdés a Brexit
Sokan attól tartanak, hogy a határ szabad átjárásának megszűnésével ismét kiéleződnének az északír protestánsok és katolikusok közti ellentétek, mivel az utóbbiak újra azt éreznék, hogy el vannak vágva az „anyaországuktól”. A feszültség fokozódása pedig a szórványosan még meglévő félkatonai szervezetek aktivizálódásához vezethet. De az ír–északír határ visszaállításának lennének gyakorlati gazdasági és társadalmi következményei is. Naponta 20 ezer ember, havonta 1,9 millió autó halad át a közel 500 kilométeres sáv 300 átkelőhelyén, melyek közelében 40 város található. Mindkét oldalon akadnak olyanok, akiket a határ visszaállítása a másik országba átnyúló birtokától vágna el. A visszalépést megszenvedné a 140 – egészségügyi, energetikai, infrastrukturális – együttműködési program is. Az északír mezőgazdaság jelentős felvevőpiaca Írország, amelynek viszont a legfontosabb kereskedelmi partnere Nagy-Britannia. Arról nem is szólva, hogy az ír cégek a La Manche csatornán keresztül érik el a legrövidebb úton az európai kontinenst. Nem csoda, hogy a rendezetlen Brexit esetén az írek recesszióval számolnak.
Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az északírek sokat veszítettek azzal, hogy 1921-ben a brit korona uralma alatt maradtak. A szétváláskor az Ír-sziget északi része még lényegesen fejlettebb volt, az ipari termelés több mint kétharmada onnan származott, s a XX. század elején Belfast volt a legnagyobb ír város. Azóta mindez megfordult, az északír infrastruktúra – például a közlekedés vagy az energiaellátás – elmaradottabb. Az északír gazdaság az írnek mára csak a töredéke, és a britek éves apanázsa nélkül a belfasti költségvetés finanszírozhatatlan. Miközben Észak-Írországban hamarabb lehetett válni és fogamzásgátlót használni, még mindig tiltott az abortusz és a melegek házassága, amit viszont a mélyen katolikus Írország már engedélyezett.
A nagypénteki megállapodás az Ír-sziget újraegyesítésének lehetőségét is magában foglalja. Az északír ügyekkel megbízott brit miniszter bármikor dönthet népszavazás kiírásáról a hat grófságban, ha úgy látja, hogy a többség az ügy mellett áll. A megfogalmazás ugyanakkor olyan körmönfont, hogy mindkét vallási csoport azt olvashatja ki belőle, ami neki előnyös. A megállapodás megkötésekor a katolikusok a lehetőséget látták benne, a protestánsok viszont úgy ítélték meg, hogy a lakosság vallási megoszlásából adódóan ez úgyis képtelenség. Csakhogy időközben, ha lassan is, de olyan demográfiai változások következtek be, amelyek a katolikusok számára reménykeltő fordulattal kecsegtetnek. A legidősebb korosztályban még az újraegyesítést ellenző protestánsok vannak ugyan többségben, a középkorúak és a fiatalok körében viszont már a katolikusok aránya a nagyobb.
TÁLAS ANDREA
A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.
